XVI. évfolyam 12. szám - 2016. december

A pilisvörösvári zsidó temető

November közepén komoly tematikájú könyv bemutatójára invitált a Művészetek Háza a Városi Könyvtár helytörténeti termébe. Kormos Szilvia, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem volt oktatója, Bányai Viktóriával, az MTA Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársával a pilisvörösvári zsidó temető sírköveiről szóló kötetét ismertette meg a bemutató résztvevőivel. A könyv megjelenését Pilisvörösvár Város Önkormányzata is támogatta.

A könyvbemutató bevezetőjében Kimmelné Sziva Mária alpolgármester a szerző, Kormos Szilvia, és a közreműködő, Bányai Viktória tudományos tevékenységét méltatta, és meleg szavakkal emlékezett meg első találkozásukról. Alpolgármester asszony kitért arra, hogy Bányai Viktóriának, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete tudományos főmunkatársának évek óta az egyik kutatási témája – Kormos Szilviával együttműködve – a magyarországi zsidó temetők dokumentálása. Eddig két település zsidó temetőjének tudományos igényű feldolgozását adták közre: Vácét (2010) és Lovasberényét (2012). Az utóbbi években a pilisvörösvári zsidó temető felmérésén dolgoztak. A kutatást az idén lezárták, s elkészült a temetőt bemutató, feldolgozó kötet kézirata.

Bányai Viktória, a könyv szerkesztője 2016. március 21-én elektronikus levélben kereste meg a városi önkormányzatot, és arra kérte, hogy – lehetőségeihez mérten – támogassa a temetőről szóló könyv kiadását. A polgármester támogatta a kérelmet, s előterjesztése alapján a képviselőtestület vállalta a könyv tördelési költségeinek finanszírozását. A betördelt könyv nyomdai költségeinek fedezetét a szerző és a szerkesztő a Magyar Hebraisztikai Társasággal együttműködve a MAZSIHISZ és a MAZSÖK által kiírt pályázaton szerezte meg. A könyv november elején készült el.

A bevezetőt követően a téma komolyságához illően Farkas Katica és Páva Erik, a pilisvörösvári zeneiskola diákjai furulyán, valamint klarinéton adtak elő rövid zeneszámokat. A zenei betét után Gromon István polgármester megköszönte a szerzők kitartó munkáját. Elmondta, hogy Pilisvörösvár büszke lehet a helytörténetére, amit nagyszerű emberek gyűjtőmunkájának köszönhetően minden ez iránt érdeklődő megismerhet. Kitért arra, hogy immár Vörösvár minden temetőjének a története szép kiállítású kötet formájában olvasható, hiszen a helyi keresztény temetők történetén kívül (Fogarasy Attila / Sax Ibolya: „Hol sírjaink domborulnak” Temetők könyve, 2011) most már a zsidó hitközség sírköveiről, feliratairól és ezáltal a hitközség tagjairól is alapos és átfogó ismereteket kínál Kormos Szilvia munkája. Beszéde végén a polgármester úr a szerzőknek egy-egy csokor virágot adott át, valamint egy-egy példányt a nyáron megjelent Pilisvörösvár városismertető kiadványból és a Temetők könyvéből. A polgármesteri köszöntőt a szerző, Kormos Szilvia vetített képes előadása követte, melyben ízelítőt adott a kutatás főbb megállapításairól, s képeket mutatott a pilisvörösvári zsidó temetőben található legrégibb és legszebb sírkövekről, valamint ismertette azok feliratának tartalmát is.

A könyvbemutatót végül egy közös beszélgetés zárta, ennek keretében az érdeklődő hallgatóság kérdéseket tehetett fel, amelyekre a szerzők és Gromon István polgármester úr válaszoltak.

Beszélő kövek

A temető legidősebb sírkövei a 18. századból származnak, a legöregebb, ami a temető közepén áll, 1757-ből való. A 18. századból 20 db, a 19. századból 242 db és a 20. századból 60 db zsidó sírkő maradt fenn. Mindegyik évszázadra jellemző a sírkövek elhelyezkedése, külső megjelenése és nyelvezete. A 18. századi kövek feliratai rövidek és mind héberül íródtak. A héber nyelvű feliratokkal kapcsolatban Kormos Szilvia könyvében megjegyzi, hogy azok nyelvileg igen pontosak, ami például a lovasberényi zsidó temető héber sírköveire nem volt jellemző. A 19. századra változott a helyzet: az évszázad elején a feliratok héberül íródtak, az évszázad második felében a héber mellett megjelenik a német, és hat esetben a magyar nyelv is. A feliratokban található tévesztések valószínűleg a vésés fázisában keletkezhettek. A vörösvári zsidó sírkövek faragását egyrészt helyben, másrészt Pesten, Kohn Arnold műhelyében készíttették el. A német nyelv térnyerését a vörösvári sírköveken az is befolyásolta, hogy a zsidó közösség egy olyan faluban lakott, ahol az emberek anyanyelve egy bajor nyelvjárás volt. A 20. századba lépve már a német uralja a sírkövek szövegeit, az utolsó sírköveken (a legutolsó állítás 1954-ből származik) kilencven százalékban magyarul olvashatjuk az elhunyt adatait.

Szavak, rózsák, kőtáblák

A feliratok a funkciójuk okán nem adtak nagy teret a tartalmi variációnak, és tartalmuk szintén attól függött, hogy milyen korszakban állították a követ. A bevezető formulák férfiak esetében a bölcsességet és a munkás életet, nőknél a jótékonyságot és kedvességet dicsérték. A feliratokban itt-ott ószövetségi hivatkozás is található, férfiak sírkövein többnyire Ézsaiás és Jeremiás könyvéből, nők felirataiban a Példabeszédek, Zsoltárok és Bírák könyvéből.

A kövek formáin látszik a keresztény sírkőkultúra hatása: a sírköveket galambok, rózsák is díszítik, ami nem jellemző a zsidó temetkezési kultúrára. A kövek feliratai héber, német és túlnyomórészt magyar nyelvűek. A vörösvári zsidó temető kövei az askenázi (közép- és kelet-európai) zsidóságra jellemző módon álló téglalap formájúak, felső részük íves. Ha a sírkő kettős sír felett állt, kettős kőtábla formát is használtak. Ez egyrészt a házaspár összetartozását, másrészt a tízparancsolat kőtábláit szimbolizálta.

Egyéb adatok a vörösvári zsidóságról

Kormos Szilvia könyvében halotti, születési és házassági anyakönyveket is vizsgált, amelyekbe az Országos és a Pest Megyei Levéltárban tekintett be. Az anyakönyvi statisztika alapján megállapítható, hogy a pilisvörösvári zsidóság 1850 és 1880 között élte a virágkorát. Erre az időre tehető a legtöbb házasságkötés, születés, ugyanakkor halálozás is. A férfiak sokféle foglalkozással bírtak: könyvelő, pék, szabó, varga, kocsmáros, mészáros, szatócs, napszámos. A 19. században a zsidóság negyven százaléka vörösvári származású volt, a Vörösvárra betelepülők elsősorban északról (Pozsony, Nyitra, Trencsén, Hont, Zemplén), a mai Szlovákia területéről érkeztek a faluba.

A kötet a fent említett információkon kívül foglalkozik a pilisvörösvári zsidó családok neveivel és családfáival is. Az olvasást nagymértékben támogatja a számos, jó minőségű fotó, rajz és grafika. Így megtalálható benne annak az emlékműnek a fotója, amelyet 2014-ben a Schiller Gimnázium kezdeményezésére avattak a temető területén a holokauszt 70. emlékévében. 

A könyv 150 példányban jelent meg, az Atlantisz könyvesbolt terjeszti, de az érdeklődő olvasók számára a könyv a Városi Könyvtárban kölcsönözhető is.

Müller Márta

Kormos Szilvia 1971-ben született. Egyetemi tanulmányait az ELTE Hebraisztika szakán végezte, ahol a szakdolgozatát a váci zsidó temetőről írta. A diploma megszerzése után az MTA Kisebbségkutató Intézetének fiatal kutatójaként dolgozott. E beosztásában rendezte a váci kéziratot megjelenés alá. Ezzel párhuzamosan elkezdte a lovasberényi zsidó temető felmérését. A pilisvörösvári temető feldolgozásának gondolata – saját bevallása szerint – a vonaton ülve merült fel benne, miközben a piliscsabai egyetem és Budapest között utazott. A gondolatot továbbfejlesztve diákjaival egy közös szeminárium keretében együtt mérték fel a vörösvári zsidó temetőt. Ez a hallgatók számára is kihívás volt, hiszen héber nyelven olyan szövegeket olvashattak a gyakorlatban, amelyeket addig az iskolapadban nem állt módjukban.