XIV. évfolyam 9. szám - 2014. szeptember

Legfrissebb

Legfrissebb

A megszokottól kissé eltérő napirendekkel tartotta meg idei közmeghallgatását városunk képviselő-testülete október 12-én, csütörtökön. Az önkormányzat elmúlt egy évéről szóló beszámoló mellett itt mutatta be Kálmán Kinga...

Október 23-án Pilisvörösvárért emlékérmet vehetett át Oláhné Szabó Anita, a Cziffra György Alapfokú Művészetoktatási Iskola igazgatónője. Ebből az alkalomból beszélgettem vele az elismerésről, motivációról, családról, a ...

A magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményére emlékeztünk október 23-án. A Hősök terén megtartott koszorúzás után a Művészetek Házában ünnepi műsorral és ünnepi beszéddel várták a megemlékező közönséget, valamint...

Napjainkban talán már nem is tudnánk úgy rábökni a falinaptár rubrikáira, hogy ne essen akkorra valamiféle világnap. De mi is tulajdonképen ez az ünnep? Nos, nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy ezek olyan, évről évre...

A fiatalokból alakult Heimatwerk számos vörösvári által ismert formáció, hiszen nemzetiségi és városi önkormányzati ünnepségeken sokszor tanúi lehetünk hagyományőrző tevékenységüknek. Az alábbi interjúban az elnökség tag...

Szeptember első hétvégéje a bányászok, a bányászat ünnepe. Pilisvörösváron is ilyenkor emlékeznek meg a vörösvári, a szentiváni és más környékbeli bányákban egykor dolgozó vörösvári bányászok­ról, ezzel is őrizve a bányászok, az egykori bányászat emlékeit.

Sokan gyűltek össze szeptember 2-án a Bányász emlékparkban, hogy közösen emlékezzenek meg a Vörösváron egykoron működő bányáról és a vörösvári bányászokról. A megemlékezők a Nosztalgia Dalkör vezetésével közösen elénekelték a Himnuszt, majd Parádi József egykori bányász szavalta el Az aknánál című verset. Ezután Gromon István polgármester ünnepi beszéde következett. A polgármester beszéde első részében a fosszilis energiák felhasználásának jelenlegi helyzetéről szólt, s az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület főtitkárának, Körösi Tamásnak szavait idézte a témában: 

Rendhagyó módon nem a Bányász emlékparkban, hanem az Ady Endre utca Budai úttal határos sarkán vette kezdetét szeptember negyedik napján a 65. magyar bányásznap. A gyógyszerraktár épületének téglafalán fehér lepel alatt várta a nagyérdeműt az a fekete, márványból készített tábla, amely az 1902-től 1941-ig működött Lipót-aknának és a benne dolgozó vájároknak, valamint egy hajdanvolt ipari kultúrának állít emléket. Mielőtt a Pilisvörösvár Város Önkormányzata és a Bányász Szakszervezeti Szövetség által állíttatott emlékről lerántották volna a takarást, Tasnádi Tamás aranyokleveles-, nyugalmazott bányamérnök, a tábla ötletgazdája mondott beszédet.

Szeptember 5-én, pénteken délután a 64. bányásznapon megemlékezést tartottak a Bányász emlékparkban. Az ünnepség a Himnusszal kezdődött, majd a díszvendégek köszöntése után Gromon István polgármester úr és Zelenai István bányamérnök mondott beszédet.

Polgármester úr beszédében kiemelte, hogy városunk életében egy fél évszázadon át igen fontos szerepet játszott a bánya, egykori létezése máig hat a város életére, ezért méltó dolog évről évre megemlékezni a bányáról, az egykori bányászokról. Bár hivatalosan a 64. bányásznapot ünnepeljük, valójában már több mint 100 éves ünnep ez, hiszen december 4-én, Szent Borbála napján mindig is ünnepeltek a bányászok, s a vörösvári bányát, azaz a Lipót-aknát 1903-ban nyitották meg. Örömmel nyugtázta, hogy 74 évvel a vörösvári, 45 évvel a pilisszentiváni és 20 évvel a lencsehegyi bánya bezárása után sokan gyűltek össze most is, hogy megemlékezzenek azokról az emberekről, akik ezzel a nehéz és veszélyes munkával tartották el családjukat, és tettek a város és az ország jólétéért.