XVII. évfolyam 11. szám - 2017. november

70 évnyi szerelem

Első ízben szeptember elején, a vorosvarihirek.hu oldalon figyeltem fel a Kellner házaspárra, amikor az online újságban arról cikkeztek, hogy 95. születésnapja alkalmából köszöntötte fel Kimmelné Sziva Mária alpolgármester asszony a ház urát, jelenleg a legidősebb pilisvörösvári születésű férfit, Kellner Istvánt. Könnyen azt hihetnék, hogy mostani cikkünk apropója a majdnem százesztendős úr kapcsán jutott eszünkbe, de tévednének. Bár a kilencvenöt évbe belegondolni is elképesztő érzés, az említett cikkben inkább arra figyeltünk fel, hogy István a köszöntés előtti napon ünnepelte feleségével, Bachner Katalinnal 70. házassági évfordulóját.

Két nem mindennapi évfordulóról van szó, amelyekről természetesen az október elején tartott idősek napján is megemlékeztek a szervezők. A külön köszöntött polgároknak felállított asztalnál helyet foglaló Kellner házaspár minden rezzenésén s mozdulatán visszatükröződött – az eltöltött évek nehézségeinek dacára – a még mindig logó belső tűz s szeretet, amely azok számára is jól látható, akik nem ismerik Pilisvörösvár legidősebb házaspárját. A Vörösvári Újságnál úgy gondoltuk, hogy Kellnerék mindenképpen megérdemlik a figyelmet, így hát elbeszélgettünk velük az elmúlt évekről.

A családfő 1922-ben született, szep­tember második napján. Csak hogy olvasóink is érezzék, milyen régen történt mindez, érdekességként rákerestünk az interneten, milyen említésre méltó esemény történt ebben az évben. 1922-ben a Szovjetunióban Lenin első agyvérzését követően Sztálint nevezték ki pártfőtitkárnak. Úgy hisszük, kevesen emlékeznek erre… Na de térjünk vissza István történetéhez, aki egy kétgyermekes család második sarjaként látta meg a napvilágot Pilisvörösváron, a Petőfi Sándor utca 37-es száma alatt található családi házban. Az első világégés során elveszítette bátyját, így egyke gyermek maradt. A második világháborúban, ahol főszakácsként tevékenykedett, kemény kihívások vártak rá, hiszen hadifogságba esett. Elsőként Altheimben, később Ebenseeben, aztán Stájerországban raboskodott, összesen több mint kilenc hónapon keresztül. Amikor az idősek napján visszaemlékezett ezen időre, egy könnycsepp jelent meg az idős férfi amúgy vidám arcán. Nem volt szükség bonyolult magyarázatra…

Öröm az ürömben, hogy stájerországi raboskodása során ismerte meg Bachner Katalint, későbbi nejét, akinek katonatársaival együtt kezdtek udvarolni, ám végül István bácsi nyerte el Kati néni kezét. Szabadulása után helyi földműveseknél vállalt kétkezi munkát, s közben 1947. augusztus 30-án feleségül vette szerelmét egy stájerországi kis kápolnában. A házasságra azért is szükség volt, mert István bácsi haza akart költözni Magyarországra, ám leendő anyósa és apósa ezt csak akkor nézte jó szemmel, ha a fiatalok összekötik életüket. Bár István bácsi családja katolikus, mégis evangélikus szertartás során keltek egybe. Éppen egy esztendővel később, 1948. augusztus 30-án végül úgy döntöttek, hogy hazatérnek Pilisvörösvárra, egészen pontosan a már említett családi házba, ahol a Kellner szülők nagy örömmel fogadták a hazatérő ifjú házasokat. István bácsi a helyi ásványbányában kezdett dolgozni. Kemény fizikai munkával nézett szembe nap nap után, de végül ebből az állásból vonult nyugállományba majd harminc esztendő elteltével, 1983-ban.

Kati néni, azaz Kellner Istvánné Nagysajón látta meg a napvilágot 1929 márciusában, egy erdélyi szász családban, hat testvére volt, négy lány és két fiú. Bár gyermekkorát viszonylagos nyugalomban töltötte, a família német származása miatt kitelepítették őket Erdélyből 1944 szeptemberében. Lovas kocsival egészen az egykori Csehszlovákiába menekültek, ahol mindössze egy hetet töltöttek el, mert tovább kellett menniük. Végül Ausztriában telepedtek le. Istvánnal, mint már említettük, Stájerországban ismerkedett meg. Miután fiatal házasként hazaköltöztek, Kati néni Óbudán vállalt munkát egy faipari gyárban, ahonnan 18 esztendő után áthelyezték a Ferencvárosba, innen végül 1984-ban ment nyugdíjba.

Érdekesség, hogy a munkával telt évek során, tehát hosszú esztendők alatt nem találtak rá Kati néni egykori családjára, ám a nyugdíjas évek elején egyből felkutatták a még élő rokonokat. Egészen az Amerikai Egyesült Államokig utaztak, hogy találkozzanak velük. 37 év után tehát Kati néni újra látta édesanyját és hat testvérét.

Ugyancsak érdemes megemlíteni, hogy mindmáig István bácsi családi házában élnek. Míg Kati néni ellátja a háztartást, addig István bácsi az udvarral foglalatoskodik. Hitüket a mai napig nem veszítették el, és bár különböznek, István bácsi mindig elkíséri Kati nénit a református templomba, Kati néni pedig férjét a német nyelvű szentmisére. Az idős házaspárnak egy lányuk, két lányunokájuk és négy fiú dédunokájuk van.

Kókai Márton