XVI. évfolyam 11. szám - 2016. november

Itt a második évad

A legelső összejövetelünk közönsége

Második évadját kezdte meg a tavaly októberben megalakult Pilisvörösvári Honismereti Klub. A Művészetek Háza keretében működő klub minden hónap harmadik péntekén, este fél héttől tart összejövetelt a második emeleti Zöld teremben. Az új évadban több vendég előadó is színesíti majd ezeket az estéket. 

A viszonylag szerény látogatottság ellenére is sikeresnek mondható a klub elmúlt egy éve. Valódi klubtagnak alig egy tucat vörösvári nevezhető, akik rendszeresen megjelennek ezeken a péntek estéken. A közönség jó része állandóan változik az általános iskolás korúaktól a nyolcvan éven felüliekig. Ám aki eljött egyszer is a klubba, nem mondhatja azt, hogy nem hallott vagy nem látott semmi újat, általa nem ismertet az ott eltöltött két óra alatt, és nem élte át azt az örömöt, izgalmat, amit a múlt felfedezése vagy a hagyományok féltő ápolása okoz a városukat szerető vörösváriaknak. 

A klubfoglalkozások első felében általában Fogarasy Attila tart vetített képes előadást a város történetéről. Az elmúlt évből néhány kiragadott téma: a római út, Aurelius Respectus segédlégiós síremléke, régi térképek Vörösvárról, 100 éves vörösvári képeslapok, a Karátsonyi-címer története, a Fő utca házai egykor és ma… stb. Olykor vörösvári vonatkozású verseit is előadja a tanár úr, így például a Verses vörösvári krónika című históriás éneket, amely hatsoros versekben tárja elénk városunk történetét a római kortól 1956-ig.

Mesélő fotók

A második részben Zsámboki Szabolcs beszél a hagyományokról, szokásokról, népviseletekről. Az általa összegyűjtött több mint 4000 fotó közül mindig levetít jó néhányat, megörvendeztetve ezzel közönségét, közülük is elsősorban az idősebbeket, akik néha bizony könnyek között ismernek rá egykori családtagjaikra, rokonaikra, ismerőseikre, illetve azokra a ruhadarabokra, eszközökre, amelyeket ma már kevesen viselnek, használnak. Szabolcs előadásaiból az elmúlt egy évben megtudhattunk például minden apró részletet a kötött nagykendőkről és más viseletekről, az úrnapi körmenet régi kellékeiről, a disznó- és baromfitartásról, a disznóvágás eszközeiről és fortélyairól. Kimeríthetetlenül sok kincs van Szabolcs tarsolyában…

A legjobban akkor örülünk, ha egyszerre több idős ember is megjelenik a foglalkozáson – sajnos ez csak ritkán esik meg. Ilyenkor átalakul a klub „képnézegetővé”, és előadás helyett átadjuk a szót időseinknek, akik a régi képeket nézegetve rengeteg értékes információval szolgálnak: kik vannak a fotón, hol készült a felvétel, milyen alkalomból, milyen szokásokhoz kapcsolódóan… és így tovább.

Halmschlager Józsefné (sz. Mendi Anna) 1924-ben régi hajviselettel

Halmschlager Józsefné
(sz. Mendi Anna) 1924-ben
régi hajviselettel

Történelem személyes emlékeken át

Az idei évad rendhagyó módon egy könyvbemutatóval kezdődött szeptember 16-án a Városi Könyvtárban: a Megjártam a hadak útját című kötetet Fogarasy Attila szerkesztő mutatta be az érdeklődőknek. Dr. Szabó Dezső, a kötet szakmai lektora érdekfeszítő előadásban fejtette ki a történészek álláspontját az ún. „oral history”-ról (beszélt történelemről). Ma egyre kedvezőbb a megítélésük ezeknek a személyes visszaemlékezéseknek, naplóknak, leveleknek, amelyek által sokkal igazabb, pontosabb, árnyaltabb képet kaphatunk az egyes történelmi korszakokról.

Október 21-én az előbbiek jegyében hívtunk vendégeket újabb foglalkozásunkra, amely az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 60. évfordulója jegyében telt. Erk Károlyné édesapjáról, vitéz Tóth József alezredesről beszélt, aki részt vett Mindszenty bíboros úr kiszabadításában. Holicska István egyenesen Hannoverből érkezett, 1050 kilométert utazott, hogy elmesélhesse, miként döntötték le a Hősök terén a szovjet hősi emlékművet. Fetter Lőrincné, Marika néni szintén az 1956. október 25-i vörösvári eseményekről beszélt. Személyes vallomásba hajló elbeszélését 1952-től kezdte, amikor fiatal leányként először döbbent rá a Rákosi-rendszer embertelen voltára. (Vitéz Tóth József és Holicska István történetét a Megjártam a hadak útját című kötet is közli. Marika néni történetét is szeretnénk a későbbiek folyamán közzétenni. Ő más alkalommal is mesélni fog majd nekünk a múlt eseményeiről, jeles alakjairól és a helyi szokásokról.)

Hajfonatok nyomában

A történelem megidézése után az októberi klubnapon Zsámboki Szabolcs a vörösvári lányok-asszonyok hajviseletéről tartott előadást. A régi fotókat alaposan megnézve betekintést nyerhetünk a régi hajviseletekbe is. Mint azt már többen tudják, készülőben van egy könyv a helyi svábok népviseletéről. A hajviselet még feldolgozatlan, kissé mostoha, bár igen fontos szerepet játszott a lányok, asszonyok életében.  Sajnos, úgy tűnik, már késő kutatni ezt a témát. Hosszas, részletes kutatásunk ellenére elvétve akad már csak szalag, hajtű, kontyfésű, nem is beszélve a visszaemlékezőkről, akik még a régi idők hajápolási, kontyviselési szokásairól mesélni tudnának. 

Jó száz évvel ezelőtt a lányok két széles és lapos, egyenként 10-12 tincsből, hosszadalmas munkával összefont copfot készíttettek hozzáértő asszonyokkal. Amint ez elkészült, a fésülködő asszonyok a lányok fejére tekerték ezen fonatokat, melyek közepén szarufésűk tartották a kontyot, a copfok lefogására szintén szaru, később műanyag, „U” alakú hajtűket használtak. Az idő múlásával a copfok mérete és formája változott, azonban a kontyfésűk és hajtűk sokáig megmaradtak, használatban voltak. Csakúgy, mint a ruhák, a hajviseletek is megszokott rend szerint készültek: volt hétköznapi és ünnepi változat is. Az ünnepi leginkább templomba és bálba készült, hétköznapokon az asszonyok egyszerűbb kontyot hordtak, mivel hajkoronájukat takarták a fejkendők. Sajnos a legtöbb helyen már kidobták az említett tárgyakat, így nehéz tovább haladni a témakör feldolgozásában. 

Kérjük, ha bármilyen információval rendelkeznek a témáról, esetleg a kérdéses tárgyakból tartogatnak darabokat, jelentkezzenek Zsámboki Szabolcsnál a Művészetek Háza portáján. Előre is köszönjük! 

 

Kedves Pilisvörösváriak!

Várunk mindenkit szeretettel következő klubfoglalkozásainkon a Művészetek Há­zában! Találkozunk minden hónap harmadik péntekén, este fél hétkor. Aki régi fotókkal rendelkezik, kérjük, hozza magával. Szeretnénk digitális archívumunkat bővíteni, az eredeti fotókat mihamarabb visszaadjuk. 

Pilisvörösvári
Honismereti Klub