XVI. évfolyam 11. szám - 2016. november

Kiélvezni a pillanatot

Manhercz Krisztián nevét bizonyára nemcsak a sportrajongók ismerik, hiszen az ifjú vízilabdázó első ízben mutatkozott be idén a Brazíliában tartott ötkarikás játékokon. A fiatal sportoló az olimpián nyújtott kiváló teljesítménye és a vízilabdacsapat tagjaként elért olimpiai ötödik helyezése elismeréséül Pilisvörösvárért emlékérmet vehetett át Gromon István polgármestertől, október 23-án.

• Mi volt az első reakciója, amikor értesítették, hogy kitüntetnék önt a Pilisvörösvárért emlékéremmel? 

Nagyon meglepődtem, természetesen büsz­keség töltött el, hogy a szülővárosomban gondolnak rám. Jólesett, hogy egy ilyen jeles díjjal megkoronázták az idei évemet.

• Emlékszik még a vízzel való első találkozására? 

Hát az már nagyon régen történt, nem is nagyon emlékszem az első találkozásra. Az biztos, hogy a Vásár téri Általános Iskola által, az Akarat SE-ben kezdtem el úszni. El kell mondjam azt is, hogy a sporton kívül maga a társaság is megfogott.

• Miként talált rá az úszás mellett a vízilabdára? Más labdajátékok nem érdekelték?

Engem minden érdekelt, amiben lehetett nyerni… Viccet félretéve, bátyám után kezdtem vízilabdázni, és ez a sportág meg is fogott, mivel nem egy annyira monoton „műfaj”.

• Milyen értékekkel kell egy játékosnak rendelkeznie, hogy beválogassák a nemzeti válogatottba? 

Nagyon összetett ez a dolog, mivel sok tényező közrejátszik benne. Kell egy fizikum hozzá, kitartás, szorgalom és természetesen szerencse is. Ha ez mind megvan, akkor lehet esély rá.

• Másként készült az olimpiai megmérettetésre, mint a korábbi világversenyeire?

Természetesen, de gondolom ez a normális, hiszen mégis a világ legnagyobb sporteseményéről beszélünk. Szerintem minden sportoló arról álmodik, hogy egyszer eljusson ide. Nem is volt összehasonlítható egyik világversennyel sem, amin eddig voltam, de bízom benne, hogy lesz még lehetőségem kijutni máskor is.

• Mi volt a legnagyobb kihívás az ön számára az ötkarikás játékok során?

Igazából próbáltam ugyanúgy gondolni rá, mint egy „sima” Európa-bajnokságra, és ez sikerült is. Természetesen a célt nem tévesztettem szem elől. Ebből a szempontból azt mondanám, hogy a legnagyobb kihívást az okozta, hogy ne stresszeljem túl.

• Értesült róla Rióban, hogy a vörösváriak miként drukkoltak a csapatnak?

Igen! El sem akartam hinni, amikor hallottam róluk. Mérhetetlenül jól esett, ezt ezúton is szeretném megköszönni. Sokat segítettek az egész olimpia alatt.

• Sportolt valaha – avagy sportol – mást is az úszáson és a vízipólón kívül?

Kipróbáltam számos más sportágat is, de maradandó nyomot semminek sem sikerült hagynia. Jobb is így, maradok a pólónál.

• Van valamiféle hobbija?

Nagyon szeretek horgászni. Régebben az osztálytársaimmal jártunk a vörösvári tavakra pecázni. Emellett nincs kimondott hobbim, a szabadidőmet próbálom azokkal tölteni, akikkel az elfoglaltságom miatt keveset lehetek együtt.

• Melyik eddigi eredményére a legbüszkébb?

Az olimpia nyilván a „legsúlyosabb”, de a 2014-ben szerzett U18-as vb aranyra is kifejezetten büszke vagyok.

• Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akik hasonlóan szép eredményeket szeretnének egyszer elérni?

Sosem szabad feladni, mert mindig lesznek olyan dolgok, amelyek eltántorítanak a célunktól, de menni kell tovább. A vízilabda esetében szerintem soha nem szabad elfelejteni, hogy ez tulajdonképpen egy „játék”, tehát ki kell élvezni minden pillanatát.

• A vízilabdázás mellett tanul is… Mi motiválta a szakiránya kiválasztása során?

Kereskedelmet és marketinget tanulok a budapesti Metropolitan Egyetemen. Azt gondolom, ez az irány áll az egyik legközelebb hozzám. Bátyám is hasonló témában tanul, így kézenfekvő ilyen szempontból is a választás.

• A hétköznapi elfoglaltságai mellett milyen gyakran fordul meg a városban?

Amikor csak tehetem, hazamegyek, és ilyenkor az időt leginkább a családommal töltöm.

• Van példaképe?

Kásás Tamást és Varga Dénest említeném meg. Már kiskorom óta felnézek rájuk.

Kókai Márton