XVI. évfolyam 1. szám - 2016. október

Szüreti mulatság 2016

Előző évben a rossz idő miatt elmaradt a szüreti felvonulás, így a falu apraja-nagyja talán még izgatottabban várta az idei mulatságot. 

Már hetekkel a nagy nap előtt megkezdtük a készülődést, ahogy a lovas kocsival, lóval vagy traktorral érkezők. Erre a napra napokkal korábban készítik elő viseleti darabjaikat a kultúrcsoportok és (bár egyre kevesebben, de) a magánemberek is. Így történt ez a bíróval és a bírónéval is. Igyekeztünk megfelelő ruhát találni nekik, és az íratlan szabályok szerint előkészíteni. A felvonulás útvonalán sokan szorgosan sepregettek, és igyekeztek széppé tenni a menetben érkezők útját. Az ünnep napján a lovaskocsikat, szekereket, traktorokat mindenki próbálta szebbé varázsolni, ágakkal, virágokkal és szőlőfürtökkel feldíszíteni.

A szokásokhoz híven az orvosi rendelő mögötti téren gyülekeztünk 14:30-tól. Szép lassan megérkeztek a csoportok is, majd megkezdtük a menetben vonulók sorba állítását. Itt vonult az „A Tempo” Koncertfúvós zenekar, a Német Nemzetiségi Fúvószenekar, a Német Nemzetiségi Néptáncegyüttes, a Német Nemzetiségi Vegyeskórus, a nemzetiségi óvodák, a Templom Téri és Vásár Téri Általános Iskola, valamint a Schiller Gimnázium csoportjai, a különböző egyesületek és szervezetek kisebb-nagyobb csoportjai. Piehl János úr felajánlásából idén is szép, lovak által húzott hintón utazhatott a bíró, abíróné, valamint a kisbíró. A szerepeket Fetter Krisztián, Braun Enikő és Steckl Bálint töltötte be. A Kovács László Kertbarát Kör is díszes kocsin vonult az általuk készített hagyományos szüreti koszorúval, taposókáddal és a rajta levő díszes darálóval. Idén először jelent meg a Werischwarer Heimatwerk csoportja, akik a régi hagyományokhoz híven táncolva és énekelve haladtak a mulatságban, ezzel is hangulatosabbá téve a menetet. Néhány csoport, így a Heimatwerk is, saját borával kínálta a felvonulást figyelő közönséget. A menet során néhány család saját háza előtt süteménnyel és itallal kínálta a vonulókat, ami igen kedves gesztus. Valamikor a kocsmárosok, vendéglősök „kitelepültek” a felvonulás idején vendéglátó egységük elé, és üdítővel, borral, szódával kínálták a melegben gyalogló embereket. Idei évben ez egy vendéglátóra redukálódott, így kiemelve is hálás köszönet a Stube vezetőinek és dolgozóinak, akik önzetlenül igyekeztek a sok szomjazót ellátni frissítővel! 

Jó volt látni a különböző csoportokat a díszített lovaskocsikon és traktorok utánfutóin, így köszönet illeti őket is, hogy időt és fáradságot nem kímélve készítették fel lovaikat, esetleg traktorjukat és a kocsikat a menetre. Pótolhatatlan munkát végeztek a rendőrök és polgárőrök is, akik biztosították a zavartalan átkelést a Fő utcán, majd igyekeztek a kisebb utcáknál is levezényelni a terelést. A Fő téri pihenőnél a kisbíró hangosan invitálta szövegével a nézelődőket, hogy csatlakozzanak a menethez, és vegyenek részt a mulatságon. Bár kiskoromban nem kedveltük, és igyekeztük elkerülni a bohócokat, most különösen jó volt látni a beöltözött gyerekeket, akik a szokásokhoz híven lekvárral kenték meg a figyelmetlenek arcát, így is bohókásabbá téve a hangulatot. Hosszú utunk a Zeneiskola udvarán ért véget, ahol nagy sátor várta az érkezőket. A sátor mellett a Nyugdíjas klub, a Nemzetiségi Táncegyüttes és a Kertbarát kör étellel és itallal várta az érkezőket. A helyszínen hivatalos vendéglátás is volt, ahol ki-ki a maga igényei szerint vásárolhatott ételt és italt. Kicsivel érkezés után a két vonuló zenekar néhány számmal szórakoztatta a közönséget. Kis pihenőidőt követően a kisbíró felkérte a bíró urat és a bírónét, valamint az alpolgármester urat, hogy fáradjanak a színpadra. Szokásainkhoz híven, itt ünnepélyesen átadásra került a város kulcsa, vagyis a hatalom jelképe. Az esti bálon a bíró és felesége felelnek a város rendjéért és a zavartalan szórakozásért. Ezt követően változatos kultúrműsort láthattak az érdeklődők, ahol helyi és meghívott vendégek, csoportok is szerepeltek. Maga a bál új helyszínen, az említett nagysátorban volt. A Művészetek Házában korlátozott a befogadóképesség, így a nagyobb érdeklődő közönség reményében került a sátorba a bál. A résztvevők kulturáltan mulattak, így nem volt szükség a fegyelmezésre, ezáltal a bíró úr és a bíróné is nyugodtan tudott táncolni a bálban.

Zsámboki Szabolcs
a Művészetek Háza munkatársa