XVI. évfolyam 4. szám - 2016. április

Mit jelent Ma a hazaszeretet?

Idén esős, borús napra virradtunk március 15-én, így a megemlékezés első részét, azaz az ünnepi műsort – a Hősök tere helyett – zárt térben, a Gradus Óvoda nagytermében kellett megtartani. A Himnusz eléneklése után itt léptek fel a Vásár téri iskola diákjai zenés-táncos műsorukkal, melyben a Republic együttes Ezt a földet választottam című dala és a Kell még egy szó is felcsendült. A diákok műsora után Gromon István polgármester mondta el ünnepi beszédét, melyben hangsúlyozta: az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményei a mai napig kihatnak életünkre és sorsunkra, és példával, tanulsággal szolgálnak a ma emberének is. „Bár az ünnepi szónokok ezeket a tanulságokat keresve általában a szabadság eszméjének jegyében értelmezik a forradalmi eseményeket – kezdte beszédét polgármester úr – én ma mégsem a szabadságról szeretnék beszélni, hanem a hazaszeretetről.”  

Erre érzése szerint nagyobb szükség van, mert a mai, XXI. századi globalizált világban emberek milliói hagyják el szülőföldjüket, szeretteiket a jobb boldogulás reményében; magyar zenekaroknak angol nevük van, ahogy a hazai dalversenyek szövegeinek többsége is angol nyelvű; a haza, a hazaszeretet szó pedig kérdésessé, bizonytalanná vált. Míg a reformkor, a forradalom és szabadságharc nagyjai számára a haza még szent volt, a hazaszeretet pedig kötelesség, addig a mai ember önmagát helyezi az első helyre, legfontosabb számára a saját kényelme, boldogsága és az önmegvalósítás. Ám – paradox módon – amilyen keveset ad a közösségnek, a hazának a mai ember, éppen olyan sokat vár el tőle: jó munkahelyet, magas fizetést, erős közbiztonságot, színvonalas egészségügyi ellátást, jó minőségű közlekedési infrastruktúrát, hibátlan közszolgáltatásokat, csorbítatlan demokráciát, széleskörű egyéni és kollektív jogokat, tökéletes társadalmi igazságosságot, s úgy érzi: mindez jár neki. 

„A XIX. század nagyjai tudták, hogy a haza nem valami rajtunk kívül álló valóság, amivel vagy akivel szemben feltétlen követeléseik lehetnek. Tudták, hogy a haza nem más, mint a szülőházunk környéke, az utca, amelyben felnőttünk, az iskola és a templom, ahova jártunk, az utcák, ahol a rokonaink, barátaink, ismerőseink laknak, a tavak, hegyek és erdők, amelyek körbe vesznek minket, a temető, ahol az őseink sírja van. Tudták, hogy a haza nem más, mint a körülöttünk élő emberek: a szüleink, a testvéreink, a rokonaink, a szomszédaink, az iskolatársaink, a tanáraink, a papjaink, a vezetőink. Tudták, hogy a haza nem más, mint a nyelv, amin beszélünk, a történelem, amit közösen írunk, a kultúra, amit közösen létrehozunk. Azt is tudták, hogy a hazaszeretet nem egy ránk erőltetett külső parancs, hanem a saját érdekünkben való cselekvés. Tudták, hogy ha nem adják meg a hazának azt, ami tőlük telik, akkor a hazának sem lesz miből megadnia azt, amit várnak tőle. Tudták, hogy egy nemzet tagjai csak összefogva, együtt érezve, egymást tekintetbe véve, közösen boldogulhatnak. Tudták, hogy a közösség nélkül, a közösség ellenére csak ideig-óráig lehetünk boldogok, s hogy valódi, tartós boldogságot csak a többiekkel együtt, közösen érhetünk el.”

Felhívta a figyelmet: ha szabadságban és jólétben akarunk élni, akkor bennünk is kell, hogy legyen hazaszeretet, nekünk is szolgálnunk kell a közösséget. Akkor az élet minden területén küzdenünk kell az igazság, az érték, a minőség érvényesüléséért. Akkor ellen kell állnunk mindenféle korrupciónak, csalásnak, ügyeskedésnek. Akkor nemcsak érzésekben és szavakban, hanem tettekben is szeretnünk kell a hazát: saját érdekeinken túli, a többiekért végzett kitartó munkával, építő erőkifejtéssel, áldozattal és lemondással.

A polgármester gondolatébresztő beszéde után Máté Miklós adott elő Kossuth-nótákat citera-kísérettel, majd a benti ünnepség végén az „A Tempo” Koncertfúvós Zenekar közreműködésével a Szózatot énekelték el az egybegyűltek.

A megemlékezés a Hősök terén koszorúzással ért véget. Az ünnepség fényét emelték a közreműködő Equidom Lovasclub Egyesület és a Történelmi Lovas Egyesület felvonuló tagjai.

Szűcs Emese