XVII. évfolyam 2. szám - 2017. február

Lám, itt születnek a csillagok

Nagy sikerrel játszották a közelmúltban a mozik a Vaiana című Disney-rajzfilmet, ami valószínűleg a vörösváriak számára sem ismeretlen. Azt azonban bizonyára kevesen tudják, hogy a kedves rajzfilmszereplő magyar hangját egy olyan tinédzser kölcsönözte, akinek énekhangját a 2015-ös Hangliget énekverseny győzteseként ismerhette meg a közönség. Ő Faluvégi Fanni, a Templom Téri Általános Iskola volt tanulója, aki Vörösváron járt zeneiskolába, és évekkel ezelőtt a Művészetek Házában figyeltek fel tehetségére. Vele beszélgettünk most zenéről, meséről, munkáról.

Egy kalandvágyó tini vakmerő küldetésre indul, hogy megmentse a népét. A lány segítőivel elképesztő veszélyekkel és hatalmas szörnyekkel száll szembe a nyílt óceánon. A Walt Disney Animation Studios legújabb alkotása a Vaiana című film, melyben a főszereplő magyar ének- és szövegszinkronhangja egy életvidám, tehetséges piliscsabai lány, Faluvégi Fanni. 

• 15 éves, másodikos gimnazista vagy. Hova jársz iskolába?

Az Óbudai Gimnáziumban 10. osztályos vagyok, angolt és németet tanulok. Amikor ezt az iskolát választottam, úgy gondoltam, hogy megadom magamnak a lehetőséget, hogy bármi lehessen belőlem. Így akkoriban – bár volt rá lehetőségem – nem a színészetet választottam.

• Játszol valamilyen hangszeren? Tanulsz énekelni?

Igen, 6 évig tanultam zongorázni Pilisvörösváron a zeneiskolában. A zongorázást az általános iskola elvégzése után hagytam abba, most már csak magam művelem, itthon. Jelenleg inkább kíséreteket tanulok. Énektanárhoz két éve járok. 

• Segíti az éneklést, hogy tudsz zongorázni?

Igen, rendkívüli módon. Amikor kézbe veszek egy kottát és megállapítom, hogy milyen dúrban van, bizony sokszor meglepődnek az emberek. Felcsillan a szemük, egészen el vannak ájulva. 

• Az éneklés honnan jött? „Éneklős” típus vagy, aki mindig is énekelt?

Ez egy kicsit vicces. A családban nálunk mindenki hiperaktív. A helyzet az, hogy a testvéreim nagyon sportosak, kézilabdáznak. Amíg ők a kézilabdázással vezették le a feszültségüket, én inkább futottam meg táncoltam. Anya végül berakott egy színtársulatba, hogy ott tomboljam ki magam… Évekkel ezelőtt a Művészetek Házában Xantus Barbara és Szurdi Miklós szerveztek egy musical társulatot. Egy alkalommal felfigyeltek arra, hogy kellemes beszédhangom van. Ők javasolták, hogy tanuljak meg egy dalt. Ez lelkesített, sokat gyakoroltam, énekelgettem. Így kezdődött. 

• Jelenleg hol tanulsz énekelni?

A Kővirágok Énekiskolában tanulok, a mestereim Kővári Judit és Kiss Kamilla. Náluk, velük nem csak énekelni tanulok, ők hozzám is adnak valamit. Valamit, amitől napról napra több leszek. Egy kicsit az ének és az élet iskolája is. Nagyon szeretek oda járni. Mindig arra biztatnak, hogy ne legyek egy átcsiszolt valaki, hanem én ÉN legyek.

• Mit énekelsz legszívesebben?

Teljesen hangulatfüggő. Amilyen kedvem van. 

• A klasszikus ének nehezebb, mint a musical? 

Technikailag igen. Lehet, hogy van tehetségem az énekléshez, de van egy határ, amihez már nem elég pusztán a tehetség, a tudás is kell. 

• Mennyit gyakorolsz? 

Amennyit és amikor csak tehetem. Hol duetteket, hol csak itthon, amikor hazaérek az iskolából, igazából 0–24 órában. 

• A családnak is szoktál énekelni?

Persze. Anyukám a legnagyobb rajongóm! A családtagjaim a legkritikusabbak. Nagyon őszinték, de csakis ezt várom tőlük… Mindenki nagyon sokat támogat. 

• Miben van szükséged támogatásra? 

Nem az volt nehéz, hogy rátaláljak erre az útra, hanem az, amikor csak ez az út maradt. 

• Bölcs meglátás. Térjünk is át a filmre. Szereted-e a meséket?

Hú, nagyon! Amikor kicsi voltam, már akkor kitaláltam, hogy Disney-hercegnő leszek. Meg sellő is akartam lenni és mindenféle más. Már jóval a film előtt sokan mondták, hogy olyan a hangom, mint egy Disney-hercegnőnek. Milyen vicces is az élet! Kimondhatom, hogy most már tényleg hercegnő vagyok. 

• Egy Disney-filmet szinkronizálni hatalmas dolog. Hogy történt, hogy találtak rád?

A véletlen műve volt. Az osztályunk két csoportra van osztva, mindkettőt az Operettszínház egy-egy művésze tanítja, minket Nádasi Verócs (Veronika) tanít. Egyszer a nyári szünetben felhívott, és azt mondta, hogy talált nekem valami érdekeset, menjek el a castingra. Laposkúszásban, szürke pulcsiban mentem be, nulla eséllyel. Énekeltem, megtanultam egy dalt és mondtam egy kis szöveget. Azt mondták, hogy köszönik, mehetek. Szólnak, ha lesz valami. Körülbelül három hónap múlva hívtak fel telefonon, és közölték velem, hogy enyém lett a szerep. 

vorosvari-ujsag-2017-02-00068• Amikor megérkeztél a castingra, tudtad, hogy mi a tét? 

Egyáltalán nem. Amikor megkaptam a szerepet, akkor pedig kétségbeestem. Arra gondoltam, hogy uram atyám, mi lesz, ha elrontom? És mi lesz, ha ez örökké én leszek…? Anyukám csitított, hogy nem lesz semmi baj, és így is volt.

• Sejtetted, hogy ez a megbízás milyen kemény munkával jár?

Valóban nehéz volt. Tudod, ha a színpadon állsz és át akarsz adni egy érzelmet, akkor mimikával, kezeddel, az egész testeddel közvetítesz. Ezt a közvetítő erőt a mikrofon nem adja át. Meg kellett tanulnom csak a hangommal játszani. Attól, hogy szorítottam a kezemet, ugyan nagyon átéltem a szerepet, de a hangomon ez az átélés nem jött át. Ebbe nehéz volt beletanulni. 

• A film hősnőjének te vagy az énekhangja és a mesehang is egyben. Ez megszokott dolog? 

A rendezők próbálnak törekedni arra, hogy ugyanaz az ember adja a beszédhangot és az énekhangot, de ez nem mindig valósul meg. Van, akinek az éneklés az erőssége, és van, akinek a próza. 

• Hogy kell elképzelni egy stúdiót?

Van egy vezérlőpultos szoba és van egy mikrofonos szoba. Középen hangszigetelt üveg van. A fülemben hallom az eredeti hangot, illetve a rendezőt, aki utasít. Na meg persze közben látom a képet. 

• Mit élveztél a legjobban?

A dalokat énekelni. Nagyon rátaláltam erre a kislányra. Teljesen azonosulni tudtam vele. 

„Régebben úgy gondoltam, hogy az emberek azért dolgoznak, mert dolgozni kell. Most már úgy gondolom, ha valaki dolgozik, az megtiszteltetés! Szakmától függetlenül azt mondanám mindenkinek: csináld, nyomjad, szedd össze magad, csak felfele van! Úgyis többet ér, ha mosolyogsz, és úgy csinálod tovább!”  

Faluvégi Fanni

• Az életben is hasonlítasz a filmbéli karakterre? Te is egy hős alkat, vezér vagy?

A lány pont olyan, mint én: össze-vissza fecseg és énekelget. Én inkább jókedv-felelősnek mondanám magam. Na meg persze mindig van bennem egy „ötperces máltai szeretetszolgálat”, ha kell valakinek egy ölelés…

• Mi volt a legnehezebb? 

Félretenni a felesleges technikákat. Hogy beszéd közben ne mutogassak, ne ráncoljam a szemöldökömet. 

• Ez a tapasztalat menyiben befolyásolja az életedet, a továbbtanulási szándékaidat?

Most már tudom, hogy mindenképpen a színészet és ének felé akarok menni. 

• Hogy éled meg az ismertséget?

Mindig arra tanítottak, és azt láttam magam körül, hogy ezt tudni kell kezelni.

• Ennek a kihívásnak és sikernek mi a legnagyobb hozadéka?

Azóta másképp nézek minden filmet. Filmnézés közben arra gondolok, hogy ezt és ezt a jelenetet milyen nehéz lehetett szinkronizálni, figyelem, hogy a szinkronszínész mit csinál a hangjával. Küzd, izzad, élvezi? Vagy hogy csórikám milyen sokáig csinálhatta ezt a sírós részt… 

• Te magad hányszor nézted meg a filmet? 

Hat vagy hét alkalommal. Egyszer a moziban a barátnőimmel táncolni kezdtünk… Egyébként nagyon kritikus vagyok magammal. 

• Van kilátásban másik feladat?

Mondták, hogy a hangom miatt biztosan szükség lesz még rám. Állok elébe!

BA