XVII. évfolyam 5. szám - 2017. május

Hogy áll a sportcsarnok ügye?

Interjú Rásonyi Viktorral, a Pilisvörösvári Kézilabda Sportkör elnökével

Városunkban 1962 óta létezik „kispályás” kézilabdázás. Eleinte a Pilisi Bányászban, majd a Pilisvörösvári Sport Clubban, a labdarúgással együtt működött kézilabda szakosztály, 1991 óta pedig már önálló egyesületként. A vörösvári kézilabdások az eltelt 55 év alatt nagy sikereket értek el. Többször nyertek felnőtt és junior NB-II-es bajnokságot. Eddigi legjobb helyezésük a női felnőtt csapatnak a 2012/2013-as szezonban az NB-I/B Nyugati csoportjában elért harmadik helyezése volt. Számtalan saját nevelésű játékosukból lett NB-I-es kézilabdázó, és sokan magukra ölthették a magyar korosztályos (serdülő, ifjúsági, junior, felnőtt) válogatottak mezét is. Jelenleg 130-nál is több játékosa van az egyesületnek, akiknek a döntő többsége húsz éven aluli, utánpótláskorú kézilabdázó. 

Mindezeket a sikereket az egyesület igen mostoha körülmények között érte el. Csapatai számára nem biztosítottak a megfelelő edzésfeltételek, hiszen városunkban nincsen szabványos méretű sportcsarnok. Az iskolai tornatermekben nincsen annyi szabad kapacitás, hogy a megfelelő számú edzést meg tudják tartani. Edzéseik jelentős részét a Sporttelepen lévő szabadtéri (!) aszfaltos (!) kézilabdapályán tartják, bajnoki mérkőzéseiket pedig pályaválasztóként is „idegenben”, Solymáron kell lejátszaniuk. Néhány éve azonban felcsillant a remény…

• Több éve már, hogy szóba került egy, az egyesület által építendő sportcsarnok lehetősége a Búcsú téren. Városunk polgárait élénken foglalkoztatja ez a téma, de senki sem tud semmi biztosat. Hol tart az ügy?

Nagy örömmel vette egyesületünk a látvány-csapatsportok támogatási lehetőségét tartalmazó 107/2011 (VI. 30.) Kormányrendeletet, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényt, amelyet általában csak TAO-törvényként emlegetnek. Ezen jogszabályok alapján a sportegyesületek különböző létesítmények, így többek között sportcsarnokok építésére is pályázhatnak. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy csak egyesületek pályázhatnak, önkormányzatok nem, tehát egy TAO-támogatással megépülő sportcsarnok esetében csak az egyesület lehet mind a kedvezményezett, mind az építtető. Nagy feladat ez egy olyan kis sportegyesület számára, mint a mienk, de elhatároztuk, hogy belevágunk. Többéves előkészület után jelenleg ott tartunk, hogy elkészült a sportcsarnok engedélyes terve, és a szentendrei építéshatóságnál folyamatban van az engedélyezési eljárás.vorosvari-ujsag-2017-05-00069

• A legnépszerűbb közösségi portálon megosztottak nemrég egy cikket, amelyet a Fidesz helyi szervezetének elnöke írt, s amelyben a Búcsú tér mint a sportcsarnok leendő helyszíne ellen tiltakozik. Miért erre a helyszínre esett a választás?

A kezdet kezdetén (2013 elején) megkerestük Pilisvörösvár Város Önkormányzatát sportcsarnok-építési szándékunkkal, és azt javasoltuk, hogy a projekt támogatásaként jelöljenek ki számunkra egy területet, amelyen megépíthetjük a csarnokot. A lehetőségért cserébe azt ajánlottuk, hogy a létesítményt a 15 éves – törvényben előírt – fenntartási idő után egyesületünk térítésmentesen átadja az önkormányzat tulajdonába. 

Az önkormányzat támogatta kérelmünket, és a 47/2013. (III. 07.) Kt. sz. határozatában a csarnok helyszínéül a Búcsú teret jelölte ki, s mi ezt az ajánlatot örömmel elfogadtuk. A Búcsú tér mellett ugyanis a leendő csarnok használhatósága és gazdaságos üzemeltethetősége szempontjából több érv is szól. A legfontosabb ezek közül, hogy Magyarországon 2012. szeptember 1-jétől felmenő rendszerben bevezették az általános iskolákban a mindennapos testnevelést. Ez azt jelenti, hogy mára valamennyi általános és középiskolai osztályban minden nap kötelező osztályonként egy testnevelésórát tartani, erre azonban az ország legtöbb iskolájában, így városunk két általános iskolájában sem adottak az infrastrukturális feltételek. Magyarul nincs elég hely a tornatermekben. Ezt a problémát megoldaná az iskolák közelében épülő sportcsarnok. Itt ugyanis van arra esély (és csak itt van), hogy a gyerekek az óraközi szünetekben az iskolából gyalogosan odaérjenek a csarnokba tornaórára. Nincsen az önkormányzat tulajdonában más olyan városközponti telek, ahol elfér egy ilyen csarnok. Kizárásos alapon tehát csak a Búcsú tér jöhetett szóba, mert a város bármely más területe esetén a mindennapos testnevelésre nem lehetne a sportcsarnokot használni. A másik érv, ami a Búcsú tér mellett szól, az az, hogy a sportcsarnokhoz szükségszerűen megépítendő 57 parkoló egyben a Szakorvosi Rendelőintézetet is kiszolgálhatná. A sportcsarnok parkolóját tudatosan oda terveztettük, ahol a rendelőbe érkező betegek az autóikkal állni szoktak (jelenleg sokszor a sárban). Mivel a sportcsarnokban hétköznapokon napközben csak gyerekek fognak sportolni, a parkolót ilyenkor nyugodtan használhatják a rendelőbe érkező betegek és a rendelő dolgozói; este és hétvégén pedig, amikor a sportcsarnoknak lesz szüksége a parkolóra, a rendelő már zárva tart.vorosvari-ujsag-2017-05-00070

• Az említett, helyszínt kifogásoló cikkben a terület méretéből adódó alkalmatlanságát is felhozza a szerző, valamint a Báthory út melletti sportcentrum területét javasolja alternatív és egyben sokkal jobb megoldásként. Erről mi a véleménye?

Valószínűleg a cikk írója nincs minden fontos adat, információ birtokában a tervezett sportcsarnokkal kapcsolatban. Amire mi pályázunk, az nem egy óriási, többezer ember befogadására alkalmas létesítmény lesz, hanem egy kisebb, 270 néző befogadására alkalmas „C” típusú csarnok. A tervező minden előírást betartott a tervezés során, így a beépítési százalék, a burkolt felületek és a zöldfelület aránya, a parkolóba kötelezően ültetendő fák száma és az olajfogó építése mind-mind a jogszabályokban előírtak szerint lett megtervezve. A csarnok fenntarthatósága érdekében geotermikus fűtés és a melegvíz napelemekkel való előállítása is szerepel a tervben. A sportcentrum területével legjobb tudomásom szerint több probléma is van, ami miatt jelen pillanatban ott nem lehet a csarnokot megépíteni, de erről az önkormányzat tudna többet mondani. Én annyit tudok, hogy mivel ezeknek a problémáknak a megoldása nagyon időigényes, megoldásukat nem volt idő kivárni, hiszen a pályázatot ez év április 30-ig kellett beadni, s a beadáshoz kész tervre volt már szükség.

• Hogyan tovább, milyen teendők állnak még az egyesület előtt, amíg valóssággá nem válik az álom?

Rengeteg munka van még hátra. A kész tervek birtokában lehet pályázni, majd a pályázat sikere esetén elő kell teremteni a szükséges önrészt. Ezek után lehet kiválasztani a kivitelezőt és a műszaki ellenőrt, majd le kell vezényelni az építkezést. Az egyesület elnökségi tagjaival és a tagsággal együtt azon munkálkodunk, hogy valamennyi akadályt legyőzzük, és végre legyen a városnak egy sportcsarnoka!

Kókai Márton