XVII. évfolyam 1. szám - 2017. október

A díszítőmester

Manhertz István egy szobormásolat mellett a kertjében, amelyet egy pilisvörösvári rajztanár, bizonyos Zimányi Ernő készített el eredetileg

Az idei október 23-ai városi ünnepségen az önkormányzat Pilisvörösvárért Emlékéremmel tünteti ki a 79 esztendős Manhertz Istvánt, helyi díszítőszobrász mestert, aki számos szobormásolatot készített már környékbeli településeknek, így több alkotása látható Vörösváron is, amelyek szebbé, lakhatóbbá, rangosabbá teszik lakhelyünket. A mesteremberrel vörösvári lakásán volt módunk beszélgetni, stílusosan egy Szűz Mária-szobor előtt, amely a család konyháját díszíti és István keze munkáját hirdeti.

• Talán nem vagyok egyedül vele, de csak sejtéseim vannak arról, hogy pontosan mivel is foglalkozik egy díszítőszobrász…

Elsősorban a tervezők által megálmodott épületdíszítő elemeket – például stukkókat, ablakkereteket vagy különféle konzolokat – alkotunk, ami mellett belefér a munkánkba a szobormásolás vagy a különféle helyreállítási munkálatok. Érdemes megemlíteni, hogy a második világháború után nagy szükség volt a hozzánk hasonló mesterekre, mert ők tudták úgymond látszólag „helyrepofozni” a harcok során megsérült épületeket. Ha egyszerűen akarunk fogalmazni, akkor mondhatjuk, hogy ez is egyfajta alkotó munka, ahonnan az ügyesebbek számára egyenes út vezet a szobrászművészet irányába.

• Miként lett önből díszítőszobrász?

Tizennégy éves korban az ember még nem igazán tudja, hogy mivel is akar majd a jövőben foglalkozni, én is így voltam mindezzel. A nálam két esztendővel idősebb bátyám akkoriban éppen az emlegetett mesterséget tanulta segédként, s végül a nagybátyám tanácsára én is követtem őt.

• Együtt is dolgoztak a későbbiekben?

Igen, nagyon szerencsés helyzetben voltunk, mert kölcsönösen tudtuk segíteni egymás munkáját. Egy-két évet leszámítva – amelyek során másmilyen munkával kerestük meg a kenyérre valót – majdnem hatvan éven keresztül dolgoztunk együtt, ami nagyon fontos a számomra. Nekem például volt olyan időszaka az életemnek, amikor műkővel, azon belül is főként kerítésekkel és sírkövekkel foglalkoztam.

• Miként tért vissza a díszítőszobrászathoz?

Az utóbbi dolog nagyon nehéz munka volt, amit bár bírtam fizikailag, de egy idő után az alapanyagbeszerzés igen nehézzé vált. Négy év után a bátyám tanácsára kerültem egy képzőművészeti kivitelező céghez, akik egyből a testvéremnek is állást ajánlottak, amelyet ő kis gondolkodás után el is fogadott. Azok után – kis túlzással élve – kézen fogva jártunk reggel munkába, majd este haza. Mindemellett én a másodállásomat is megtartottam, mert mindig volt olyan munka, amit itthon is meg tudtunk csinálni, mert mi mindig segítettük egymást. A rendszerváltozással véget ért a kivitelezőnél lévő munkánk, s utána saját vállalkozásba kezdtünk.

• Merrefelé láthatók díszítőszobrász mun­kái a Manhertz testvéreknek?

Dolgoztunk például Sopronban, ahol számos restaurálást végeztünk. Részt vettünk a büki Szapáry-kastély vagy a Vas megyei Széchenyi-kastély belső restaurálásában. 1972-től tíz éven át jártunk telente Keszthelyre a Festetics-kastély termeit felújítani. 1978-ban dolgoztunk elsőként külföldön, Ausztriában, ahol a magyar nagykövetség tulajdonában álló, műemlék ingatlanon belül voltak feladataink, amiből végezetül öt éven át húzódó, teljes felújítás lett. Az utolsó időszakban már a gyermekeink is bekapcsolódtak a bécsi követségi munkába. Attól kezdve folyamatosan együtt dolgoztunk olyan helyeken, mint például a Magyar Állami Operaház teljes felújításán, a soproni járási hivatal épületének egész mennyezetén, a Szent István-bazilika belső kupolájának restaurálásán, kőrestaurálás során pedig a Margit híd pillérein és számtalan középületen is. Külföldön is dolgoztunk: Németországban Berlinben, Belgiumban pedig a királyi palotában és egyéb műemlék épületen.

• Mely szobormásolatok köthetők az ön nevéhez, amelyek jelenleg is láthatók Pilisvörösváron?

Harmincöt évig voltam képviselő-testületi tag a bányatelepi kápolnában, így a külső-belső felújításában közreműködtem. Felügyeltem a térburkoló kövek lerakását az udvaron és a parkolóban. A bejárati ajtó fölötti ólomüveg ablak tervezését is segítettem. Egy szentképet ajándékoztam a templomnak és egy nagy méretű feszületet, amely a bejárattal szemben látható. A vörösvári nagytemplomnak ugyanilyen feszületet ajándékoztam, melyet a sekrestyében helyeztek el. A szobormásolatok közül például a bányatelepi templom előtt, a főút felőli résznél van egy Szent József- és egy Szent István-szobor. A templomkertben láható Szent Ferencet és Szent Erzsébetet ábrázoló egy-egy alkotás. A feleségemmel való ötvenéves házassági évfordulónk alkalmából a ligeti templomnak felajánlottam egy nagyobb fajta Szent Erzsébet-szobrot.

• Látható, hogy kedvelt témája a vallás, de úgy tudom, hogy van Vörösváron más tematikájú szobra is.

Igen, a Petőfi Sándor utca derekán látható mellszobor, amelyet azért ajánlottam fel anno a város javára, mert alapító tagja vagyok a Molnár Sándor vezette, a pilisi kulturális örökség védelmében munkálkodó nonprofit alapítványnak, ezért illőnek éreztem, hogy a Petőfi utcában legyen egy, a költőt ábrázoló alkotás.

• A környékben láthatók más településeken is másolatai?

A solymári főtéren, a templommal szemben látható egy Szent József-szobor, a város temetőjében pedig egy hatalmas nagy korpusz. A település egyik szélén is látható egy feszület, amelyet én készítettem műkőből, és egy Szent Mihály-szobor a plébánia udvarán. Pilisszentivánon a paplaknál található egy Szent Erzsébet-szobor, amely a templom fölött, a kerítés környékén kapott helyet. Pilisszántón is van egy nagyobb Mária-szobor az erdei barlangban.

• Készített valaha szobormásolatot külföldre?

Történt nemrégiben egy eset, amely ide kapcsolódik. Vörösvári nyugdíjasok utaztak ki Erdélybe, ahova ajándékként vittek egy-egy szentet ábrázoló szobrot. Kovács Zsolt tűzoltóparancsnok jött el ezekért hozzám, és megtetszett neki a műhelyemben egy Petőfi-szobor is, amelyet a szenteket ábrázoló alkotások mellett ugyancsak felajánlottam az ügy érdekében. Később mesélték, hogy az ajándékokat a határon túl örömkönnyekkel fogadták.

• A szorgos munkával telt évek alatt családja is lett…

1960-ban szereltem le a katonaságból, majd három esztendővel később nősültem meg. Három gyermekünk született, közülük a fiam ugyanazt a mesterséget tanulta ki, mint én a testvéremmel, sőt a fivérem fia is ezzel a szakmával rendelkezik, így az utóbbi időben mi így négyen működtünk közre a családi vállalkozásban. A bátyám fia viszi tovább a céget (Stuck Manhertz Kft.).

Kókai Márton