XVI. évfolyam 2. szám - 2016. február

Magyarnak maradni

Monodráma a magyar kultúra napján

A fiatalabbak talán nem is tudják – hiszen a naptárakban sem szerepel piros betűvel –, hogy január huszonkettedike különleges nap, ekkor ünnepeljük ugyanis a magyar kultúra napját. Az 1989 óta megrendezett esemény Kölcsey Ferenchez köthető, aki 1823-ban ezen napon tisztázta le a Himnusz kéziratát. Az idei ünnep is jó alkalmat biztosított arra, hogy egy kicsivel több figyelmet tanúsítsunk hagyományaink, nemzeti örökségünk felé.

Pilisvörösvár város polgárai a Művészetek Házában gyűltek össze a már említett jeles napon, hogy megtekintsék Jókai Anna „Szegény Sudár Anna” című mondorámáját. Ennek a műfajnak – mint ahogy azt a neve is mutatja – sajátossága, hogy egyetlen művész viszi színpadra a művet.

A címszerepet játszó Bálint Márta hét órakor lépett a Művészetek Háza színpadára, ahol egy fogason, egy asztalon, egy széken, egy kisszekrényen és egy szobanövényen kívül nem volt más díszlet. Ő mégis lenyűgöző módon mutatta be egy Erdélyben élő asszony tragédiáját a Ceausescu-diktatúra idejében, ahol magyarnak lenni átok volt, ahol a nemzeti identitást megtartani és továbbadni óriási tehernek, egyben életveszélyes feladatnak minősült.

vorosvari-ujsag-2016-02-00063A főszereplő székely asszony mindezek ellenére mégis megpróbálkozik magyarságának továbbörökítésével. Egyik fia igen fogékony mindenre, de a börtön elől Budapestre menekül. A hiányából származó keserűség körüllengi az egész cselekményt. Emennek testvére már jóval „gyengébb jellem”, mert egy román nőt vesz feleségül, ami az első lépés lesz magyarsága hátrahagyásának irányába. A darabban Sudár Anna új esélyt kap unokája révén, hogy amit annak apja nem becsült meg annyira, azt ő megtanulhassa nagymamájától. Anna „küldetése” sokáig úgy tűnik, hogy sikerrel jár, mert a fiú fogékony a magyar hagyományokra, ám az idő előrehaladtával – és a román rokonok segedelmével – a nagymama hatása elhalványul, sőt egyenest kínossá válik a számára.

Azt hihetnénk, hogy itt vége a történetnek, és a kudarcban rejlik Sudár Anna tragédiája, de ez hibás következtetés lenne. A nő gyűlölni kezdi saját vérét, ám ezt az érzést hamarost a lelkifurdalás váltja fel, amint tudomást szerez arról, hogy a kisfiú igen komolyan megbetegszik. Istenhez fohászkodik segítségért, aki meghallgatja kérését, mert a gyermek meggyógyul, ám itt következik a valódi tragédia: fia bejelenti, hogy Bukarestbe költözik családjával, így Anna majd csak nyaranta láthatja unokáját. A nézőtéren ülők csak sejthetik, hogy a szimbolikus erejű eset mögött a magyarság fogyatkozásának ki nem mondott sorscsapása húzódik meg…

Meg vagyok győződve arról – és ezt az estet záró vastaps is alátámasztja –, hogy aki részt vett az eseményen, az elhitte Bálint Mártának, hogy miért fontos megőriznünk magyar kultúránkat, hiszen ha minket el is felejtenek, a tanításunk örökre megmarad az utókor számára.

Kókai Márton