XVI. évfolyam 8. szám - 2016. augusztus

Vörösvári Napok

HAGYOMÁNY, ÜNNEP, KIKAPCSOLÓDÁS

– hirdették a hatalmas molinók. A szervezők úgy gondolták, hogy anyanyelvünk gazdag szókincséből ez a három szó fejezi ki a legjobban azt a missziót, amelyet ez a – negyedévszázada életre hívott – rendezvény hivatott képviselni a mai felgyorsult világunkban. Azt kérdezik, jól választottak-e? Megmutatjuk önöknek, milyen volt a hangulat!

A pénteki nap a Kovács László Kertbarát Kör kiállításának megnyitójával kezdődött, amelynek a Művészetek Háza adott otthont. Tíz perccel az ötórai kezdés előtt, már alig lehetett beférni a zsúfolásig megtelt aulába, amely képletesen egy takaros kis kertté változott, mert a falak előtti asztalokon különféle zöldségek és gyümölcsök garmadája sorakozott. Nagyon gusztusos látvány volt, s bizony igencsak bajban lehetett az, aki éhesen érkezett a megnyitóra, mert a kiállítási tárgyak minőségét vasárnap estig nem lehetett letesztelni. A különféle cserepekben és kosarakban megbúvó terméseken kívül számtalan egyéb virágot, sőt még kaktuszokat is láthattak a látogatók, akik körbejárták a tárlatot.

A kiállítás megnyitóján Berényi Ildikó, a Művészetek Háza igazgatóasszonya volt az első felszólaló, aki beszédében méltatta a vörösvári kertbarátok minden időjárási viszonyban kitartó munkáját, hiszen hobbikertész lévén ő is tisztában van azzal, hogy az idei esztendő számos kihívást gördített a gazdálkodók útjába. Őt a Nosztalgia Dalkör énekeseinek előadása követte, majd a szót Fogarasy Attila, lapunk korábbi szerkesztője ragadta magához, aki saját kútfőből, direkt erre az alkalomra írt – a vízözön legendájának kertbarátokra igazított verziójú – versével csalt mosolyt a jelenlévők arcára.

A kulturális kitekintő után a kör hagyományos rajzpályázatának, valamint a „Legszebb konyhakertek – Magyarország” elnevezésű verseny vörösvári fordulójának eredményhirdetése következett. Előbbi megmérettetést a Rákóczi úti Német Nemzetiségi Óvoda süni csoportja nyerte. A második helyen Szalai Lilla Kiara, a Templom Téri Német Nemzetiségi Általános Iskola tanulója végzett, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a Gradus Óvoda négyfős csapata (Bálint Dominik, Szauter Dániel, Král Jázmin, Baska Bíborka) állhatott. A Legszebb konyhakertek megmérettetés időközi állásáról előző lapszámunkban már beszámoltunk, így kíváncsian vártuk, ki képviselheti városunkat majd a következő fordulóban. Gemela Elvira kertészmérnök, a zsűri tagja ismertette a bírák által meghozott eredményt. Beszédében szólt az idei esztendő nehézségeiről, kezdve az év eleji fagytól, a nyári jégesőn át a gomba kártevőig. Kiemelte, hogy a problémák leginkább a szőlőtermés esetében mutatták meg kártékony hatásukat, ugyanakkor minden versenyzőt méltatott, mert a gyomosodás ellen mindenki hatékonyan vette fel a kesztyűt.

Normál kategóriában a negyedik helyet özvegy Szikra Györgyné Tercsi néni érte el. A harmadik helyet egyenesen hárman érték el, ugyanis Bán Ferenc Józsefnek két fiatal unokája is aktívan segített a kertészkedésben. Második helyen Skoda József végzett, míg a versenyt Szauter Gyula nyerte. Közösségi kategóriában a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Óvoda aratott sikert. Gemela Elvira beszédében biztatta a város többi óvodáját is, hogy jövőre ők is nevezzenek. Mini kategóriában második helyezett Vrazsovits János lett, az első helyet pedig Ludwig Károly érte el. A díjak átadása után emlékokleveleket vehettek át többen, akik a korábbi évek termékkiállításain aktívan részt vettek, és segítették a kertbarát kör munkáját.

A megnyitó végén Gromon István polgármester is szólt a látogatókhoz, és a kertbarátok, valamint a látogatók figyelmébe ajánlott egy fiatal vörösvári meteorológust, Stéhli Balázst, aki a várost érintő időjárási előre jelzéseivel már többször felkereste a város vezetőségét. A rendezvényen megjelent időjós természetesen nem kerülhette el a reflektorfényt, és mindenki megnyugvására így nyilatkozott a vörösvári napok várható időjárásáról: az augusztus közepi változékony időjárás valószínűleg csak a rendezvény hétfői napját zavarhatja meg egy kis esővel.

A kertbarát kör kiállítását megnyitó ünnepség után az emberek átvonultak a színházterembe, ahol hivatalosan is kezdetét vette a 25. Vörösvári Napok a Kákics Együttes magyar népzenei műsorával. Őket Gromon István polgármester követte, aki Pilisvörösvár legnagyobb közösségi ünnepével kapcsolatban kiemelte annak sokoldalúságát, hiszen a helyiek ilyenkor családi körben, világi szórakozások formájában és a templomban is ünnepelnek. Röviden ismertette a programsorozat történetét, amely 1757-ben a vörösvári templom búcsújával vette kezdetét augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján. A Vörösvári Napok 1991 óta viseli ezt a nevet, amikor is az ünneplés módja egy új elemmel gazdagodott: a szervezők a Németországban már évtizedekkel korábban elterjedt példát követve sörsátort állítottak, s a sátorban az önkormányzat a Művészetek Házával és a civil szervezetekkel együttműködve különböző kulturális programokat rendezett s rendez mind a mai napig. Így alakult ki a többnapos rendezvénysorozat.

A polgármester a huszonötödik rendezvény kapcsán kiemelte, hogy ez az alkalom idén több szempontból is különleges volt: „Új helyen, a tavaknál, tágas, kellemes és szép természeti környezetben, a kialakulóban lévő Városligetben állítottuk fel a rendezvénysátort és a körhintákat, és a korábbinál sokkal gazdagabb vendéglátást és sokkal változatosabb programot biztosítunk a szórakozáshoz, kikapcsolódáshoz. A terület könnyebb megközelítése érdekében ingyenes kerekes kisvasutat szerveztünk, amely az ünnep teljes ideje alatt szolgálja a kikapcsolódni vágyókat. A rendezvény teljes ideje alatt minden korosztály számára változatos programokat kínálunk. Fellépőink között országos hírű magyar zenekarok és előadók lépnek fel. A programok élvezete közben pedig ki-ki kedve szerint meglátogathatja a „street food” étkezdéket, a különböző pálinka- és borházakat és a kézműves sörfőzdéket, és az italok mellé igényes kézműves ételeket kóstolhatnak meg. De a testi örömök mellett a szellemi-lelki táplálékra is gondoltunk. Az előkészületek kezdetén elkészítettük a Vörösvári Napok hivatalos logóját, amit azóta minden reklámanyagon egységesen használunk. A Fő utcát az idei ünnepre nemcsak nemzeti, hanem az erre az alkalomra készíttetett vörösvári zászlókkal is feldíszíttettük. Készítettünk egy, a vörösvári címert ábrázoló szép kitűzőt, amit a búcsúban meg lehet vásárolni. Ugyancsak készítettünk megvásárolható vörösvári zászlókat, amit ki-ki kitűzhet a házára, ezzel is kifejezve ünnepi hangulatát, a közösséghez való tartozását és ragaszkodását.”

A megnyitóbeszéd után Gromon István bemutatta a Vörösvári Napok alkalmából megjelent kétnyelvű városismertető kiadványt, amely azért is különleges, mert ilyen jellegű könyvecskét tizenöt évvel ezelőtt adtak ki utoljára, amelyre – a város jelentős fejlődését figyelembe véve – már ráfért egy ráncfelvarrás. A kiadványban a szerkesztők igyekeztek a várossal kapcsolatos legfontosabb információkat bemutatni, így többek között szólnak Pilisvörösvár múltjáról és jelenéről, a hagyományos rendezvényekről, a testvérvárosokról, avagy éppen a természeti környezetünk értékeiről. A könyvismertető, egyben a hivatalos megnyitó ünnepség végén, minden résztvevő kapott egy könyvecskét ajándékba, amelyet a többség a Művészetek Háza udvarán rendezett fogadáson futott gyorsan át, mert utána a Vásár Téren kipróbálhatták a kerekes kisvasutat.

Természetesen az első nap nem maradhatott „csak” ennyiben. A Kacsa-tó partján lévő focipályán felállított rendezvénysátorban „Zene mindenkinek” jeligével retro parti vette kezdetét az este, amelynek a labdarúgó edzőként is ismert Hevesi Tamás és a „Vuk” című mesének a betétdalával már gyermekként ismertté vált Wolf Kati voltak a sztárvendégei. Amikor a koncertek után elindultunk hazafelé, a közönség java még hangosan énekelte: ez az éjjel soha nem érhet véget.

Kókai Márton