XVI. évfolyam 4. szám - 2016. április

Bizinger István ásványbányász emlékére

Bizinger István nyugdíjas ásványbányászt a családja, bányásztársai és tisztelői tíz évvel ezelőtt, 2006. március 16-án kísérték utolsó földi útjára a pilisvörösvári temetőben.

Személyében családja a családfőtől, a szén- és ásványbányász társai a kiváló képességű munkatárstól, tisztelői a mindenidőkben emberi értékeket valló és védelmező férfitől vettek végső búcsút.

A közelmúltban találkoztam – a szomszéd utcában lakó – ifj. Bizinger Istvánnal, aki megmutatta a családja fellelhető iratait, melyek a múlt századi Pilisvörösvár lakosságának nagy hányada által megélt eseményekre emlékeztetnek.

Bizinger István 1925. szeptember 17-én született Pilisvörösváron. Apja szénbányász, anyja pedig Szeged környékén született magyar asszony volt, aki tisztességgel nevelte fel nyolc gyermekét.

A fiatal Istvánt 1944-ben sorozták be magyar katonának, majd frontszolgálat során angol fogságba esett. A fogságból 1946-ban hazatérve az a hír fogadta, hogy többek között a (Pilisvörösvárra 1698-ban betelepült) Bizinger családot is kitelepítik Németországba, annak ellenére, hogy a családban senki nem volt tagja vétkesnek mondható német szervezetnek.

A Bizinger család lakóházát 1945-ben – minden indok nélkül – az Alföldről Pilisvörösvárra telepített 15 család egyikének utalták ki, ezért a lakásától megfosztott család Szegedre költözött.

/L.:Pest Megyei Krónika 1988 IX. 17. sz./

Köztudomású, hogy Pilisvörösvár és Pilisszentiván német ajkú lakosságát végül is elkerülte a kilátásba helyezett kényszerkitelepítés. A telepes család – miután kifosztotta a kiutalt Bizinger házat – nyomtalanul eltűnt Pilisvörösvárról. A Bizinger család visszatelepülhetett Pilisvörösvárra, ahol a lakóházuknak már csak a négy fala állt, és elkezdhették annak újjáépítését. (A Pilisvörösvárra telepített alföldi nincstelenek nem értettek a helyi földműveléshez, a nekik juttatott javakak felélték, elherdálták, végül rövid időn belül nyomtalanul eltűntek Pilisvörösvárról.)

Bizinger István a kezdetekben az Óbudai Gázgyárban, később a Budapesti 1.sz. Mélyépítő V.-nál helyezkedett el, ahol nagyrészt mélyépítési – bányászati jellegű – munkákat végzett. A vállalatnál 1953-ban szerzett segédvájári képesítést, és ebben az évben állt munkába az Országos Érc- és Ásványbányák V. Pilisvörösvári Üzemében.

vorosvari-ujsag-2016-04-00234A dolomitbánya külszíni és földalatti munkafolyamatai számára nem voltak ismeretlenek, a kezdetektől foglalkozott a kőzetek robbantásos jövesztésével. Az O.É.Á.V.-nál továbbképezte magát, ennek során vájár és „Robbantó mesteri” képesítést szerzett.

A korabeli dolomitbányában a kitermelt nyers dolomit szemnagyság szerinti szétválasztását, rostálását és a járművekre történő felrakását is kézi munkával végezték.

Bizinger István a bányában eltöltött 30 éves munkaviszonya során mindvégig részese volt a bánya fokozott fejlesztésének, modernizálásának és az előzőekben felsorolt munkafolyamatok teljes gépesítésének.

A jó munkaszervezési, érdekérvényesítési és fegyelem megtartató képességének köszönhetően munkáltatója műszaki feladatok ellátásával bízta meg.

1951-ben vette feleségül Nick Máriát, két gyerekük született: István és Mária.

Bizinger István az 1956. október 23-i események aktív résztvevője volt. A forradalom célkitűzéseivel elviekben egyetértett – ezen nézeteit minden időkben fenn is tartotta –, de a hazánkban tartózkodó megszálló hatalom fegyveres erőinek önkéntes távozásában nem reménykedett.

A forradalom leverése után a hazai hatóságok az alábbi indokok alapján büntető eljárást indítottak ellene.

„1956. október 28-tól az ellenforradalmi cselekményekben tevékenyen részt vett, mint a pilisvörösvári Nemzeti Bizottság vezetőségi tagja. Mint bizottsági tag szoros kapcsolatot tartott fenn a faluban székelő ellenforradalmi csoporttal. Részt vett az elfogott ávósok kihallgatásában, mint kihallgató.

A megalakult nemzetőrség felett ellenőrzési joga volt, és így eltávolíttatta onnan azon személyeket, akik számára nem voltak megbízhatók. Tudomással bírt az ellenforradalom részére történő fiatalság felfegyverezéséről, és azokat élelemmel látta el. Az ellenforradalomban fegyveresen részt vett, és mint nemzeti bizottsági tag támogatta őket, ezért 1957. március 6-án közbiztonsági őrizet alá helyezték.”

„A közbiztonsági őrizetet 1957. augusztus 29-én megszüntették.”

/L.: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára :699/1957 és 2072/1957 sz. Határozat/

Bizinger István és feleségének családja szorosan kötődött a bányászathoz.

Feleségének nevelőapja Kovács Péter „elővájár,” csapatvezető vájár volt a Pilisvörösvári „Lipót akna” bányaüzemben, fia, Kovács József (MUSZI) aknászként dolgozott a „Pilisi Szénbányák”-nál.

Feleségének testvére (anyai ágról) Gechter József építészmérnök 13 évig a „Pilisi Szénbányák” műszaki osztályán vezette a bányászati beruházásokat, és a pilisi szénbányák 1969-ben történt végleges bezárása után a „Dorogi Szénbányák Vállalat”-nál osztályvezető mérnökként folytatta ezt a tevékenységét nyugdíjaztatásáig.

Dr. Bánki (Bizinger) Imre gépészmérnök és egyetemi tanár éveken át dolgozott a Budapesti Műszaki Egyetem kötelékében a „Lipót akna” bányaüzem gépészeti munkálatait 18 éven át vezető Dr Muttyánszky Ádám főmérnök egyetemi tanárral.

Dr Bánki Imre, miután közelről és részletesen ismerte Dr Muttyánszky Ádám életművét, számos – jelentős hagyatéknak számító – a pilisi és a hazai bányászat egészét érintő szakcikket fogalmazott meg, és publikált.

Bizinger István az O.É.Á.-nál eltöltött 30 éves munkaviszonya során – az 1983. december 31-én történt nyugdíjba vonulásig – számos erkölcsi és anyagi elismerésben részesült.

Többek között – a mindenkori Magyar Kormányok által elismert – a bányászatban eltöltött 10, 20, 25 év feletti szolgálati idő után adható „Bányászati Szolgálati Érdemérem Bronz, Ezüst és Arany” fokozatával is kitüntetették.

Bizinger István munkásságát a családján kívül a Pilis bányásztársadalma is kellő tisztelettel őrzi, és ápolja.

Pilisvörösvár, 2016. március 1.

Jó Szerencsét!

Zelenai István
bányamérnök