XVII. évfolyam 6. szám - 2017. június

Emlék – hagyomány – tisztelet

100 éve született Fogarasy-Fetter Mihály, városunk díszpolgára, tanár, helytörténész, akinek nevéhez fűződik a Vörösvár történetét bemutató Pilisvörösvár története és néprajza című helytörténeti könyv megírása, a könyvtár felvirágoztatása, a könyvesbolt megalapítása, közösségépítő programok szervezése, az ifjúság oktatása, nevelése. Születésének ke­rek évfordulója alkalmából fia, Fogarasy Attila szervezett emlékünnepséget, melyet május 21-én, a Művészetek Házában tartottak.

Rengetegen gyűltek össze a Művészetek Háza színháztermében, hogy közösen emlékezzenek meg Fogarasy-Fetter Mihály születésének századik évfordulójáról. A falakon és a falak előtt csupa hozzá kapcsolódó emléktárgyat helyeztek el a szervezők, fényképeket, dokumentációkat, okleveleket, kiadványokat, sőt azt a régi írógépet is, melyen munkái születtek.

Az estét a Német Nemzetiségi Táncegyüttes nyitotta Emlékképek című táncdarabjával, melyet a Bergländer Buam kísért. Ezután a megjelenteket Fogarasy Attila köszöntötte, és mondott is néhány szót édesapjáról, munkásságáról, életéről. Egy, az édesapjához fűződő viszonyát legjobban kifejező Ady-verset is felolvasott, a Krisztus-kereszt az erdőn címűt. Ezután Gromon István polgármester méltatta Fogarasy-Fetter Mihályt. Beszédét egy 1859-es esemény, Kazinczy Ferenc 100. születésnapja alkalmából rendezett emlékezés felidézésével kezdte: Mi is ugyanazzal a szándékkal jöttünk ma itt össze, Fogarasy-Fetter Mihály 100. születésnapján, mint amivel annak idején Eötvösék Kazinczy Ferenc 100. születésnapját ünnepelték. Tisztelegni Fogarasy-Fetter Mihály, Miska bácsi emberi nagysága, élete, tettei és életműve előtt.

Megemlékezni a sors nehézségeivel küzdő emberről, a kiváló pedagógusról, a legendás könyvtárosról, ifjúságszervezőről, helytörténeti kutatóról. Gromon István felidézte Miska bácsi nehéz, küzdelmes életét, tanári, ifjúságnevelői munkásságát, legendás könyvtárosi tevékenységét, és természetesen a Vörösvár történetét kutató és lejegyző munkájáról is beszélt. Van egy mondás, miszerint az ember akkor hal meg valójában, amikor elfelejtik. Ha így vesszük, akkor biztos vagyok abban, hogy amíg Pilisvörösvár áll, addig Miska bácsi nem fog meghalni, mert Pilisvörösváron Fogarasy-Fetter Mihályt soha nem fogják elfelejteni – zárta szavait a polgármester. Fogarasy Attila a beszéd végén egy emlékplakettet nyújtott át Gromon Istvánnak, melyet Bajnok Béla szobrászművész készített, és az est folyamán minden fellépő és közreműködő kapott belőle egyet-egyet. Érmet kaptak továbbá azok is, akik Fogarasy-Fetter Mihály örökét folytatva valamiféleképpen őrzik és ápolják a vörösvári emlékeket, hagyományokat. 

Ezen az estén mutatkozott be – két rövid darab erejéig – a Művészetek Háza új zongorája, melyen Berchy József egy Beethoven- és egy Liszt-művet játszott el, majd Szentivánról dr. Mirk Mária nyelvész német nyelven méltatta Fogarasy-Fetter Mihály írói tevékenységét. Közös emlékeket is idézett, hiszen a könyvek fordításában ő segédkezett Miska bácsinak. A beszédet ének követte, Peller Anna adott elő két dalt, egy Ave Mariát és a Jó lenne 120 évig élni című dalt.

Sax László, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke is személyes emlékeket idézett fel: Az én személyes kapcsolatom Miska bácsival az általános iskolában kezdődött. Ő tanította a németet, amihez a sváb gyökerekkel rendelkező gyerekek és akkor még az otthon beszélt anyanyelv jó alapot adott. […] A tanár urat nyugodt, türelmes, az anyagot megkövetelő pedagógusnak ismertem, szerettük is őt. Sax Lászlót Mirk Júlia és Szilvia váltották a színpadon, akik német dalokat adtak elő, majd ismét a táncegyüttes következett. Néhány perc erejéig magát az ünnepeltet is láthattuk, hallhattuk egy 1993-as videófelvételnek köszönhetően.

Fogarasy Attila köszönetet mondott mindazoknak, akik az este létrejöttében segédkeztek, majd a táncegyüttes újabb produkcióját követően az estét az Il silenzio zárta, melyet Feldhoffer János adott elő trombitán.

Én csak közepes tehetséget kaptam, nem teremtettem világrengető alkotásokat, de amire képességet és tehetséget kaptam, azt embertársaim javára alkottam. Csak a jövő fogja eldönteni, hogy használtam-e a tanítói, a könyvtárosi és a nemzetiségünkért küzdő tevékenységemmel. (Fogarasy-Fetter Mihály, 2000. október 14.) A jövő pedig már – úgy tűnik – eldöntötte. Visszavonhatatlanul kijelenthető, hogy mindaz, amit Fogarasy-Fetter Mihály Vörösvárért tett, nagyértékű öröksége a jelen és a jövő nemzedékeinek.

Palkovics Mária