XVII. évfolyam 8. szám - 2017. augusztus

Látogatás Cébazat-ban

Immár hatéves múltra tekint vissza a Trina Orchestra, három nemzet zeneiskolásainak fesztiválzenekar jellegű formációja. A fiatalok évente, egyhetes kemény próbafolyamat után adnak reprezentatív koncertet, mindig valamely anyaország helyszínén, hol a németországi Gerstettenben, hol Pilisvörösváron, hol pedig – mint idén – a franciaországi Cébazat-ban.

Mivel a két évvel ezelőtti gerstetteni helyszín után a cébazat-i önkormányzati vezetők ellátogattak tavaly Pilisvörösvárra is, így az idei cébazat-i meghívásra a vörösváriaknak sem illett volna nemet mondaniuk, így egy szolid létszámú küldöttséggel mi is képviseltettük magunkat Cébazat-ban.

Pándi Gábor alpolgármester úr, valamint a kulturális, jogi és ügyrendi bizottság elnökeként jómagam képviseltük az önkormányzatot, a hivatal részéről pedig dr. Krupp Zsuzsanna jegyző tartott velünk.  Feldhoffer János a német nemzetiségi önkormányzat képviseletében utazott, de mint sofőr is kiváló teljesítményt nyújtott. Kajetán Ildikó volt a francia nyelvű tolmács.

Gerstettenig a hivatal kisbuszával, onnan pedig másnap a gerstetteniek buszával mentünk francia földre. A 12 órás utazás után elcsigázva kászálódtunk ki a járművünkből Cébazat-ban, ahol a ligetben felállított sátorban rendkívül szívélyes fogadás várt ránk, könnyű vacsorával és egy olyan trióval, amelynek a muzsikálását sokan nem fogjuk elfeledni. Igazi franciás könnyedséggel harmonikázott a két ottani zeneiskolai tanár, egy bőgőssel kiegészítve, aki külsős volt. Az egyik harmonikás olykor dobolt is, gyűszűkkel az ujján, mindenen, ami a keze ügyébe került, a másik olykor trombitált is. Sanzonokat, slágereket, minden elképzelhető stílusban, elképesztő virtuozitással. Ennél jobb entrée nem is lehetett volna…

A koncert napján, 28-án kirándulást szerveztek nekünk a házigazdák. Valószínűleg nem kellett sokáig törniük a fejüket a lehetséges helyszínen, mivel ez a város Franciaország Auvergne régiójában van, közelebbről pedig a Francia-középhegységben (Massif Central). Ez geográfiailag is nagyon érdekes hely, központi régiója variszkuszi alapokon a neogén (harmadkori) vulkánosság fő helyszíne. Mindenfelé a mára már kialudt, impozáns vulkáni kúpok láthatók. A város fölé is a Puy de Doˆme 1464 m magas vulkáni kúpja magasodik. Mi azonban nem erre vettük az irányt, hanem a Puy de Sancy 1886 m magas csúcsára.

Útközben megtekintettük a Saint-Nectaire-i hatalmas román kori katedrálist, amely jórészt a XII. században épült. Megcsodáltuk a főhajó és a szentély faragott és festett oszlopfőit. Csodálatos változatosságukból említenék egyet, amelyen egy lanton játszó szamár és egy kecskebakon lovagló férfi látható. Bevallom, eljátszottam a gondolattal, milyen érdekes színfolt lenne ezt a szamarat is szerepeltetni hangszerével az esti koncerten. Aztán úgy gondoltam, talán nélküle is lesz ott elég zenebona, na meg mi van, ha bele is találna iázni a produkcióba.

A legérdekesebb egy trónoló Madonna fából faragott szobra volt, amely szentségtartóul is szolgált. Megfigyelhető, hogy Krisztus arca nem gyermekarc, hanem egy férfié. Csak később, a gótikus művészet ábrázolja Krisztust gyermekként.

Utána szebbnél szebb városokon haladtunk át a hegy felé, és várakat láttunk a kiugró szirteken. Megcsodálhattuk a Chambon-tavat, amelynek a partján egy nyári táborban szállásolták el a fiatal zenészeket. Ebben a festői környezetben próbáltak egész héten megfeszített munkával a záró koncertre. Képzelhetően a pihenés is teljes lehetett (már amennyi idő maradt még az éjszakából a próba utáni bulik után?!) ezen a kies helyen.

A Puy de Sancy előcsúcsára drótkötélpálya repített fel minket, onnan gyalog kapaszkodtunk fel a csúcsra, ahonnan megcsodálhattuk a lávaömlés rétegeit. A csúcsról geológiailag a legérdekesebb látványt egy maar nyújtotta, amit ma tó tölt ki. A maarok vulkáni embriók, amelyek a vulkáni működés kezdő szakaszában keletkeztek. A vulkáni gázok robbanása alakította ki a tölcséres mélyedést, amelyet a tufa és a mellékkőzetek darabjai fonnak körül gátként.

Jól kifáradva, de lelkileg feltöltődve ültünk be este kilenckor a Sémaphore-ba, Cébazat koncerttermébe, hogy meghallgassuk a fiatal zenészek és mestereik koncertjét. Hihetetlen élmény volt. Ezen és a következő estén is, ha valaki illusztrációt akart kapni az igazi nemzetköziségből, a határokon átívelő barátságokból – nem restellem leírni: „európaiságból” –, az elégedett lehetett. Ebben az önfeledt zenélésben – amely igazi örömzene volt – leomlani véltem a nemzetek közötti gátakat. Egymást szeretettel elfogadó fiatalok igazi zeneünnepe volt.

Az első rész talán legnépszerűbb darabja a Carmen-szvit volt, amelyet többen dirigáltak, a darab elején és a végén Yann Maniez, az egész projekt lelke és fő irányítója, a cébazat-i zeneiskola vezetője, a köztes tételeket pedig szólamvezető tanárok. Az első részt Gershwin Porgy és Bess című operájának népszerű részletei zárták. Nekem a második rész még jobban tetszett. Megkapó volt Anna Frank történetének Otto M. Schwarz által alkotott filmzenéje, amelynek hegedűszólóját Thomas Neumann, a gerstetteniek zeneiskola-igazgatója játszotta. A Harry Belafonte által hangokba öntött melódiák után a mi zeneiskolánk igazgatója, Szabó Anita remekelt dalos pacsirtaként, Velázquez Bésame Mucho címen jól ismert slágerével. Befejezésül Benny Goodman örökzöldjei hangzottak el.

Ráadásként jött a kedves és mulattató meglepetés, amikor is színpadra szólították a polgármestereket, hogy nekik is adjanak némi munkát. Talán nem véletlenül az ütősökhöz lettek kommandírozva, ahol sok bajt nem okozhattak, mert a szólamokat szó szerint ördöngösen fogta össze a maga rendkívüli muzikalitásával a zseniális Josselin Hazard, aki a nemzetközi karrier elfoglaltságai közben is mindig időt szán a Trina-találkozókra. Az önkormányzati vezetőknek – így a mi Pándi Gábor alpolgármesterünknek is – fel kellett tenniük a sárga Trina-szemüveget, amely amellett, hogy tényleg öltöztetett, némelyiküknek egészen vagány külsőt is kölcsönzött. Nagy derültséget keltett, ahogy rázták, ütögették, amit gondos kezek a kezükbe nyomtak. Parázs hangulat kerekedett az est végére.

Városunk zenészei megérdemlik, hogy itt megemlítsük a nevüket, hangszercsoportokként. Fuvola: Juhacsek Eszter, Szakács Dóra, Valachi Anna, Turay Gréta. Klarinét: Püspöki Enikő, Fetter Dóra, Őri Júlia, Páva Erik, Peller Krisztián, Valachi Samu. Szaxofon: Turay Gitta, Őri Mátyás. Trombita: Takács Botond, Kohlhoffer Patrik Zsolt, Ziegler László, Kollár Márk. Tuba: Botzheim Áron. Ütőhangszerek: Schuck Martin.

Az utolsó nap ki-ki vendéglátóival bonyolított le szabad programot, kirándulást, városnézést. Mi reggel megcsodáltuk az új városi parkot és védett vizes élőhelyet, a mintaszerűen kialakított járószintekkel. Utána Clermont-Ferrandba mentünk. Itt megnéztük a XIII. századi gótikus Notre-Dame katedrálist, amely arról nevezetes, hogy a volvici vulkáni kőből épült falait feketére festették a századok. Megnéztük továbbá a gall Vercingétorix szobrát, aki Kr. e. 52-ben, a közeli Gergoviában megverte Julius Ceasar csapatait. Ez volt a gall háború egyetlen csatája, amelyet Ceasar elvesztett. Mellesleg Vercingétorix kölcsönözte alakját Asterix népszerű rajzfilmfigurájához. Megnéztük a Michelin gyár múzeumát is.

Az utolsó este zajlott a küldöttségek, no meg a zenészek köszöntése, a polgármesterek beszédei, az ajándékok kölcsönös átadása a rendezvény szervezőinek, a közreműködőknek, a delegációknak. Beszédet mondtak: Flavien Neuvy cébazat-i, Roland Polaschek gerstetteni polgármester, illetve Pándi Gábor alpolgármester. Utána fergeteges örömzene következett, váltott tagokkal és hangszerekkel. Volt, aki több hangszeren is játszott. Játszottak mindenfélét, francia újhullámos zenét, dalokat és dzsesszt. Magyar részről kiemelkedő volt Takács Botond trombitajátéka, aki sokat improvizált, valamint Valachi Samu klarinéton, Botzheim Áron basszusgitáron, Schuck Martin ütőhangszereken játszott magával ragadóan.

 Másnap utaztunk hazafelé, nem írom, hogy feltöltődve, mert az lapos közhely lenne, ráadásul szegényesen adná vissza azokat a zenei, baráti, esztétikai élményeket, amelyekben – ebben a telizsúfolt két napban – részünk volt.

Fotó és szöveg:
dr. Kutas Gyula az ÜOKB elnöke
Zenekari fotók:  www.trina-orchestra.eu