XVI. évfolyam 9. szám - 2016. szeptember

Időjós

Amikor ezeket a sorokat gépelem, már hat napja becsöngettek az iskolákban. Pontosan ennyi nap telt azóta is, hogy vendégségben voltam Stéhli Balázsnál, városunk nem hivatalos meteorológusánál, aki az utóbbi időben már számos alkalommal felhívta a lakók figyelmét egy-egy természeti jelenségre, ezzel akár jelentős károkat megelőzve.

De ne siessünk ennyire előre, kérem, térjenek vissza egy pillanatra az íróasztalomhoz, pontosabban a monitorom mögött lévő ablakhoz. Ha kinéznek rajta, a nyáron megszokott napsütésnek bizony már nyomát sem látják. Hideg van, a szél enyhén fúj, és már az anyaföld sem olyan szomjas, mint egy héttel ezelőtt. Jogos a kérdés: miért untatom mindezzel olvasóimat? Nos, amikor Balázsnál jártam, azt a kérdést tettem fel számára, amelyet szerintem minden időjóstól evidencia előbb vagy utóbb megkérdezni: milyen időre számítsunk a közeljövőben?

– Bár éjszakánként hűvös lesz, nappal kellemes, napsütéses időre számíthatunk. Hétfőn gyenge hidegfront köszönt majd be, amely pár napig elhúzódó lehűléssel és egy kis csapadékkal jár majd együtt. Ám nincs miért szomorkodni, mert az indián nyár még visszatér, és egészen szeptember végéig éreztetni fogja a hatását – hangzott a határozott válasz.

Bár általában kétkedéssel fogadom a különféle időjárásjelentések igazságtartalmát, most utólag el kellett ismerjem, hogy Balázsnak Eddig igaza lett, hiszen bizonyíték gyanánt elég volt kipillantanom cikkírás közben az ablakon. A mindössze 23 és fél esztendős fiatalember 2003 őszén – egészen pontosan október 7-én – „fertőződött meg” az időjárással kapcsolatos szenvedéllyel. Aznap este nagy vihar kerekedett, szélviharral, intenzív záporral, villámlással és dörgésekkel, amit néhány bejegyzésben feljegyzett a füzetébe. Három évig csak alkalomszerűen jegyzetelte fel a helyi időjárási történéseket, azonban 2007 óta rendszeresen készít feljegyzéseket, amelyeket különféle mérésekkel tesz hitelessé.

Minderről már a Stéhli család hátsó kertjében beszélünk. Tőlünk jobbra egy paradicsomoskert tőkéi előtt egy kis műanyag mérőeszköz áll a földbe rögzített tartórúdján. Ez Balázs csapadékmérője, aminek az előírásoknak megfelelően olyan helyen kell lennie, hogy a ház és a fák ne zavarják a felmérést, így egészült ki a paradicsomos ezzel a műszerrel. A hátsó sufni tetején kis szélmérő pörög álmos tempóban. Balázs műszerparkja a hátsó épület egyik oldalára rögzített, a légnyomás és a páratartalom mérésére is alkalmas hőmérővel teljes.

A felvett adatokat vendéglátóm nemcsak a füzeténék, illetve a fiókjainak tartja meg. Napi szinten olvasóink is betekinthetnek Balázs megfigyeléséibe, ha ellátogatnak a metnet.hu honlapra, ahol többségében önkéntes időjósok megfigyelései alapján kaphatnak teljes képet Magyarország időjárásáról. 

Balázs az időjárással kapcsolatos észrevételeit több ízben eljutatta már városunk önkormányzatának is.

– Elsősorban a vagyonbiztonságra akartam felhívni a figyelmet egy-egy cudarabb napon. Az első eset idén május elején történt. Záporok érkeztek felhőszakadás lehetőségével, sok villámlással kísérve. A felhőszakadás már önmagában is elég komoly dolog, hiszen ekkor sok kár keletkezhet, én pedig úgy gondoltam, hogy erről minél több embernek értesülnie kell…

Azóta, amióta feljegyzéseket készít, a legkomolyabb időjárási történésre Pilisvörösváron 2007 nyarán került sor, a tutajhúzó-verseny napján. Egy szupercella (vertikális kiterjedésű, masszív örvényszerű zivatarfelhő) – avagy, ahogy az időjósok nevezik egymást között: a zivatarok királya – érkezett városunkba, amely downbursttel (jéghideg lecsapó légtest, hatalmas vízfüggönnyel, sok villámmal, dörgéssel) és diónyi jegekkel felturbózott esővel érkezett a városba.

Gondolom, most már önökben is felvetődött a gyanú, hogy Balázs nem kenyérkereső hivatásként űzi ezt az időjárás-megfigyelési tevékenységét. Nos, nem tévednek sokat, ugyanis ahhoz, hogy valaki papíron is meteorológus legyen, felsőfokú matematikai és fizikai végzettség szükséges. Vendéglátóm ezzel szemben környezetvédelmi településrendezést és vízgazdálkodást tanult, aztán belefogott a műanyaggal kapcsolatos technikusi képesítés megszerzésébe, ezért jelenleg heti három alkalommal négy órán át az iskolapadan ül. A mindennapi betevőt egy gyáli lamináló cégnél szerzi be, ahol alkalmazottként dolgozik. 

Amikor nem dolgozik és nem is az eget, illetve a kertben található mérőeszközeit kémleli, akkor a szabadidejében úszással és zenéléssel köti le magát. Lévén a harmonika-tudásáról ismert vörösvári muzsikus, Muschitz László rokona, talán nem lepődnek meg, hogy Balázs is harmonikázik, nemsokára pedig már gitározni is fog. Van egy alkalmanként összeálló – jelenleg névtelen – zenekari formációja is, amellyel legénybúcsúkon és néha esküvőkön is fellépnek.

Kókai Márton