XVI. évfolyam 9. szám - 2016. szeptember

66. Magyar Bányásznap

Szeptember első hétvégéje a bányászok, a bányászat ünnepe. Pilisvörösváron is ilyenkor emlékeznek meg a vörösvári, a szentiváni és más környékbeli bányákban egykor dolgozó vörösvári bányászok­ról, ezzel is őrizve a bányászok, az egykori bányászat emlékeit.

Sokan gyűltek össze szeptember 2-án a Bányász emlékparkban, hogy közösen emlékezzenek meg a Vörösváron egykoron működő bányáról és a vörösvári bányászokról. A megemlékezők a Nosztalgia Dalkör vezetésével közösen elénekelték a Himnuszt, majd Parádi József egykori bányász szavalta el Az aknánál című verset. Ezután Gromon István polgármester ünnepi beszéde következett. A polgármester beszéde első részében a fosszilis energiák felhasználásának jelenlegi helyzetéről szólt, s az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület főtitkárának, Körösi Tamásnak szavait idézte a témában: 

„Ma a társadalom nagy része elfordult a bányászattól, a bányászoktól. A régi mélyművelésű bányákat bezárták, az egyéb nyersanyagokat külfejtéses módszerekkel kitermelő vállalkozásokat nem tekintik bányászatnak. Ma a közvéleményt formáló legnagyobb erő a média; és a médiában nem tudtunk mind a mai napig kellő teret nyerni ahhoz, hogy a ránk nézve sokszor bántó, a tényszerűségtől sokszor távol álló, a bányászatot zsigerből ellenző „méregzöldekkel” szakmai alapon tudjunk eredményes vitára kelni, érvelni.[…] Az Energia Világtanács tavaly év végén készült elemző előrejelzésében nyilvánosságra hozta, hogy a 2050-es energiamixben a fosszilis energiák részaránya a világ energiafogyasztásában még mindig 77 % lesz, tehát alig csökken a 2010-es 79 %-hoz képest! […] (A 77 % megoszlása egyébként a következő: szén: 27%, kőolaj: 30%, földgáz: 20%). Mutassuk meg, hogy tiszta mérnöki gondolkodással megtaláljuk az általunk használt technológiák azon lehetőségeit, amelyekkel a természet egyensúlyi állapota megőrizhető. Meggyőződésem, hogy nem csak pénz kérdése a környezettudatos bányászat megteremtése. Alkalmazkodni kell, ha talpon akarunk maradni.”

Beszédének második részében a polgármester kitért az egykori bányászok jelenlegi helyzetére, és arra, hogy a helyi önkormányzatok hogyan tudnak hozzájárulni életminőségük javításához. „Például a volt bányatelepek infrastruktúrájának fejlesztésével. – Örömmel mondhatom, hogy az idei évben ezen a téren Pilisvörösváron jelentős eredményeket sikerült elérnünk. Az elmúlt hónapokban összesen mintegy 12 millió forint értékű fejlesztést valósítottunk meg a Bányatelepen. […] a bányászok, a bányában dolgozó emberek mindig is arról voltak híresek, hogy elszántan küzdeni és dolgozni tudtak a saját, a családjuk és a tágabb közösségük boldogulásáért. – Ezt a munkát szeretnénk megköszönni nekik az életkörülményeik javításáért végzett munkával, s egyben követni a szorgalmas munkára és a kitartó küzdelemre vonatkozó szép példájukat.”

A beszéd után az 1928-as pilisvörösvári bányászsztrájk emlékművénél a Bányászhimnusz harangjáték-feldolgozásának hangjaira a Pilisi Bányász Szakszervezet nevében Farda István alelnök és Sasvári Géza nyugalmazott bányamester, valamint a Bányász Szakszervezeti Szövetség Pilisi Nyugdíjas Alapszervezete nevében Radosai Györgyné elnök helyezett el koszorút, Pilisvörösvár Város Önkormányzata nevében Gromon István polgármester és Kimmelné Sziva Mária alpolgármester koszorúzott. A Bányászcsille emlékműnél a Bányász Szakszervezeti Szövetség Pilisi Nyugdíjas Alapszervezete nevében Zelenai István alelnök, valamint Kovács József és Zsolnai József helyezett el koszorút.

Az ünnepség végén a résztvevők közösen elénekelték a Bányászhimnuszt, majd átvonultak a Napos Oldal Szociális központban tartott fogadásra, ahol jubileumi okleveleket adtak át, és a Nosztalgia Dalkör bányászdalokból összeállított dalcsokrát is meghallgatták.

Palkovics Mária

Fotók: Fogarasy Attila