XVII. évfolyam 6. szám - 2017. június

Legfrissebb

Legfrissebb

A hagyományokhoz híven az idei évben is megrendezésre került a szüreti felvonulás, valamint az esti bál. A csoportok már hetekkel a rendezvény előtt elkezdtek készülődni. Mindenki gondosan készítette a viseletét, csinosí...

Az idei október 23-ai városi ünnepségen az önkormányzat Pilisvörösvárért Emlékéremmel tünteti ki a 79 esztendős Manhertz Istvánt, helyi díszítőszobrász mestert, aki számos szobormásolatot készített már környékbeli telepü...

Elődeink jól tudták és vallották, hogy aki megszületik, annak meg is kell halnia. Ezáltal nem volt félelemkeltő dolog egy haláleset sem az idősebbek, sem a gyermekek körében. Persze egy szeretett személy elvesztése mindi...

Október első napjaiban megvalósult a Kálvária utca felső (hídon túli) szakaszán lakók másfél évtizedes álma: megépült a szilárd burkolatú út. Az út építését a kitűzéssel augusztus 21-én kezdte meg a Nadi Építő Kft. A szü...

Pilisvörösvár néprajzi gyűjteménye egy 1793-ban készült középorsós szőlőpréssel bővült. Fogarasy Attila mostanában több dolog kapcsán is látogatja Bajnok Béla szobrászmestert. Egy ilyen látogatás során figyelt fel egy nagy szőlőprésre. Kérdései után kiderült, hogy valamikor ez a Pfeiffer „Tücsi” kocsma éke volt. Egy szép napon már nem volt rá szükség, és úgy döntöttek, felaprítják tüzelőnek. Szerencsénkre a szobrászmester úr pont jókor volt jó helyen. Meghallva ezt, felajánlotta, hogy ő megvásárolná a prést. Az üzletet meg is ejtették, majd a mester úr a műhelyébe szállíttatta, és ott fel is állították egy részét. A prés végső állomása Gyomaendrődön lett volna Bajnok Béla telkén, így egy részét le is szállították oda. Szerencsére a másik fele nem került le, így láthatta meg Attila. Ő értesített engem, hogy lenne egy ilyen prés, érdemes lenne közkinccsé tenni és megmenteni. A Werischwarer Heimatwerk férfitagjait nem kellett győzködnöm, egyből lelkesen azt mondták: Mikor megyünk érte? Mint minden nagyobb szállításnál, most is megkaptuk a Ziegler szikvíz platós autóját. Egyeztetett időpontban felkerestük a mester urat, és nekiláttunk a nem is olyan egyszerű munkának. A gerendák súlyát csak szemmértékkel tudtuk megsaccolni, így félve álltunk neki a szétszedésnek a fiúkkal. Kemény munka volt, de szerencsére a prés és mi is sértetlenül megúsztuk. A platóra tettük, és már indultunk is volna vele. Időközben azonban előkerült egy festett ágytámla is 1860-ból. Valamikor a Bányai-Braun család tulajdonában volt, ezt is a mester úr mentette meg. Felajánlotta az ágytámlát is a gyűjteménynek, így ezekkel már tényleg elindultunk.