XVI. évfolyam 6. szám - 2016. június

HŐSEINKRE EMLÉKEZVE

Május utolsó vasárnapja a magyar hősök emlékünnepe. Ezen a napon emlékezünk az első és második világháborúban hősi halált halt honfitársainkra, és mindazokra, akik ezeréves történelmünk során a frontokon, a hátországban vagy bárhol a világban életüket adták a hazáért. Az idei hősök napi megemlékezésre a május végi úrnapjára való tekintettel egy héttel korábban, május 22-én került sor a városi temetőben és a Hősök terén.

A temető több helyszínén: a II. világháborús német katonasíroknál, a ravatalozó melletti nagykeresztnél és a II. világháborús szovjet katonasíroknál rótták le tiszteletüket az egybegyűltek, majd az itteni koszorúzások után a Hősök terén folytatódott a megemlékezés.  Itt az ünnepség a Himnusz eléneklésével kezdődött. Az ünnepélyes hangulatot emelte a Magyar Honvédség Altiszti Akadémia fúvószenekarának közreműködése és a díszőrség jelenléte. 

A Himnusz eléneklése után a Templom téri Általános Iskola diákjai adtak műsort, versekkel, dokumentumokból vett idézetekkel jelenítve meg az egykori katonák tragikus sorsát. A műsor után a szentendrei Altiszti Akadémia parancsnok-helyettese, Bíró László alezredes úr mondott ünnepi beszédet.

vorosvari-ujsag-2016-06-00035„Az igazi katona nem azért harcol, mert gyűlöli, ami előtte van, hanem mert szereti, ami mögötte van.” A híres angol író és filozófustól, Chestertontól származik a gondolat, melynek mondanivalójára és igazságára hívta fel a figyelmet a szónok. „Ez a mondat egyszerű, mégis nemesen fogalmaz meg valamit, amit minden jó katona érez, de ami így kristálytisztán leírva, kimondva válik megérthetővé, így mutatkozik meg az ereje.” Majd arról beszélt, hogy a katonák bátorsága, konok, mindent elviselő keménysége példa és útmutató a mai világunkban is. „Mert helytálltak minden körülmények között, hiszen erre kötelezte őket esküjük, a bajtársiasság és a becsület. Áldozatuk a háború rettenetére és az örök katonaerényekre figyelmeztet, amelyek minden nép legnemesebb hagyományai közé tartoznak” – tette hozzá. A méltó emlékezéshez Petőfi szavait is felidézte: „Haza és szabadság. Ez a két szó, melyet először tanuljon dajkától a gyermek, és ha csatában halál eléri, utószor e két szót mondja ki férfi.” „Azok a hősök, köztük vörösvári katonák is, akik a világháborúban életüket áldozták a hazáért, s akiknek emlékét a Hősök terén emelt hősi emlékmű, neveiket a Hősök könyve őrzi, gondoltak-e a halálos veszély pillanatában Petőfi évtizedekkel korábban írt verssoraira? Ők vérükkel írták a nevüket márványtáblákra, hogy az utódoknak példát adjanak hazaszeretetből, hűségből, áldozatvállalásból.”

Az alezredes úr ünnepi gondolatai után Sax László, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke az Eltűnt katonához című Harsányi Lajos-verset olvasta fel. A megemlékezés ezen a helyszínen is koszorúzással folytatódott. Elsőként Pilisvörösvár Város Önkormányzata és a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Önkormányzat nevében Gromon István polgármester és Sax László elnök helyeztek el koszorút az emlékmű előtt. Majd a szentendrei Magyar Honvédség Altiszti Akadémia nevében Bíró László alezredes, az Altiszti Akadémia parancsnok-helyettese koszorúzott. Végül a énekkarok tagjai, valamint a hozzátartozók, rokonok, ismerősök egyéni virágaikat helyezték el az I. ill. a II. világháborús emlékműnél.

Az ünnepség végén Gromon István polgármester köszönetét fejezte ki a szentendrei Altiszti Akadémia képviselőinek, Bíró László alezredesnek, a díszőrség tagjainak, valamint a katonazenekar tagjainak, akik idén először jelenlétükkel megtisztelték a rendezvényt, majd maga is megfogalmazott néhány gondolatot az ünneppel kapcsolatban. „Biztosan jobban szeretnénk egy olyan világban élni, ahol nincsenek katonák, ahol nincsen szükség katonákra. De látjuk, hogy a mai világban nagyon hamar kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy meg kell védeni a határainkat, meg kell védeni magunkat. Ilyenkor az ember arra gondol, hogy milyen jó, hogy vannak olyanok, akik ezt a szolgálatot önként, hivatástudatból vállalják. Hogy vannak még magyar katonák, akik a bajban értünk is harcolnak, és minket védenek.”

Az ünnepség végén a Német Nemzetiségi vegyeskórus és a Nosztalgia Dalkör vezetésével az egybegyűltek közösen elénekelték a hősi halált haltakról szóló Oly messze távol otthonától… kezdetű éneket, befejezésül pedig a Szózatot a katonazenekar kíséretével. 

Szűcs Emese

Harsányi Lajos:

Eltűnt katonához

Ha meghaltál, akkor már jó helyen vagy.
A csillagok között felvillant karcsú alakod,
Megzörgetted a túlvilági, titkos ablakot
S kinyílt a nagy Kapu. Az angyalok tolongtak,
Kitűzték hirtelen mind-mind a lobogókat,
Ezüstös szőnyeget terítettek eléd,
Körülzsibogott a sok mennyei cseléd
S az Arkangyal eléd jött. Harsogtak a kürtök
S te, kit a föld e szörnyű harcba küldött,
Mint győzelmes futó a célt elérve
Borultál boldogan Isten elébe.

Ha meghaltál, akkor már jó helyen vagy.

De hogyha élsz, oh, hol vagy, merre élsz?
Hová sodort a vad fekete szél?
Kénfényű bánya sorvasztja-e csontod?
Orosz városban a romokat bontod?
A tengeren viaskodsz vad szelekkel?
Börtönben ülsz, hol nap sohase kel fel?
Kirgiz tanyán tüdőbeteg kocsis vagy?
Vackodba nem tekint be soha csillag?
Vagy tán szökötten bújsz a lápon végig
S füledben farkas vinnyogása rémlik?
Sziklák között lapulsz és takaróul
Fölötted szüntelen és szörnyű hó hull,
Mely elborít? A szíved halkan dobban
S te lassan megfagysz dermesztő sírodban?

Ha meghaltál, akkor már jó helyen vagy.

De hogyha élsz, nem bírjuk már sokáig,
Lassan minden szavunk szitokká válik,
Pedig Istenben bízunk, benne élünk
De lassan méreg lesz minden csepp vérünk
És átkozzuk a földet és az embert,
Ki vad kínjában ember lenni nem mert
És engedte, hogy minden romba dőljön
S pokol legyen az ember-sors a földön.

A gyermeked vár. Lőtt vadként sikongat,
Az asszony este bámulja a holdat,
Mint tébolyult a rácson át a hullát,
Mert hull a hó, a hó, szünetlen hull rád
S én is, kinek reménye már csak Isten
S tudom, nincs más, ki rajtunk már segítsen
S tudom: az élet jó, de a halál se rossz tán,
Úgy üvöltök utánad én is, mint egy
Halálra sebzett rettentő oroszlán.