XVI. évfolyam 7. szám - 2016. július

Német-magyar nyelvi sarok

VALAMI NEM STIMMEL

„Ha valami az autójával nem stimmel” – olvasható egy fővárosi autószerviz hirdetésében, és „Valami nem stimmel ezzel a medúzával” volt a minap egy napilap cikkének a címe. A „stimmel” szóval gyakran találkozhatunk a magyar köznyelvben, de feltűnő, hogy szinte majdnem mindig tagadó formában, azaz ha valami „nem stimmel” – úgy, mint az idézett hirdetésben vagy az újságcikkben.

A „stimmen” szó jelentése németül „megfelel, egyezik, egybevág valamivel, valami rendben van”, de azt is, hogy „szavaz vkire”, illetve hogy „hangszert hangol”. A „stimmen” szó először ez utóbbi jelentésben alakult ki a német nyelvben, még a középkor folyamán, eredetileg a Stimme (= hang) főnévből. A német nyelvben ezután gyorsan elterjedt a kibővült jelentése is, azaz a beszélők elkezdték ezt a szót „egyezik”, „megfelel” jelentéssel is használni.

A magyar nyelv ezt a szót két külön („hangol”, illetve „megfelel”) értelemben a XIX. század elején vette át a németből. Az átvétel nem terjedt ki a szó „szavaz vkire” jelentésére. Eleinte több alakváltozatban létezett: „stimelni, stimmöl, stímol, stímöl, stímül”. Mára leginkább csak a „stimmel” alak használatos, és a „hangszert hangol” jelentés inkább csak a zenei életre, valamint a hangszerkészítők szókészletére jellemző. A mai magyar nyelvben dominál a szó „megfelel, egyezik” értelemben való használata, és az is elsősorban tagadó formában.

Kerekes Gábor