XVI. évfolyam 11. szám - 2016. november

Az emlékezés lángjai 1956-2016

Hamisítatlan őszi időjárásban került sor az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulóján az ünnepi megemlékezésre október 23-án, vasárnap délután öt órakor a Hősök terén. Már a hivatalos program kezdete előtt népes tömeg gyűlt össze az emlékművek körül, ahol az „A Tempo” Koncertfúvós Zenekar tagjai készülődtek a zenei közreműködésre.

A koszorúzási ünnepség során a Német Nemzetiségi Általános Iskola diákjainak közreműködésével a város önkormányzatának, a német nemzetiségi önkormányzatnak, a pártok helyi szervezeteinek, a különböző önkormányzati intézményeknek és több helyi civil szervezetnek a képviselői rótták le tiszteletüket a forradalomban elhunyt hősök emlékművénél. Ezek után a fiatalok és idősek együtt gyújtottak fáklyákat, amelyeket magasan tartva, az önkormányzat vezetőivel és Manhercz Krisztián olimpikon vízilabdázóval az élen, a város legrégebbi utcáján – az Iskola utcán – át vonultak a Művészetek Házába, ahol hat órakor folytatódott az ünnepség.

Az ünnepi műsor keretében elsőként a Cziffra György Alapfokú Művészeti Iskola tanárai, Őrfi Gabriella és Szlovencsák Péter léptek rivaldafénybe, akik Haydntól adtak elő egy darabot fuvolán és zongorán, majd a Pilisi Színjátszók Társulatának műsora következett, amely egy politikai fogoly szívszorító történetét mutatta be a nézőknek.

A színészek után Gromon István polgármester tartotta meg ünnepi beszédét, amelyben kiemelte, hogy egy olyan esemény hatvanadik évfordulóját ünnepeli idén Magyarország, „amikor a magyar nép egy évtizednyi félelem, rettegés és hátrálás után »azt mondta: Elég volt.« Annak az eseménynek az évfordulóját, amikor a magyar nép úgy »áradt itt meg, mint a tenger«, fegyvertelenül nézett szembe az ÁVH fegyvereseivel, benzines palackokkal és kézipuskákkal küzdött az orosz tankok ellen. Annak az eseménynek az évfordulóját, amikor a magyar nép »karácsonyfája / A Csendes Éjben égni kezdett«, azaz a szocialista tábor népeinek általános szomorúsága és félelme közepette a magyarok élete egyszer csak a szabadság euforikus ünneplésébe fordult. Annak az eseménynek az évfordulóját, amely egy hétre a magyar emberek millióinak hozott kimondhatatlan örömet és boldogságot; s amely az utána következő hetekben, hónapokban 190 000 magyar ember külföldre menekülését, 22 000 ember börtönbe zárását, 13 000 ember internálótáborba hurcolását és közel 500 ember kivégzését vonta maga után. Annak az eseménynek az évfordulóját, amely örökre kitörölhetetlen a magyar nép emlékezetéből, s amely történelmi távlatban is meghatározta a magyar nép sorsát, benne a mi sorsunkat is.”

A polgármester beszédében kiemelte, hogy az idei a 60. évforduló miatt egy különleges ünnep, és szólt a 2016-os esztendő emlékévvé nyilvánításának jelentőségéről. Gondolatébresztés gyanánt ugyanakkor hozzátette: „A sok-sok ünneplés közepette azonban nekem mégis valahogy hiányérzetem van. Úgy érzem, hogy a fényes zászlók, a szenvedélyes szavalatok, a gyönyörű táncok, a színvonalas hangversenyek és a szívhez szóló beszédek ellenére az ünnep mégsem hatja át az országot. …  Hatvan év telt el 1956 óta, egyre kevesebb a személyes emlék a társadalmunkban az azt megelőző kemény diktatúráról, a forradalomról és a megtorlásról. S mivel kevés a személyes emlék, és mi, idősebbek is évtizedek óta jólétben, szabadságban és békében élünk, mindannyiunk ünnepléséből hiányzik valami.”

Beszédét Vikidál Gyula népszavazással kapcsolatos nyílt levele kapcsán egy költői felvetéssel zárta: „Érdemes elgondolkodni, s megvizsgálni magunkat, hogy mi magunk mennyire vagyunk hajlandók áldozatokat hozni a haza, a közösség szolgálatában. Minden tévéműsor, minden ünnepség, minden kiállítás, minden előadás, ami az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján elhangzik, akkor nyeri el értelmét, ha megerősíti bennünk a másokért, a közösségért, a hazáért való áldozatkész munkálkodás készségét és képességét.”

A polgármester ünnepi felszólalása után az önkormányzati kitüntetések átadása következett. Elsőként Manhercz Krisztián, a magyar férfi vízilabda-válogatott tagja vehetett át Pilisvörösvárért emlékérmet a riói olimpiára való kijutásáért, az olimpián nyújtott kiváló teljesítményéért és a vízilabdacsapat tagjaként elért olimpiai ötödik helyezésért. Szamos Mátyást, az országos hírű Szamos Marcipán Kft. alapítóját posztumusz tüntették ki díszpolgári címmel, a magyar cukrászmesterség hagyományainak művelése és továbbfejlesztése terén kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréseként. A díjat Szamos Mátyás kilencvenöt éves özvegye és gyermekei vették át. 

Pilisvörösvár önkormányzata Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományozott dr. Vachaja József belgyógyász, klinikai onkológus és farmakológus, valamint osztályvezető főorvos számára a több évtizede szívvel-lélekkel, nagy hivatástudattal végzett áldozatos gyógyító munkája, sok-sok súlyosan beteg pilisvörösvári polgár meggyógyítása, valamint a városunk közösségi életében való több évtizedes aktív, építő részvétele elismeréseképpen. Végül, de nem utolsósorban a Pilisvörösvári Nyugdíjas Klub Dalköre kapott Pilisvörösvárért emlékérmet a helyi és a környékbeli német nemzetiség dalkincsének és hagyományainak megőrzése, helyi kulturális életünk gazdagítása, a különféle városi rendezvények és ünnepek zenei színesítése, valamint a város jó hírének öregbítése elismeréseképpen. A díjat a Dalkör tagjai egy három számból álló meglepetés-fellépéssel köszönték meg.

Az ünnepséget egy jó hangulatú fogadás követte, amelyen egy pohár pezsgővel koccintottak a jelenlévők a díjazottak egészségére.

Kókai Márton