XIV. évfolyam 12. szám - 2014. december

Legfrissebb

Legfrissebb

A hagyományokhoz híven az idei évben is megrendezésre került a szüreti felvonulás, valamint az esti bál. A csoportok már hetekkel a rendezvény előtt elkezdtek készülődni. Mindenki gondosan készítette a viseletét, csinosí...

Az idei október 23-ai városi ünnepségen az önkormányzat Pilisvörösvárért Emlékéremmel tünteti ki a 79 esztendős Manhertz Istvánt, helyi díszítőszobrász mestert, aki számos szobormásolatot készített már környékbeli telepü...

Elődeink jól tudták és vallották, hogy aki megszületik, annak meg is kell halnia. Ezáltal nem volt félelemkeltő dolog egy haláleset sem az idősebbek, sem a gyermekek körében. Persze egy szeretett személy elvesztése mindi...

Október első napjaiban megvalósult a Kálvária utca felső (hídon túli) szakaszán lakók másfél évtizedes álma: megépült a szilárd burkolatú út. Az út építését a kitűzéssel augusztus 21-én kezdte meg a Nadi Építő Kft. A szü...

Vörösvár egyik legkedvesebb tavaszi szabadtéri ünnepe a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Önkormányzat által szervezett sváb májusfaállítás. Ez a szép ünnepség évről évre egyre nagyobb számban vonzza az érdeklődőket, ami nem csoda, hiszen a csinosan rendbe hozott Fő tér méltó háttérül szolgál ennek a népünnepélynek. Az ünnepség keretében minden generáció képviseli magát a faállítást megelőző műsorban, ami szintén sok vörösvári számára élmény. Az idei állításon körülbelül háromszáz néző vett részt. A műsort Szabóné Bogár Erika német nyelven konferálta. Az élőzenei hátteret a Német Nemzetiségi Fúvószenekar szolgáltatta Feldhoffer János vezetésével.

9. Bővítési lehetőségek

A régi lakóépületek bővítésének igénye napjainkban gyakran fölmerül, hiszen változnak a tulajdonosok igényei. A hagyományos hosszú ház egy sorban felfűzött helyiségeit előszobával, fürdőszobával, vécével, a családi élet számára közös nappali-étkezővel szeretnék kiegészíteni. Nem ritka továbbá az sem, hogy több generáció él egy házban, ami megköveteli a bővítést, hozzáépítést – vagy akár egy különálló lakóépület építését a telken. 

8. Anyag- és színválasztás

Karakter

Anyagok: Az építkezés során az építőanyagokat a hely természeti adottságai határozták meg, tehát abból építettek, ami a környéken fellelhető, bányászható volt. Így vált általánossá a terméskő alapozás, melyre előbb vályog-, majd kő- és tégla-, vagy ezeket vegyesen alkalmazó teherhordó falazat került. A tornácoknál általános a falazott téglapillér, de előfordul a falazott alapon faragott fa tornácoszlop is. A födém és a tetőszerkezet fából készült. A tetőt a XIX. században náddal fedték, majd ezt a századforduló környékén felváltotta a kerámia tetőcserép. A falakat meszes habarccsal vakolták, és évente meszelték, hagyományosan húsvét vagy búcsú előtt.

7. Oldalhomlokzat

Karakter

Ebben a témakörben elsősorban a megnyújtott eresz vagy tornác felőli oldal homlokzatát elemezzük. Az épület napos oldalán megnyújtották az ereszt, melyet a XX. században már jellemzően alá is támasztottak – tornácot kialakítva. Ezen az oldalon kaptak helyet a konyha és a padlásfeljáró bejáratai, valamint az udvarra néző ablakok. Az épület lakórésze után a gazdasági részek, az istálló, a pajta és a présház található.

6. Lábazat

Karakter

A hagyományos, sváb népi jellegű lakóépületek általában terméskő alapozással épültek, amire kő-, tégla-, vályog- vagy vegyes teherhordó falazat készült. Ezt a falazatot teljes egészében mészhabarccsal vakolták be, majd fehérre meszelték. A lábazat eleinte nem különült el a homlokzat többi részétől, később cementszürkére színezték.

(sváb parasztházak)

5. Ablakok

Karakter

Az ablak hagyományos formája: kb. 2/3 arányú, álló téglalap. Méretei: 70×115 cm, 100×150 cm, 110×190 cm. Az ablakok esetében szerkezetileg két hagyományos típust különböztethetünk meg:

Pallótokos ablakok: A XX. század első feléig jellemzően pallótokos ablakok készültek, melyeknek a nyílást bélelő pallójára pántolt külső szárnyak kifelé, míg a belsők befelé nyíltak. A XIX. században még általában egy, majd – körülbelül a tornác megjelenésével egy időben már – két ablak nyílt az utca felé a tisztaszobából. Az ablakok tetején csapadékvíz-elvezető léc készült, mely lehetett vízszintesen elhelyezett vagy háromszög alakú, timpanont idéző. Jellemzően 3-3 ablakszemre osztották a szárnyakat. Előfordult, hogy a felső ablakszemek külön nyithatóak voltak. A külső üveges szárnyakat ritkán zsalura cserélték.