XVI. évfolyam 12. szám - 2016. december

Várakozás ideje

Az advent, várakozás a Megváltó születésére a Szent András napjához legközelebb eső vasárnapon kezdődik. Ebben az időszakban, a nagyböjthöz hasonlóan, úgynevezett kisböjtöt tartottak az emberek. Ez kevésbé volt szigorú, azonban így is testi-lelki önmegtartóztatásra törekedtek, így ekkor mulatságok sem voltak, a Katalin-napi bállal lezárult a báli szezon.

Advent első hétfőjén kezdődtek a roráték, azaz a hajnali misék. Ekkor mindenki igyekezett elmenni a templomba nap mint nap, és a Tauet Himmel, Harmatozzatok… énekkel kezdték a misét. Ilyenkor különösen jó szolgálatot tettek a nőknél a nagykendők, „vattaszoknyák”, magas szárú cipők. A férfiak ekkor vastagabb kapcát tekertek a lábukra, előkerültek a téli „felső-ingek”, kucsmák és a prémes gallérú nagykabátok.

Borbála, Miklós és Luca

Szent Borbálának nagy tisztelői voltak, mivel ő a bányászok védőszentje, ekkor általában külön szentmisét is bemutattak a tiszteletére. A hónapban sok jóslós nap volt, ilyen ez is. Borbála napján hajnalban vagy éjfélkor kimentek a kertbe és néma csendben pár ágat törtek egy gyümölcsfáról (barack, alma vagy meggy), ezt egy üveg vízbe tették. Ha az ág karácsonyra kivirágzott, a lány férjhez ment a következő évben, a háziasszony jó terméshozamra számíthatott.

vorosvari-ujsag-2016-12-00022Szent Miklós napján nem volt jellemző a Mikulás „házalása”, azonban volt egy alakoskodó ember, aki láncot csörgetve járt az utcákon, figyelmeztetve a gyerekeket, hogy jók legyenek.

Szent Luca, Lúcia napjához is hiedelmek fűződnek. Különböző technikákkal jósolták meg leendő férjük nevét vagy személyét a lányok. Ezen a napon vetették el a Luca-búzát: a pihenő búzaszemekből kipattanó zöld hajtások jelképezik Jézus születését, hiszen ez vallásilag fontos nap. Persze termésjósló is volt, a háziasszony leszámolta, hány szemet ültetett a tálkába, és figyelte, hány hajtás jelenik meg a végén, ez jelezte, mekkora terméshozamra számíthatnak következő évben. A búzával beültetett tálkába gyertyát szúrtak, így az ünnepi asztal dísze is lehetett. Luca napjához, máshol karácsonyhoz kötődik a ház majdnem minden helyiségének befüstölése. Ekkor a nagymama vagy a ház rangidős női tagja egy fémlapátra parazsat tett, és rámorzsolta az úrnapkor beszentelt csokor növényeit. Ez a lestyán és a gyógynövények miatt egészen illatos volt. Ezzel a szentelménnyel igyekezett „Jézuskát behívva, gonoszt elűzve”, közben imádkozva megtisztítani a szobákat, de még az istállókat, udvart is. Itt láthatjuk, hogy a hiedelmek hogyan fonódtak össze a vallással.

Advent vasárnapjai kiemelt, meghitt napok voltak. Az adventi koszorún sorban meggyújtották a gyertyákat. Sorrendjük: lila, lila, a kiemelkedő öröm-rózsaszín és ismét lila. 

Szállást keres a Szent Család

Kilenc nappal szenteste előtt asszonyok kilenctagú csoportjai megkezdték a szálláskeresést (Herbergssuche). Ekkor a Szent Család képét énekelve vitték az utcán, és mindennap más család adott szállást nekik. A házba érve egy asztalra került a kép, esetleg gyertya és virág társaságában. A család apraja-nagyja imádkozva és énekelve köszöntötte Józsefet és Máriát, méhében a Megváltóval. Utolsó napon a templomba vitték a képet, ahol együtt imádkoztak a Szent Családhoz. vorosvari-ujsag-2016-12-00024

Őseink karácsonyfája

Napokkal az ünnep előtt a család hölgytagjai nekiláttak a nagytakarításnak. A férfiak a ház körül igyekeztek rendet rakni, persze amennyire a zord idő engedte. A nagypapa vagy édesapa nyakába vette a lábát, és elindult karácsonyfáért. Ez nem ezüst-, luc-, fekete- vagy normann fenyő volt,  őseink karácsonyfája ugyanis a boróka volt. A faállítás szokását már a betelepüléskor magukkal hozták, talán már akkor is ezt a fát használták. Ezek persze nem a kertben nőttek, sokszor a távoli hegyekbe kellett menni, hogy szép borókabokrot találjanak. Az üknagypapám a Ziribár-hegyre ment (a helyieknek csak „Cirippa”), mivel itt volt a családunk egyik szőlőskertje. Hosszú és fárasztó utat tett meg a nagy hóban, hogy szép fája legyen a családnak. Ekkor nagy szerepe volt a csizmára erősíthető, nagy fogakkal rendelkező kovácsoltvas kiegészítőnek, ami a vas kézi kukoricamorzsolókra emlékeztet. A borókabokor fából készült, lapos tartóba, talpba került. A fa szúrós, jó illatú, kevésbé potyogó, azonban jellemzően nagyon formátlan volt.

vorosvari-ujsag-2016-12-00020Christkindlspiel

Másik jellegzetes csoportos ténykedés a Christkindlspiel volt. 24-én négy-öt lány összeállva, fehér népviseletbe öltözve, haját kiengedve járta az utcákat. Felállásuk: Mária, József és angyalok. Mária mindig szép tiszta szoprán, József alt és az angyalok vegyes szólamban. Minden házhoz bekopogtak, megkérdezték, hogy bejöhetnek-e, fogadják-e a kis Jézust? Persze felnőttek, gyerekek egyaránt szeretettel várták őket, így mindenhonnan „igen” választ kaptak. Mária aranykoronával lépett a szobába, kezében egy jászollal, benne a Jézuska. Ezt az asztalra tette, és elkezdtek énekelni. Az apuka segítségével általában ilyenkor került a szobába a feldíszített borókabokor. A fára került a szüretkor felkötözve, hűvös helyre tett szőlőből, emellett aranyozott dió, szalmadísz és persze otthon készített, főzött szaloncukor. Ez lehetett cukorból főzött fondan „konzum” vagy vajkaramella. Ezeket táblákban hűtötték, majd felvágták, két szélén bevágott selyempapírba és kis sztaniolpapírba tekerték. Cérnából vagy fonalból egyforma kötözőket vágtak, így egységesen lógó, szép díszei lettek a fának.

Később persze megjelentek a szebbnél szebb kézzel festett üvegdíszek is. Mivel a Jézuska hozza az ajándékot, így ilyenkor kapták meg a gyerekek az apróságokat. Ez a már említett gyümölcs és szaloncukor volt. A fiúknak a nagypapa vagy apa barkácsolt valamit, olykor a lányoknak is ők készítettek szekrénykét vagy babaágyat. A nagymamák vagy anyukák esetleg rongybabát vagy babaruhát varrtak. Ennyiben ki is merült az ajándékozás, mivel nem volt lehetőség, sem pénz bármi mást vásárolni. Az ajándék inkább az együttlét, a mesék, történetek és az égő gyertyákkal díszített borókafa volt.

A Christkindlspiel végén a lányok az asztalhoz léptek, megkérdezték, tudnak-e imádkozni és énekelni a gyerekek. Ha tudtak, akkor gyümölcsökkel ajándékozták meg őket, ha nem tudtak, de mégis elvették volna a gyümölcsöt, akkor vesszővel suhintottak a kezükre. Az éneklő lányok a dobozukba kis aprópénzt, esetleg gyümölcsöt kaptak. Áldott karácsonyt kívánva elhagyták a házat, és igyekeztek a következő családhoz. Az utcák száma miatt több ilyen csoport is ténykedett ezen a napon. Legvégül az éjféli misén adták elő a lányok Jézus születését.

Szentestevorosvari-ujsag-2016-12-00017

December 24-én alaposan megetették és megitatták az állatokat, mert úgy hitték, az éjféli mise alatt megszólalnak, és elkezdenek beszélgetni. A nagy ellátás azért volt, nehogy panaszkodjanak, hogy éhesek vagy szomjasak. Mivel ezen a napon böjtöltek, a háziasszony estére borlevest készített, és kalácsot ettek hozzá, ezután elkezdtek készülődni az éjféli misére. Mindenki előkészítette legszebb téli ruháját. Melegen kellett öltözni, mivel éjszaka már erősen hideg volt. Indulás előtt a háziasszonynak jó ideig a széken ülve kellett maradnia, ez is egy hiedelem jele. Úgy tartották, ha így tesz az asszony, akkor a jövő év elején ültetett kotlóstyúk nyugodtan fog ülni a tojásokon, nem kell félni, hogy leszáll és megunja. A tojások számára is figyeltek, úgy tartották, hogy a páratlan a szerencsés szám.

A templomba érve jobb oldalon a férfiak, bal oldalon a nők ültek szebbnél szebb viseletekben. A padok mellett álltak a fiatalok, így szinte tömve volt a templom. A híres Mauterer zenekar szolgáltatta a zenét, de az orgona beépítése után a kántor is közreműködött egyes részeknél. A misén ismét megjelentek a várva várt karácsonyi énekek, úgymint: Ihr Hirten erwacht, Kindlein in der Krippe, Schlaf wohl o Himmelsknabe du, és természetesen végezetül a Stille Nacht, melyet zengve énekelt kicsi és nagy egyaránt. A miséről hazamenet már valamilyen húsos étel került az asztalra, általában a szabadkéményben megfüstölődött friss kolbász savanyúsággal. Ezután kicsit játszottak, beszélgettek, és azután mentek aludni.

vorosvari-ujsag-2016-12-00021Kis karácsony, nagy karácsony

Karácsony napjain mindig nagymisére mentek az emberek a legszebb ruháikban. Első nap általában otthon voltak szűk családi körben, azonban a következő napokban illett az összes rokont és ismerőst meglátogatni.

A karácsony utáni napokat kis ünnepnapoknak nevezték. Ezek Szent István, Szent János és az aprószentek ünnepe. 27-én, János-napkor borszentelés volt a templomban. A megszentelt bort aztán hazavitték, mindenki ivott belőle egy kicsit, hogy ne legyenek torokbetegek, és gyógyszerként, szentelményként kezelték, betegségkor ittak csak belőle. 28-án van aprószentek ünnepe, amikor a Heródes király által megöletett minden újszülöttre emlékezünk. Úgy tartották, hogy akit e napon megvesszőznek, nem lesz beteg a következő évben. Ezen a napon borókaággal, esetleg kilenc vesszőből font ággal suhintgatta meg először a nagymama a kisfiúkat, gyerekeket, a fiúk, férfiak pedig a lányokat és nőket, valamint az állatokat is. 

Zsámboki Szabolcs

A cikkben összegyűjtött szokások az 1940-es évekig voltak jellemzőek Pilisvörösváron. Néhány hagyomány tovább is élt, van, amit még ma is tartanak. Néhány szokást az elmúlt időszakban újra felelevenítettek, és valamilyen formában újra tartják. A leírt népszokások jellemzően a parasztoknál maradtak meg sokáig.