XVII. évfolyam 9. szám - 2017. szeptember

Jó szerencsét!

Szeptember elseje ezúttal nemcsak az iskolákban való becsöngetés miatt volt különleges Pilisvörösváron, hanem azért is, mert idén erre a dátumra esett a 67. magyar bányásznapi ünnepség, amelyre délután négy órakor került sor a Rákóczi utcánál található Bányász Emlékparkban.

A nagyközönség számára meghirdetett program előtt fél órával a városi önkormányzat és a Bányász Szakszervezet képviselői koszorúkat helyeztek el a Lipót aknai emléktáblánál, ahonnan átvonultak az ünnepség helyszínére, ahol már a hivatalosan kiírt kezdés előtt szép számmal gyülekeztek a látogatók az 1928-as pilisvörösvári bányászsztrájk emlékműve körül. A rendezvény a Himnusz eléneklésével vette kezdetét, amelyet az egybegyűltek a Nosztalgia Dalkör segítségével énekeltek el. A mikrofonhoz elsőként Botzheim Béla lépett, aki Zs. Dobozy Erzsébet, azaz Tuti néni „Mi nem felejtünk” című versét szavalta el, amely a hősként meghalt bányászoknak állít méltó emléket.

A szavalat után Gromon István, Pilisvörösvár polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket. Ünnepi beszédében a városi elöljáró megköszönte az egykor itt dolgozó bányászok munkáját és utalt hősi életmódjukra, hiszen minden bányamunkás a potenciális veszélynek a tudatában vállalta a leszállást, a veszélyes körülmények közötti, embert próbálóan nehéz fizikai munkát, hogy eltarthassa családját. Gratulált mindegyiküknek, azoknak is, akik soha nem kaptak kitüntetést, hiszen ők is hősök voltak. Külön szólt a bányászfeleségek és -gyerekek nehéz helyzetéről is, utalva arra, hogy egy ilyen munka nemcsak egy egész embert, hanem egy összetartó családot is megkíván.

A polgármesteri köszöntő után Krempf András, a Bányász Szakszervezeti Szövetség elnöke szólt az ünneplőkhöz. Beszédében elmondta, hogy azokat a bányászembereket, akikről ezen a „piros betűs” napon megemlékeznek, mindig a jövőbe vetett hitük ösztökélte, hiszen hitték, hogy napi munkájukat családjuk érdekében végezik. Kifejtette reményét, hogy ameddig bányászközösségek lesznek, azok méltóképpen róják majd le tiszteletüket a hősként élt elődök előtt.

Az ünnepi beszédek után az 1928-as, valamint a bányászcsille emlékműnél a helyi önkormányzat, a Bányász Szakszervezeti Szövetség és helyi bányászok helyezték el az emlékezés koszorúit.

Az ünnepség a Bányászhimnusz eléneklésével zárult, amelyet a Napos Oldal Szociális Központban egy fogadás követett.

km