XIV. évfolyam 3. szám - 2014. március

Legfrissebb

Legfrissebb

A közelmúltban teljesen megújult a Fő utcai posta épülete, ahol már új, korszerű kiszolgálással várják városunk lakóit. Nemcsak az épület újult meg, hanem az intézmény is új vezetőt kapott Kepplerné Jószai Hajnalka szemé...

Hiába a térség polgármestereinek példás összefogása a M10 gyorsforgalmi út megépítése érdekében, a közlekedéspolitikáért felelős államtitkár válasza szerint a 10-es út melletti települések problémáját megoldó útfejleszté...

Minden év május hónapjának utolsó vasárnapján azokra az emberekre emlékezünk, akik Magyarország védelme érdekében életüket áldozták vagy kockáztatták. A magyar hősökről az első törvény 1917-ben keletkezett, amely az első...

Temetésre járni senki sem szeret, azonban egészen megváltozik ennek a szomorú töltetű szónak az optikája, ha nem embertársunktól, hanem a téltől való búcsúzásról van szó. Váro­sunkban ezúttal február kilencedik napjára esett húshagyó kedd, a farsangtemetés ünnepe. Bár egy hétköznapról volt szó, a Művészetek Háza ajtajára mégis bátran kiírhatták volna: teltház. A színházteremben csak akkor volt szabad hely, ha a szék „tulajdonosa” valamelyik másik asztalnál beszélgetett ismerősökkel. Szerencsésnek számítottak azok a látogatók, akik a kinti büféből „zsákmányolt” székekkel kezükben próbáltak helyet keresni maguknak a teremben, mert akadtak olyanok is, akik a karzat lépcsőjén, avagy a bejárati hallban találtak csak „ülőhelyre”.

Eltemettük a farsangot. Több tréfával, mint sírással, annak ellenére, hogy a jajveszékelő „siratóasszonyok” idén is kitettek magukért. A bálok, mulatságok segítettek átvészelni az idei nem túl kemény, inkább unalmas telet. Az utolsó alkalom a húshagyókeddi farsangtemetés volt.

Kicsikkel-nagyokkal megtelt a Művészetek Háza nagyterme kedd este hat órára. Ahhoz képest, hogy a felnőtt korosztály jó része mögött legalább két munkás nap áll, az arcokon nem a fáradtság látszott, hanem sokkal inkább a vidámság és a várakozás.