XVII. évfolyam 8. szám - 2017. augusztus

Dobogós helyek az országos nemzetiségi szavalóversenyen

Klein Léna (balról a harmadik) a versenyen résztvevő társai körében

A minden évben a budapesti Német Nemzetiségi Gimnáziumban megrendezésre kerülő német szavalóversenyen Vörösvár idén dobogós helyet tudhat magáénak. Az alábbiakban Mravinác Annát és Klein Lénát, a tájnyelvi kategória első és második helyezettjeit kérdezzük a benyomásaikról.

• Milyen kategóriában indultatok?

Mravinác Anna: Mundart 3­4. osztály.

Klein Léna: Én is a tájnyelvi kategóriában, 3­4. osztályosokkal.

• Mi az előadott történeteiteknek a lényege?

M. A.: A történetem címe: „Ta raawe af’m Khéasapáám”. Egy idős házaspár arra lesz figyelmes, hogy a cseresznyefájukról valaki lopja a cseresznyét. A nagypapa felmászik a fára, hogy leszedje a gyümölcsöt. Melege lesz, ezért leveti a kalapját és a mellényét. Amikor este zajt hall a nagymama, kimegy a kertbe, és a fán tolvajt vél látni. Kijön a nagypapa lámpással és jót nevet a nagymamán, mert az, amit a nagymama tolvajnak vélt, nem más, mint a kalap és a mellény.

K. L.: Az én történetem „Ta Wearischwarer Saudasch ååf Sande”, ami arról szólt, hogy hogyan szállították ki a vörösváriak a szódát Pilisszántóra. A történet egyik fontos momentuma az, amikor a szódás megtanítja a segédjét szlovákul köszönni. Ő ezt a „köszönést” lelkesen meg is tanulta, de a szódás köszönés helyett valami mást tanított meg neki, ami aztán egy kis bonyodalomhoz vezet.

• Mit éreztetek a verseny alatt?

M. A.: Nagyon izgultam. Már harmadik éve próbálkoztam. Először a területire jutottam tovább, tavaly és tavalyelőtt pedig a megyei fordulókba is, és most végre sikerült bejutnom az országosba.

K. L.: Én is izgultam. Amikor belekezdtem az előadásba, akkor szerencsére már nem. Huszonharmadik voltam a sorban, ezért végighallgathattam mindazokat, akik előttem mondták fel a szövegüket. Sokan tudták szépen elmondani a történetüket.

Werischwar im Landesfinale

Das Landesfinale des ungarndeutschen Rezitationswettbewerbs findet jedes Jahr im Mai in Budapest statt. Am Wettbewerb nehmen die Schülerinnen und Schüler entweder mit einem standarddeutschen oder einem Mundarttext teil. Werischwar tut sich in der Reihe der ungarndeutschen Siedlungen damit hervor, dass in den einzelnen Runden von Jahr zu Jahr immer mehr Kinder und Jugendliche ins Landesfinale weiterkommen. Dieses Jahr holten Anna Mravinac und Lena Klein den ersten und zweiten Platz in der Kategorie Mundart. Wir haben die Mädel über ihre Eindrücke und Erfahrungen nach dem Wettbewerb gefragt.

• Kinek szeretnétek megköszönni a segítséget?

Mravinác Anna

Mravinác Anna

M. A.: Először Mirkné Ziegler Margitnak szeretném megköszönni, mert ő választotta ki a szöveget. Magnóra mondta nekem, és segített a betanulásában. A némettanáromnak, Lazri Juditnak is, mert ő minden órán meghallgatott és javított. És anyának, mert megtanulni viszont ő segített, és sokat drukkolt nekem.

K. L.: Anyának és Lazri Judit tanító néninek szeretném megköszönni, mert ők segítettek megtanulni a szöveget. Szauter Gyula bácsinak pedig magát a szöveget köszönöm.

• Szerepet ját­szott a környe­zetetek hoz­zá­állása abban, hogy jelentkeztetek a versenyre?

M. A.: A bátyám, Bálint általános isko­la 4. osztályától minden év­ben jelentkezett és mindig eljutott az országos szintre. Most már hatosztályos gimnáziumba jár, és idén is szép helyezést ért el: országos 11. lett.

K. L.: Én mindenképpen szerettem volna indulni a versenyen. Az én testvérem is sokat versenyzik, és mindig szép helyezéseket ért el.

• Mit ajánlotok azoknak a gyerekeknek, akiket érdekel a verseny?

M. A.: Ne izguljanak sokat, és legyenek na­gyon bátrak. Jelentkezzenek.

K. L.: Gyakoroljanak sokat. Ha jó történetet találnak, és jól begyakorolják, akkor jól fog sikerülni.

Müller Márta