XVII. évfolyam 9. szám - 2017. szeptember

Szentmise és kenyérszentelés

Augusztus 20-án a hagyományokhoz híven a Nagytemplomban került sor az ünnepi szentmisére és a kenyérszentelésre. A misét ezúttal Csobánci József nyugalmazott plébános celebrálta, aki pappá szentelése után 15 évig a vajdasági Bácskában, majd a svájci Zürichben magyar plébániákon a magyar híveket szolgálta. Az utolsó 34 évben a svájci püspök kérésére kizárólag német ajkúak papja volt. Így különösen nagy örömmel fogadta el Sándor atya meghívását az augusztus 20-ai ünnepi szentmisére, melyet magyar nyelven tartott meg a vörösvári híveknek.

Palkovics Mária
fotó: Preszl Gábor

vorosvari-ujsag-2017-09-00058

A magyar történelemben az államalapító király 1083. augusztus 20-i szentté avatásától szerepet játszik Szent István emlékezete, amit koronként eltérően értelmeztek és ünnepeltek. Az Árpád-korban az uralkodó dinasztia legitimációját szolgálta az István-kultusz, melyet a később hozzákapcsolódó Szűz Mária-tisztelet egyházi jellegűvé változtatott. 1686-ban XI. Ince pápa Buda visszafoglalása alkalmából elrendelte, hogy a katolikus világ évente emlékezzen meg Szent Istvánról. 1771-ben Mária Terézia országos ünneppé minősítette Szent István napját, és Budára hozatta a Szent Jobbot, ezzel fejezve ki, hogy a Habsburgok legitim magyar uralkodók. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése utáni Bach-korszakban nem engedélyezték a független magyar államot jelképező első király ünneplését, de 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá tette augusztus 20-át. A két világháború között újra a nemzeti érzelmek kerültek előtérbe, így az 1938. évi székesfehérvári országgyűlés törvénybe iktatta Szent István emlékét és a nemzeti ünnepet. A kommunizmus alatt azonban ez a vallási és nemzeti tartalom vállalhatatlan volt, de megszüntetni sem lehetett. Ezért tartalmilag újították meg, és az új kenyér ünnepének nevezték el. Ezután az új alkotmány hatálybalépését, mint új – szocialista –államalapítást, 1949. augusztus 20-ra tették. 1949–1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték. 1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a Népköztársaság ünnepévé, majd a rendszerváltás után, 1991-ben az Országgyűlés a nemzeti ünnepek közül kiemelve állami ünneppé nyilvánította.