XVI. évfolyam 6. szám - 2016. június

EGY NAP A LOVAKKAL

A lóban olyan igaz barátot találtam, aki mindig őszintén reagál viselkedésünkre, és soha nem csalja meg az embert. Ez az idézet Dallos Gyulától, a hazai lovassport örökös bajnokától, az ágazat nemzetközileg elismert nagykövetétől származik. Azért kezdem az ő gondolatával ezt a beszámolót, mert úgy gondolom, hogy erre az életfilozófiára szolgált kiváló például a Pilisi Lovas Majális, amelyet május 21-én rendeztek meg a szabadságligeti VIP Lovardában.

Az esztendő első igazán nyáriasra sikeredett hétvégéjén a lovakkal kapcsolatos programok már reggel elkezdődtek, így korántsem meglepő, hogy a gyepen kialakított, rögtönzött parkoló zsúfolásig megtelt. A rendezvény sokoldalúságát jól mutatta, hogy minden generáció képviseltette magát, sőt egyesek még a négylábú kedvencüket (és itt persze nem a lovakra, hanem a kutyákra gondolok) is magukkal hozták.

A programok két helyszínen zajlottak: a nagyobbik pályán, illetőleg a körkarámnál. Az érdeklődők többek között láthattak díjlovaglást, díjugratást, terepversenyt, lószépségversenyt és lovas hétpróbát is. Utóbbi megmérettetés – amelyen gyerekek és felnőttek is részt vettek – különösképpen izgalmas volt, mert bizony volt olyan páros, akiket egy-egy feladat igencsak megizzasztott. Az egész napos majálist több kísérőprogram, például lóegészségügyi kvízjáték, kisállatsimogató, kézműves foglalkozás, pónilovaglás, bőrözés, kutya örökbefogadás, avagy Hódi Zoltán és a K9-es kutyás csapatának bemutatója tette még szórakoztatóbbá, a mulatság pedig egészen estig eltartott.

A majális után Tóth Bettina, az esemény egyik főszervezője lapunknak elmondta: „Dr. Saufert Gyulával és Kormos Ferenccel 2010 óta évről-évre megrendezzük ezt a családi napot. Számításaink szerint idén közel ezren látogattak el a ligeti lovardába, akik közül majd hatvanan nyeregbe is szálltak valamelyik versenyünkön. Úgy érezzük, hogy az idei rendezvény igen jól sikerült, amit az is bizonyít, hogy eleddig csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, mind a látogatóktól, mind a résztvevőktől.”

Kókai Márton