XVII. évfolyam 6. szám - 2017. június

Nem születtek hősnek, de felvállalták sorsukat

Minden év május hónapjának utolsó vasárnapján azokra az emberekre emlékezünk, akik Magyarország védelme érdekében életüket áldozták vagy kockáztatták.

A magyar hősökről az első törvény 1917-ben keletkezett, amely az első világháborúban elhunyt katonák emlékezetéről rendelkezett. E törvény nyomán az ország számos településén állítottak emlékművet. Az emléknap idejét – május utolsó vasárnapját – 1924-ben rögzítette az Országgyűlés. A szocializmus időszaka ennek a nemes emléknapnak a folytonosságában is évtizedes szünetet jelentett. A magyar hősök napját a rendszerváltás után a világháborúk áldozatain kívül kiterjesztették mindazokra az emberekre, így például az 1956-os forradalom mártírjaira is, akik Magyarország „szabadságáért és függetlenségéért, a nemzet fennmaradásáért” harcoltak.

Pilisvörösváron e szép ünnepet a német nemzetiségi önkormányzat képviseletében Sax László elevenítette fel. Az idei emléknapra, amelyen a résztvevőket Berényi Ildikó igazgató asszony kalauzolta át, május 28-án került sor. Az ünnepség szikrázó napsütésben a városi temetőben kezdődött, ahol a német és szovjet katonasírok koszorúzása előtt Sax László német nyelvű beszédében megemlékezett arról, hogy bár a katonák Vörösváron nyugszanak, emléküket mindenki, aki áhítattal áll meg sírköveik előtt, a szívében magával viszi az otthonába. A német nyughelyektől a szovjet sírokig vezető úton a megemlékezők megálltak a nagykereszt előtt és elénekelték a Boldogasszony anyánk kezdetű éneket.

Az ünnepség a Hősök terén folytatódott, ahol a Vásár Téri Nemzetiségi Általános Iskola diákjai egy Bihari Gabriella által előkészített és betanított műsort adtak elő nagy átéléssel. A diákok műsorához kapcsolódott Gyóni Géza Hazatérés című verse, amelyet Sax László mondott el. Kimmelné Sziva Mária alpolgármester ünnepi beszédében kitért arra, hogy Pilisvörösváron az első világháborús emlékművet 1920. augusztus 20-án szentelték fel. Az emlékművet a falu a lakosok adományából állította. Alpolgármester asszony arra is rámutatott, hogy amikor a hősök nagyságáról beszélünk, ne felejtkezzünk el arról, hogy ők igazából nem születtek hősnek. Élethelyzetük okán váltak azzá. Nem választották a sorsukat, a sors választotta őket: „Nem tudjuk kárpótolni őket veszteségeikért, megjutalmazni bátorságukat. Az emlékezés mellett azzal nyújthatunk elégtételt, ha munkánkkal megerősítjük mindazt, amiért ők az életüket adták: szabad, demokratikus, független Magyarországot, egy összetartó, öntudatos magyar nemzetet.”vorosvari-ujsag-2017-06-00028

Az ünnepség méltóságához a szónokokon és a gyermekeken kívül a Nosztalgia Dalkör, a Nemzetiségi Vegyeskórus, valamint a szentendrei Altiszti Akadémia képviselői, zenekarának és díszőrségének tagjai járultak hozzá.

A magyar hősök emléknapja kétségkívül nagyon komoly ünnep, amely méltó arra, hogy figyelmet fordítsunk rá – múltunk kendőzetlen, olykor fájdalmas ismerete a kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes, biztonságos jövőnk záloga.

A koszorúzást követően megejtő volt látni, hogy a résztvevők közül milyen sokan helyezték el saját virágaikat az emlékmű tövében. Mint ahogy az is szép gesztus volt a résztvevők részéről, hogy a temetőből senkinek nem kellett egyedül, gyalog feljönni a Hősök terére, mert akik autóval érkeztek, kérés nélkül is magukkal vitték gyalogos társaikat. Az alpolgármester asszony ünnepséget záró szavai – „Ők nyugodjanak békében, mi pedig próbáljunk meg békességben élni” – ilyeténképpen harmóniában álltak a résztvevők cselekedeteivel. 

Müller Márta