XIV. évfolyam 12. szám - 2014. december

Legfrissebb

Legfrissebb

A közelmúltban teljesen megújult a Fő utcai posta épülete, ahol már új, korszerű kiszolgálással várják városunk lakóit. Nemcsak az épület újult meg, hanem az intézmény is új vezetőt kapott Kepplerné Jószai Hajnalka szemé...

Hiába a térség polgármestereinek példás összefogása a M10 gyorsforgalmi út megépítése érdekében, a közlekedéspolitikáért felelős államtitkár válasza szerint a 10-es út melletti települések problémáját megoldó útfejleszté...

Minden év május hónapjának utolsó vasárnapján azokra az emberekre emlékezünk, akik Magyarország védelme érdekében életüket áldozták vagy kockáztatták. A magyar hősökről az első törvény 1917-ben keletkezett, amely az első...

Vörösvár egyik legkedvesebb tavaszi szabadtéri ünnepe a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Önkormányzat által szervezett sváb májusfaállítás. Ez a szép ünnepség évről évre egyre nagyobb számban vonzza az érdeklődőket, ami nem csoda, hiszen a csinosan rendbe hozott Fő tér méltó háttérül szolgál ennek a népünnepélynek. Az ünnepség keretében minden generáció képviseli magát a faállítást megelőző műsorban, ami szintén sok vörösvári számára élmény. Az idei állításon körülbelül háromszáz néző vett részt. A műsort Szabóné Bogár Erika német nyelven konferálta. Az élőzenei hátteret a Német Nemzetiségi Fúvószenekar szolgáltatta Feldhoffer János vezetésével.

9. Bővítési lehetőségek

A régi lakóépületek bővítésének igénye napjainkban gyakran fölmerül, hiszen változnak a tulajdonosok igényei. A hagyományos hosszú ház egy sorban felfűzött helyiségeit előszobával, fürdőszobával, vécével, a családi élet számára közös nappali-étkezővel szeretnék kiegészíteni. Nem ritka továbbá az sem, hogy több generáció él egy házban, ami megköveteli a bővítést, hozzáépítést – vagy akár egy különálló lakóépület építését a telken. 

8. Anyag- és színválasztás

Karakter

Anyagok: Az építkezés során az építőanyagokat a hely természeti adottságai határozták meg, tehát abból építettek, ami a környéken fellelhető, bányászható volt. Így vált általánossá a terméskő alapozás, melyre előbb vályog-, majd kő- és tégla-, vagy ezeket vegyesen alkalmazó teherhordó falazat került. A tornácoknál általános a falazott téglapillér, de előfordul a falazott alapon faragott fa tornácoszlop is. A födém és a tetőszerkezet fából készült. A tetőt a XIX. században náddal fedték, majd ezt a századforduló környékén felváltotta a kerámia tetőcserép. A falakat meszes habarccsal vakolták, és évente meszelték, hagyományosan húsvét vagy búcsú előtt.

7. Oldalhomlokzat

Karakter

Ebben a témakörben elsősorban a megnyújtott eresz vagy tornác felőli oldal homlokzatát elemezzük. Az épület napos oldalán megnyújtották az ereszt, melyet a XX. században már jellemzően alá is támasztottak – tornácot kialakítva. Ezen az oldalon kaptak helyet a konyha és a padlásfeljáró bejáratai, valamint az udvarra néző ablakok. Az épület lakórésze után a gazdasági részek, az istálló, a pajta és a présház található.

6. Lábazat

Karakter

A hagyományos, sváb népi jellegű lakóépületek általában terméskő alapozással épültek, amire kő-, tégla-, vályog- vagy vegyes teherhordó falazat készült. Ezt a falazatot teljes egészében mészhabarccsal vakolták be, majd fehérre meszelték. A lábazat eleinte nem különült el a homlokzat többi részétől, később cementszürkére színezték.

(sváb parasztházak)

5. Ablakok

Karakter

Az ablak hagyományos formája: kb. 2/3 arányú, álló téglalap. Méretei: 70×115 cm, 100×150 cm, 110×190 cm. Az ablakok esetében szerkezetileg két hagyományos típust különböztethetünk meg:

Pallótokos ablakok: A XX. század első feléig jellemzően pallótokos ablakok készültek, melyeknek a nyílást bélelő pallójára pántolt külső szárnyak kifelé, míg a belsők befelé nyíltak. A XIX. században még általában egy, majd – körülbelül a tornác megjelenésével egy időben már – két ablak nyílt az utca felé a tisztaszobából. Az ablakok tetején csapadékvíz-elvezető léc készült, mely lehetett vízszintesen elhelyezett vagy háromszög alakú, timpanont idéző. Jellemzően 3-3 ablakszemre osztották a szárnyakat. Előfordult, hogy a felső ablakszemek külön nyithatóak voltak. A külső üveges szárnyakat ritkán zsalura cserélték.