XVII. évfolyam 6. szám - 2017. június

Egy régi prés sorsa

Pilisvörösvár néprajzi gyűjteménye egy 1793-ban készült középorsós szőlőpréssel bővült. Fogarasy Attila mostanában több dolog kapcsán is látogatja Bajnok Béla szobrászmestert. Egy ilyen látogatás során figyelt fel egy nagy szőlőprésre. Kérdései után kiderült, hogy valamikor ez a Pfeiffer „Tücsi” kocsma éke volt. Egy szép napon már nem volt rá szükség, és úgy döntöttek, felaprítják tüzelőnek. Szerencsénkre a szobrászmester úr pont jókor volt jó helyen. Meghallva ezt, felajánlotta, hogy ő megvásárolná a prést. Az üzletet meg is ejtették, majd a mester úr a műhelyébe szállíttatta, és ott fel is állították egy részét. A prés végső állomása Gyomaendrődön lett volna Bajnok Béla telkén, így egy részét le is szállították oda. Szerencsére a másik fele nem került le, így láthatta meg Attila. Ő értesített engem, hogy lenne egy ilyen prés, érdemes lenne közkinccsé tenni és megmenteni. A Werischwarer Heimatwerk férfitagjait nem kellett győzködnöm, egyből lelkesen azt mondták: Mikor megyünk érte? Mint minden nagyobb szállításnál, most is megkaptuk a Ziegler szikvíz platós autóját. Egyeztetett időpontban felkerestük a mester urat, és nekiláttunk a nem is olyan egyszerű munkának. A gerendák súlyát csak szemmértékkel tudtuk megsaccolni, így félve álltunk neki a szétszedésnek a fiúkkal. Kemény munka volt, de szerencsére a prés és mi is sértetlenül megúsztuk. A platóra tettük, és már indultunk is volna vele. Időközben azonban előkerült egy festett ágytámla is 1860-ból. Valamikor a Bányai-Braun család tulajdonában volt, ezt is a mester úr mentette meg. Felajánlotta az ágytámlát is a gyűjteménynek, így ezekkel már tényleg elindultunk. 

Megérkezve a Sváb Sarokba, el is kezdtük a kocsiszínben összeállítani a prést. Felállítás közben észrevettük, hogy kissé meg van csavarodva. Az alsó csapokat látva kiderült, hogy a talpgerendák és oldaltámaszok is hiányoznak. Feltehetőleg ezeket is levitték Gyomaendrődre. Hosszú évek óta ezek nélkül áll a prés, emiatt történhetett a deformálódás. Az elvitt részekért el kell majd mennünk és vissza kell szállítani. Feltehetőleg a préshordót, a kőtányért, a talpgerendákat és támaszokat vitték el. Bízom benne, hogy hiánytalanul vissza tudjuk majd ezeket szállítani, és összeállítás után az évek alatt visszanyeri majd eredeti formáját. Meglepő, hogy az évszázadok során „csak” ennyi baja lett, ez is szerintem abban a pár évtizedben, mióta hiányosan áll. A fa állapota meglepően jó, szinte még szúrágás sincs rajta. Utánanéztem, hogy voltak-e hasonló prések az Óhazában, és meglepődtem, hogy szinte minden szempontból ugyanilyenek voltak. Így feltehetőleg az ideát magukkal hozták betelepüléskor.

Hálás köszönetet mondunk Bajnok Béla szobrászművész úrnak, hogy felfigyelt a présre, megmentette és gondot viselt rá évtizedekig. Köszönjük, hogy önzetlenül felajánlotta a városi gyűjteménybe, gazdagítva ezzel néprajzi emlékeinket, értékeinket. Köszönet Fogarasy Attila tanár úrnak is, aki észrevette a prést a mester műhelyében, és mindvégig összekötő-szervező volt a csapat és a mester úr között. Nélküle talán sosem került volna napvilágra ez a prés, nem tudtuk volna megmenteni a gyűjtemény számára. Itt szeretnék köszönetet mondani Mirk Tamásnak és feleségének, Ziegler Margitnak is. Minden nagyobb tárgy szállításánál önzetlenül segítenek, kölcsönadják az autót. Sok tárgy nem kerülhetett volna a gyűjteménybe a segítségük nélkül!

Zsámboki Szabolcs