XVI. évfolyam 2. szám - 2016. február

Búcsú a téltől

Temetésre járni senki sem szeret, azonban egészen megváltozik ennek a szomorú töltetű szónak az optikája, ha nem embertársunktól, hanem a téltől való búcsúzásról van szó. Váro­sunkban ezúttal február kilencedik napjára esett húshagyó kedd, a farsangtemetés ünnepe. Bár egy hétköznapról volt szó, a Művészetek Háza ajtajára mégis bátran kiírhatták volna: teltház. A színházteremben csak akkor volt szabad hely, ha a szék „tulajdonosa” valamelyik másik asztalnál beszélgetett ismerősökkel. Szerencsésnek számítottak azok a látogatók, akik a kinti büféből „zsákmányolt” székekkel kezükben próbáltak helyet keresni maguknak a teremben, mert akadtak olyanok is, akik a karzat lépcsőjén, avagy a bejárati hallban találtak csak „ülőhelyre”.

Az este jó hangulatát a fúvószenekar majd fél órás koncertje alapozta meg, a közönség pedig lelkes tapssal jutalmazta a zenészeket minden dal végén. Utánuk a bohókás ruhába bújt Sax László képviselő lépett a rivaldafénybe. Mókás versekkel szórakoztatta az egybegyűlteket, majd felkonferálta az est további fellépőit, ahol a fiataloktól az idősökön át minden generáció megfordult. A Nyugdíjas Klub tagjai két táncos műsorral is készültek. Érdekesség, hogy a fellépők között olyan szépkorú tagok is megfordultak, mint a 82 esztendős Emma néni. A helyi fiatalok a maszkabálhoz méltó, tréfás előadással készültek az estére. Szó szerint ketten bújtak egy nadrágba, s úgy ropták a „Mamma Mia” című előadás ismert dalaira ropták a csillogó parókákba bújt táncosok. A programcsokrot Bálint Balázs játékos, italmixelő előadása tette kerekké. A jó hangulatot mi sem bizonyítja jobban, hogy több műsorszámot visszatapsoltak a nézők. Az est további részében az Ungarndeutsche Jungs tagjai ragadtak hangszert, és a látogatók is birtokba vették a táncteret. A vigasság végén nem volt más hátra, mint eltemetni Farsang Tónit, és elbúcsúzni a téltől.

Kókai Márton