XVI. évfolyam 2. szám - 2016. február

Fetterné Denk Éva (1955-2015) könyvtáros emlékére

Felemelem a telefonkagylót és nyomom a gombokat, 611 – aztán lehanyatlik a kezem, már nem tudlak hívni, már nem veszed fel a kagylót a másik oldalon. Elmentél. Gondolok rád, elmondom, hogy mi történt a könyvtárban, bár most már nem is kell, biztosan figyelsz ránk odafentről. A könyvtárban, amely életed meghatározó része volt, 40 év, amely szinte egy egész élet.

Hogy hogy kezdődött?

1975-ben érettségiztél a pilisvörösvári gimnáziumban. Payor tanárnő biztatására magyar tanári pályára készültél, szeretted az irodalmat, szerettél olvasni prózát és verset egyaránt. Jelentkeztél a Szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolára, magyar-könyvtár szakra. Miska bácsival beszélgettél terveidről, aki felajánlott egy négyórás könyvtáros és hangtárosi állást az újonnan átadott gyermekkönyvtárban és hangtárban. Nagy lelkesedéssel álltál munkába, szervezted a fiatalok zenei életét, és a gyermekkönyvtári munkával ismerkedtél. Közben levelező tagozaton végezted a főiskolát. A szép új környezet és a könyvtárosok munkája meghozta gyümölcsét, egyre több gyermek iratkozott be a könyvtárba. Szükség volt Rád, 1976-tól már 8 órás könyvtárosként munkálkodtál. Szervezted a gyermekkönyvtár életét, pontosan, precízen végezted a napi rutinfeladatokat. Szeretettel foglalkoztál a gyerekekkel, ajánlottál nekik könyveket, olvastál nekik verseket. Lediplomáztál, és a könyvtári órákon kamatoztattad tanári tudásodat. Szerveztél órákat, vetélkedőket óvódásoknak és kisiskolásoknak. Tartottál bábszakkört, ahol a bábokat is magatok csináltátok.  Nemzedékek nőttek fel a kezed alatt. A könyvtárosi munka volt a hivatásod.

Közben nevelted a gyermekeidet, Évit, Fruzsit és Vikit. Biztos erkölcsi alapot adtatok Nekik férjeddel, Lőrinccel.

2008-ban átalakult a könyvtár, megkezdődött a modernizálás. Többévtizedes gyermek-könyvtárosi munka után a felnőtt könyvtárban munkálkodtál tovább. Szeretted ezt a közeget is, hiszen szeretted az embereket, kedvesen, nagy empátiával, szakmai alázattal végezted munkádat. A felújítás, a költözködés nagy terheket rótt rád, de ezt is hősiesen végigcsináltad. Nagy boldogság volt, amikor a szép, otthonos, barátságos könyvtárban újra elkezdtünk kölcsönözni. Mindig elmondtad: „úgy szeretek itt dolgozni”.

Az utolsó években érezted, hogy valami nincs rendben, egyre fáradtabb voltál. Kiderült, hogy meg kell műteni a szívedet. A műtét után bizakodtál, hogy hamarosan visszajöhetsz dolgozni. Hétről hétre, hónapról hónapra készültél a visszajövetelre. Sajnos nem tudtál jönni. A szíved elfáradt, de lélekben mindig velünk voltál. Tavaly májusban a nyugdíjas búcsúztatódon azt mondtad: a könyvtárosi munka egy csendes, szorgalmas mindennapi tevékenység, melynek igazi elismerése az emberek szeretete, megbecsülése. Amikor emberek közé mész, ezt a szeretetet Te folyamatosan érzed, kérdezik, hogy vagy, mikor jössz vissza dolgozni, hiányzol.

Sajnos már nem tudtál visszajönni, még látogatóba se. 2015. december 31-én elmentél örökre.

Az utolsó hónapokban családod tagjaival sokszor felolvastattad Kányádi Sándor Valaki jár a fák hegyén című versét. Ezzel a verssel búcsúzunk tőled munkatársaid, az olvasók
és Vörösvár közössége nevében:

Márta

Valaki jár a fák hegyén

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

Kányádi Sándor