XVII. évfolyam 1. szám - 2017. január

Nyelvi tájkép Vörösváron

Egy település – azaz egy beszélőközösség – nyilvános helyein megjelenő feliratok, kiírások arról tanúskodnak, hogy az adott közösség milyen nyelveket ismer, és hogy ezeknek a nyelveknek a közösségen belül milyen presztízsük van.

Ha végigsétálunk Vörösvár utcáin, és figyelmünket tudatosan a feliratokra irányítjuk, hamar kiderül, hogy nemcsak magyar nyelvű feliratok láthatók. Milyen más nyelvek jelennek meg a hétköznapjainkban? Milyen feladatot lát el a többnyelvűség Vörösváron? 

Egy- és többnyelvűség

A nem magyar, de egynyelvű feliratokban – cseppet sem meglepő módon – a német dominál. A városközpontban elvétve akad angol nyelvű felirat is, és csodák csodája: még orosz nyelvű kiírást is találhatunk, egy dohányzást tiltó, többnyelvű formanyomtatvány alakjában, amely számos üzlethelyiség ajtajára van kifüggesztve.

A kétnyelvű feliratok is, több mint 90%-ban, magyar-német vagy német-magyar kombinációban jelennek meg, mint a Gaststätte Fetter / Fetter Vendéglő nevében. Nagyon ritkán láthatunk angol-magyar, magyar-angol (Pilis Security) vagy angol-német feliratot, és egy esetben találkozhatunk olasz szavakkal is a Fő utca egyik üzletének cégérén. 

A régi, bajor utcanevek kitáblázása által számos olyan felirattal találkozik a sétáló, amelyen három nyelv vagy nyelvváltozat olvasható (az utcanévtáblák esetében: magyar, német és bajor). De aki a nyáron fagylaltra várva sokat időzött a Fő utcai csokibolt előtt, a reklámtábláján négy nyelvet is tanulmányozhatott (olaszt, angolt, magyart és franciát).

A feliratok feladatai

A nyilvános feliratok, táblák, hirdetmények aszerint csoportosíthatóak, hogy milyen feladatot látnak el. A helyi infrastruktúra részét képzik például az önkormányzati egységek megnevezései (Bürgerdienst), az utcanévtáblák, menetrendek, nyitvatartási idők. Szabályozó jellegűek a közlekedési táblák és feliratok, a figyelmeztető kiírások (Notausgang, Rauchen verboten, No parking). Üzleti céllal kerülnek kihelyezésre a cégérek és a reklámok (Biergarten, Gemüse-Obst, Virág-Blumen, Metzgerei). Transzgresszív feliratoknak azokat a táblákat, matricákat, esetleg illegális graffitiket nevezzük, amelyeknek nincs „gazdájuk”, azaz egyéni kreatív ötlet alapján jöttek létre, és a kihelyező személy kiléte a nyilvánosság előtt többnyire titok marad. Sokszor nagy az érzelmi töltetük. Erre találó és kedves példa a Schiller Gimnázium tanári szobájában kiakasztott „Schiller im Schiller” (azaz: [Friedrich] Schiller a Schiller Gimnáziumban) címet viselő kép. Művészi alkotásokon is szerepelhet többnyelvű felirat, például a Rákóczi utca bányászemlékműjének a csilléjén (Jószerencsét / Glück auf). Végül vannak feliratok, amelyek az emlékezés funkcióját töltik be, ilyenek például az emléktáblák (25 Jahre Freundschaft). 

Sorrend, méret, tipográfia

Ha egy táblán több nyelv jelenik meg, akkor érdemes megvizsgálnunk, hogy melyik nyelv áll az első helyen. Az első helyen álló nyelv presztízse, a beszélőközösség iránta tanúsított tisztelete kétségbevonhatatlan. Kisebbségi helyzetben élők – így a vörösvári németek is – a nemzetiségi nyelvükhöz való ragaszkodást azzal fejezik ki, hogy a második helyen álló német felirat betűnagysága megegyezik az első helyen álló magyar nyelvű felirattal. Bár nem lehet két első helyezettet hirdetni, ám nagyság tekintetében a magyar és a német nyelv a sorrendiségtől függetlenül egyenlőnek tekinthető (Pilisvörösvár partnertelepülései, Sziasztok / Willkommen). Van arra is példa, hogy a kétnyelvű feliratok közül az egyik nagyobb, mint a másik. Nyilvánvaló, hogy a nagyobb betűvel írt feliratnak a kihelyező és az olvasó szempontjából nagyobb jelentősége van.

Nyelvi játék és üzletpolitika

A német nyelv megjelenése a nyilvános feliratokon, cégéreken a vörösvári német származású lakosok erős identitását, elődeik iránti tiszteletét és szeretetét tükrözik. A nyelv, a nyelvek ismerete ugyanakkor ötletes, találékony szójátékokra is ösztönözhet, mint a Pleh-Boy felirat, vagy a családnevet cégnévbe építő Pell-Air Utazás és a Pellerhair cégnevek. A németekkel és a német vállalatok termékeivel a köztudat olyan tulajdonságokat köt össze, mint a precizitás, a kiemelkedő és hosszú távon megbízható minőség, az innováció. A gasztronómiai jellegű vállalkozásoknál (pl. vendéglő, élelmiszerüzlet) német vagy magyar-német cégnév esetén mind a magyarok, mind a külföldiek minőségre és kiváló ár-teljesítmény arányra asszociálnak. A német nyelv ismerete és az üzleti életben való használata tehát nemcsak az identitás, hanem a tudatos üzletpolitika része is. Utóbbinak, azaz az okos vállalkozókedvnek a vörösvári németek ugyanúgy, mint erős és öntudatos identitásuknak szerencsére szintén nincsenek híján.

Müller Márta
Kerekes Gábor

„Az elsődleges cél a hagyományőrzés és emlékállítás volt. Nem akartuk erőszakosan megváltoztatni több tucat utca hivatalos nevét, de szerettünk volna emléket állítani az egykori utcaneveknek. A szájhagyományban élénken élt még ezeknek az utcáknak a sváb neve, amit az emberek a közbeszédben használtak. (Ezek a nevek sok esetben nem egyeznek meg a mai hivatalos elnevezésükkel, hiszen az utcák neveit a 20. században többször is jelentős számban megváltoztatták.) Az eredeti sváb utcaneveket szerettük volna megörökíteni a német utcanévtáblákon. A hagyományőrzés és az emlékállítás mellett a német utcanévtábláknak van egy másik haszna is. Tudvalévő, hogy Pilisvörösváron az ország második legnagyobb lélekszámú német közössége él, több hivatalos német testvérvárosunk is van, és sok német vendég jár hozzánk. Az ő számukra egyrészt informatív értékűek, másrészt érzelmileg is jelentős értéket képeznek a német utcanévtáblák.” 

(Gromon István polgármester)

 

„Sváb közösség vagyunk, az ember nem tagadja meg a gyökereit. A könyvesboltban magyar nyelvű könyveken kívül német nyelvű könyveket is tartunk. Érthető, hogy az üzletre németül is legyen kiírva, hogy ez egy könyvesbolt.” 

(Fetter Mária könyvesbolt-tulajdonos)

 

„Fontos volt számunkra, hogy a cégért németül is elkészíttessük. Ez egy német ajkú település, és mi is svábok vagyunk. Ez így szép.” 

(Mirk András zöldségüzlet-tulajdonos)

 

„Úgy gondolom, hogy egy németek lakta településen bizonyos dolgokat németül is ki kell írni. Sok vevőnk van, akik Németországból jönnek hozzánk, mert például kitelepítették a családjukat. Az utcanevek is ki vannak írva németül. A származásunk miatt. Az üzletnek azért van német neve is, mert a tulajdonosok és a munkatársak is németek, svábok.” 

(Pfeiffer Judit virágkötő)