XIV. évfolyam 3. szám - 2014. március

Legfrissebb

Legfrissebb

Augusztus 19-e van, szombat kora délután, a legtöbben a hét fáradalmait pihenik ki odahaza, ám a Kacsa-tó melletti halőrház udvarán lazításról szó sincs. Szorgos horgászok pucolják, majd darabolják egymás után a gusztuso...

Szeptember elseje ezúttal nemcsak az iskolákban való becsöngetés miatt volt különleges Pilisvörösváron, hanem azért is, mert idén erre a dátumra esett a 67. magyar bányásznapi ünnepség, amelyre délután négy órakor került...

Amint a címből is kiderült ­ hála és köszönet a szervezőknek ­, végre tiszteletét tette városunkban Nagy Feró és együttese. Nyilván nem mindenkinek okozott akkora örömöt a banda vasárnap esti fellépése, mint jómagamnak é...

Sportosan indult az idei tanév a Schillerben, hiszen a hagyományos évnyitó ünnepi beszédeken és a gólyák köszöntésén kívül a felújított sportpálya átadására is sor került, melyet azonnal birtokba is vehettek a diákok egy...

Temetésre járni senki sem szeret, azonban egészen megváltozik ennek a szomorú töltetű szónak az optikája, ha nem embertársunktól, hanem a téltől való búcsúzásról van szó. Váro­sunkban ezúttal február kilencedik napjára esett húshagyó kedd, a farsangtemetés ünnepe. Bár egy hétköznapról volt szó, a Művészetek Háza ajtajára mégis bátran kiírhatták volna: teltház. A színházteremben csak akkor volt szabad hely, ha a szék „tulajdonosa” valamelyik másik asztalnál beszélgetett ismerősökkel. Szerencsésnek számítottak azok a látogatók, akik a kinti büféből „zsákmányolt” székekkel kezükben próbáltak helyet keresni maguknak a teremben, mert akadtak olyanok is, akik a karzat lépcsőjén, avagy a bejárati hallban találtak csak „ülőhelyre”.

Eltemettük a farsangot. Több tréfával, mint sírással, annak ellenére, hogy a jajveszékelő „siratóasszonyok” idén is kitettek magukért. A bálok, mulatságok segítettek átvészelni az idei nem túl kemény, inkább unalmas telet. Az utolsó alkalom a húshagyókeddi farsangtemetés volt.

Kicsikkel-nagyokkal megtelt a Művészetek Háza nagyterme kedd este hat órára. Ahhoz képest, hogy a felnőtt korosztály jó része mögött legalább két munkás nap áll, az arcokon nem a fáradtság látszott, hanem sokkal inkább a vidámság és a várakozás.