XVI. évfolyam 7. szám - 2016. július

ÉKSZERÉSZ

A különféle munkákkal járó felelősségről bizonyára sokan tudnának mesélni. Az írással kapcsolatban például ott az ismert frázis: az írott szónak súlya van. A fodrászattal kapcsolatban ilyen megállapításról nem tudok, ám az biztos, hogy egy elfuserált frizura jelentősen megkeserítheti az ember életét, hiszen a hajunk egyfajta természetes ékszerünk. Utóbbi hasonlatot a mindössze huszonöt éves Engert Rolandtól kölcsönöztem, aki jó például szolgálhat a fiatalok számára, hogyan kell az álmok elérésért küzdeni.

Roland története a Fő úton álló családi házukban kezdődött, itt nyitott üzletet fodrászként dolgozó nővére. Már kisfiúként is a vendégeket szolgálta ki: kávét főzött, söprögetett, avagy elvégezte, amit a nagyok engedtek a számára. Magával ragadta a szakma óhatatlan velejárója, az emberekkel való kapcsolattartás. Már igen fiatalon arra törekedett, hogy mindenkiben meglássa a plusz dolgokat, amelyek egy-egy frizurával a felszínre hozhatók. Persze, ekkor még az olló közelében sem volt.

Tizennégy évesen a pénteki és szombati napokat Horn Attila pilisvörösvári szalonjában töltötte; figyelt, tanult és dolgozott. Ekkor még csak nyolcadikos volt… A pályaválasztáskor nem volt kérdés, hogy hová menjen továbbtanulni, így került az esztergomi Géza Fejedelem Ipari Szakképző Iskolába. A tanulmányai mellett a vörösvári fodrászatban eltöltött gyakorlati órák száma is szépen gyarapodott. Az érettségi után nem sokkal „átigazolt” a fővárosba, Szofrán Zsolt szalonjába. Mai napig úgy véli, hogy ez a hatalmas változás szükséges volt számára, hogy elinduljon a szakmai pályája. Két esztendőt töltött el itt, ami igen élménydús volt a számára, mert Zsolt egy nagy fodrászati cégnél bemutató fodrász volt, és Rolandot mindenhová magával vitte. 

Amikor arról kérdezem, hogy a pesti szalonok világa mennyiben volt különböző a vörösváritól, sokat sejtetően elmosolyodik: „Két különböző életvitelről beszélünk. A városi pörgés, a legfrissebb trendek nyomon követése, a megállás nélküli robotolás meg sem közelíti az általam korábban megismert munkatempót.”

Új munkahelyén nemcsak a szalonban lévő székek mellett tüsténkedett, hanem számos bemutatón, fotózáson, filmforgatáson dolgozott. A szakmai kihívást nemcsak a munkatempó megváltozása, hanem a kisvárosban minden bizonnyal szokatlannak ható fogyasztói igényeknek való megfelelés is nehezítette. Utóbbi dolgot egyértelműen pozitívként élte meg, hiszen olyan frizurák megformálásába kezdhetett, amelyekkel vidéken ritkábban találkozik egy borbély. 

Két esztendő után átkerült Prókai István mesterfodrász hajszalonjába, ahonnan másfél év után végül a Metropolitan üzletben (amely már méreteiben is impozáns volt a maga 340 négyzetméterével) kötött ki, ahol életében először nem alkalmazottként, hanem bérletidíjért dolgozhatott, így lett a maga ura. Itt egy exkluzív világba csöppent, ahol a legmagasabb színvonalon űzhető fényűzésből kapott ízelítőt. Az amerikai nagykövetség munkatársaitól kezdve az ismert celebeken át az énekesekig – mint például Király Viktor – sokaknak vágta a haját. A szalonon kívüli forgatások alatt például Esztergályos Cecília is megfordult a Csalfa karma című sorozat révén a székében. Utóbbi esetben egyébként a széria összes szereplőjének Roland felelt a frizurájáért. 

A hétköznapok monotonitása idővel utolérte, és mocorogni kezdett benne a gondolat: tovább kellene lépnie. Így jutott eszébe az ötlet, hogy egy fővárosi stílusú szalont nyisson Pilisvörösváron. Nem kellett sokat agyalnia, hogy meglássa a helyiekben az igényt a minőségi munka, illetőleg a rokonszenves, modern, színvonalas környezet iránt. Az ötlet végül idén nyár elején, az Engerthair szalon formájában valósult meg a Görgey utca tövénél. A fiatal fodrász hisz abban, hogy csak úgy lehet ebben a szakmában érvényesülni, ha minden vendéget maradéktalanul, teljes körűen kiszolgál. Amikor arra kérem, hogy említsen egy példát, a férfi hajvágást emeli ki: „Sok kolléga nem foglalkozik eléggé az „erősebbik” nem képviselőivel, pedig ők ugyanúgy megérdemlik a teljes körű kiszolgálást, mint a hölgyek, akiknek a hajuk valóban az első számú ékszerük.”

Mivel a szakmája egyben a hobbija is, ezért mindig inkább a saját maga képzésére koncentrált, így több továbbképzésen is részt vett. Tisztán emlékszik rá, amikor egyszer az országszerte ismert Hajas Lászlót látta egy bemutatón munka közben. Elképzelte, milyen lenne, hogyha egyszer ő is ilyen munkakörben dolgozhatna, ám ennek a vágyának a megvalósulásáról álmodni sem mert. Nos, az élet egy furfangos játékmester, és Roland esetében úgy hozta, hogy felkérték őt: csatlakozzon a Wella Professionals bemutatófodrászainak csapatához. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy éves szinten több száz fodrászt kell elméleti és gyakorlati módon oktatnia egy olyan csapat részeként, ahol nálánál jóval idősebb és tapasztaltabb kollégákkal van körülvéve.

A jövőbeli terveiről egyelőre nem beszélünk, mert most minden energiájával a szalonjára és a tanításra koncentrál, ezért arra kértem, hogy tanácsoljon valamit azoknak a fiataloknak, akik még nem tudták eldönteni, hogy mivel is akarnak a nagybetűs életben foglalkozni: „A dolog pofonegyszerű: ha fodrász akarsz lenni, akkor egy nagyon jó jövőkép elé nézhetsz, de annak eléréséhez bizony rengeteget kell tenni!”

Kókai Márton