XV. évfolyam 6. szám - 2015. június

Legfrissebb

Legfrissebb

A megszokottól kissé eltérő napirendekkel tartotta meg idei közmeghallgatását városunk képviselő-testülete október 12-én, csütörtökön. Az önkormányzat elmúlt egy évéről szóló beszámoló mellett itt mutatta be Kálmán Kinga...

Október 23-án Pilisvörösvárért emlékérmet vehetett át Oláhné Szabó Anita, a Cziffra György Alapfokú Művészetoktatási Iskola igazgatónője. Ebből az alkalomból beszélgettem vele az elismerésről, motivációról, családról, a ...

A magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményére emlékeztünk október 23-án. A Hősök terén megtartott koszorúzás után a Művészetek Házában ünnepi műsorral és ünnepi beszéddel várták a megemlékező közönséget, valamint...

Napjainkban talán már nem is tudnánk úgy rábökni a falinaptár rubrikáira, hogy ne essen akkorra valamiféle világnap. De mi is tulajdonképen ez az ünnep? Nos, nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy ezek olyan, évről évre...

A fiatalokból alakult Heimatwerk számos vörösvári által ismert formáció, hiszen nemzetiségi és városi önkormányzati ünnepségeken sokszor tanúi lehetünk hagyományőrző tevékenységüknek. Az alábbi interjúban az elnökség tag...

Október 20-án nyílt meg Szerdahelyi Judit Mudilla kiállítása a Művészetek Háza aulájában. A kiállítást Kimmelné Sziva Mária alpolgármester nyitotta meg, Vaszilij Kandinszkij orosz absztrakt festő és író szavaival.

Nincs olyan forma, nincs semmi a világon, ami semmit sem mond. Gyakran ­ való igaz ­ az üzenetét nem fogadja be a lelkünk; akár mert nem önmagában és nem önmagáért jelent valamit, vagy ­ amint ez valószínűbb ­ nem a megfelelő helyre érkezett ez az üzenet. Minden komoly munka épp olyan benső zengést hallat, mint a csendesen és méltóságteljesen kimondott szavak: „itt vagyok”!

Az alpolgármester asszony röviden beszélt a művésznőről, majd a munkásságát és a kiállított képeket mutatta be. „A szín, a színek, mi is a szerepük a festészetben? Mennyi mindenre kell a festőművésznek vigyázni a színek dolgában, mert a festmény elsősorban a szín művészete. Gondoljunk bele: egy kép, mielőtt csataló, meztelen nő, vagy bármilyen történet lesz belőle, nem egyéb, mint egy bizonyos csoportosítás szerint elrendezett színekkel borított sík felület. A szín a fénnyel kezdődik. A fény színe a hullámhosszától függ, amit a szemünk érzékel. A vizuális érzékelés során szinte soha nem tapasztaljuk olyannak a színeket, mint amilyenek fizikai mivoltukban. Ez teszi a színeket a művészet legviszonylagosabb eszközeivé. A fehér fény prizmával összetevőire bontható, ezek a spektrumszínek, mint tudjuk, a vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó, ibolya, plusz a bíbor. A színérzetet a visszavert fény okozza, amely a színek keveredéséből adódó kivonás és fényelnyelés után megmarad. A spektrumszínek színezetének változása a bíborszínekkel kiegészítve folyamatos, önmagába visszatérő görbén történik, ez a színkör. A komplementer színek nagyjából egymással szemközt helyezkednek el. Ez azért lényeges, mert Judit a képeken ezeket a színeket használja. […]

Kandinszkijjel kezdtem, vele is fejezem be: A szín olyan erő, mely közvetlenül hat a lélekre. A szín a billentyűzet, a szemek a kalapácsok, a lélek a zongora a húrokkal. A művész a kéz, amely játszik. Megérinti az egyik vagy másik billentyűt, és megrezegteti a lelket.”

Október első napjaiban megvalósult a Kálvária utca felső (hídon túli) szakaszán lakók másfél évtizedes álma: megépült a szilárd burkolatú út. Az út építését a kitűzéssel augusztus 21-én kezdte meg a Nadi Építő Kft. A szükséges földmunkák elvégzése után kialakították az úttükröt, majd lerakták a szegélyköveket. Az útépítés végig jó ütemben haladt. Október 3-án kezdték el az aszfaltozást, és 4-én elkészült a második réteg aszfaltburkolat is (4 cm kopóréteg, AC 11-es minőségben). A 325 méter hosszú, szilárd burkolatú útszakasz megépítése bruttó 33 645 615 forintba került.

Augusztus 14-én, búcsúhétfőn a hétvégi programoktól kellemesen elfáradva járkáltak a vörösvári lakosok a bányatavak környékén. A korai kezdés dacára nem vallottak szégyent a szervezők, mert sokan ellátogattak a rendezvénysátorhoz és annak környékére, pedig hétköznap lévén munkába kellett menniük azoknak, akik nem vettek ki szabadságot a „hosszú hétvégére”.

Június 20-án, szép számú közönség előtt került sor a hagyományos gólyagyűrűzésre a Szent Erzsébet utcában lévő fészeknél.

Az idei évben is a jól bevált csapat működött közre az eseményen: a „Liget” Polgárőr Egyesület tagjai terelték el a forgalmat és biztosították a helyszínt; a Pilisszentiváni Polgárőrség és Önkéntes Tűzoltóegyesület létrás autójával Gémesi Csaba hozta le a négy fiatal gólyát a fészekből; Spilák Csaba gyűrűző helyezte fel az újfajta, lengyel gyártmányú, festett alumíniumgyűrűket a kis gólyák lábára.

Köszönetet mondok valamennyi résztvevőnek, hogy önkéntes munkájukkal hozzájárultak az ornitológia tudományán belül a vonuláskutatáshoz, és emellett ismét nagy élményt nyújtottak az eseményre kilátogató kisgyermeknek.

A fényképeket köszönjük Völgyi Hajnalkának és Preszl Gábornak.

Pándi Gábor
alpolgármester, szervező

vorosvari-ujsag-2017-06-00104

Fotók: Kálmán Kinga és Preszl Gábor.
Cikk a sport rovatban.

Mint minden évben, az idén is felállította az önkormányzat a város karácsonyfáját a Fő téren, a városháza előtt. A 10 méteres formás fenyőfát Manhertz István (Honvéd utca) ajánlotta fel. A fát a városgondokság munkatársai vágták ki, szállították el, állították és díszítették fel november 23-án egy bérelt darus autó segítségével.

De nem csak a karácsonyfa öltözött ünnepi fénybe. Az advent első vasárnapja előtti hétvégén fölszerelték a díszkivilágítást a város főbb közlekedési pontjain. Az önkormányzat által tavaly vásárolt, illetve felújított és bővített fényfüzérek a Fő téren, a Hősök terén, a Vásár téren, a Templom téren és a Ligeti Szent Család templom előtti részen kaptak helyet. Így sötétedés után meghitt, ünnepi hangulatot teremtenek városszerte.

Rémisztő sminkeket és jelmezeket, fekete macskákat, pókokat és mindenféle rémségeket láthatott az, aki október 28-án ellátogatott a Művészetek Háza által rendezett, immár hagyományos halloweeni rendezvényre, a Tök jó bulira. És persze, a tök sem maradhatott el. Az aulában igazi művészeti alkotások is születtek tökből a lelkes tökfaragó gyerekek (és szüleik) kése alatt. Az emeleten kézműves foglakozással készültek a Művészetek Háza munkatársai, lehetett többek között szellempoharat és fekete macskás falidíszt készíteni és pókhálót szőni. A legijesztőbb azonban a felső szinten található sötét halloween barlang volt. Ennek ellenére mégis hosszú sor kígyózott előtte egész délután, sőt volt, aki többször is bement, hogy újra és újra megijedhessen. Aki lemaradt a rémisztő délutánról, jövő ilyenkor pótolhatja.

 

Jack, vagyis a lámpás története

Halloween szimbóluma hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás, az ún. Jack-lámpa, amely eredetileg kettős célt szolgált: egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.

Jack a hiedelem szerint egy részeges, ám tréfás és leleményes kovács volt. Olyannyira, hogy még az ördögöt is megviccelte; mikor az eljött érte, hogy elvigye, Jack felzavarta őt egy hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt a fa törzsére. Mivel az ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni a fáról. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, miután az megígérte, hogy nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén. Ezért csak odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy legalább ne kelljen vaksötétben kóborolnia az idők végezetéig. Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe (más források szerint répába), és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták (állítólag azért, mert abból több volt nekik), és a világító sárga gömb halloween szimbólumává vált.

A nyári fejlesztési csúcs után az őszi hónapokra is maradt néhány jelentős önkormányzati beruházási munka. Szep­temberben kezdődött és folyamatosan zajlik a Fizikoterápiai rendelő kialakítása a Fő u. 122. sz. épületben, valamint a Fő u. 104. (Sváb Sarok) épületének homlokzat-felújítása. Szeptember 21-én volt a Csobánkai utcai  és a Kisfaludy utcai új gyalogátkelők műszaki átadása. Folyamatban van az Északi lakókörzet közvilágítás-fejlesztése is, a munkák jó ütemben haladnak, így jó remény van arra, hogy hogy mire beáll a korai sötétedéses időszak, üzembe tudják helyezni az Északi lakókörzetben a bővített és magasabb szintű közvilágítást.

 

Hét évvel ezelőtt döntött arról a képviselőtestület, hogy új játszótereket, parkokat hoznak létre a városban, a régieket pedig felújítják. Mostanra pedig már az akkor elültetett növények is szépen megnőttek, és igazi, családok számára ideális, árnyas parkok jöttek létre. Az önkormányzat tervei között szerepel a játszóterek bővítése a jövőben, sőt, a Görgey utcai biciklis ügyességi pálya bővítéséről már döntés is született. 

 

HORGÁSZVERSENY ÉS HALÁSZLÉFŐZŐ VERSENY A KACSA-TÓNÁL

A Pilisvörösvári Horgász Egyesület a Vörösvári Napok keretében az idén is megrendezte a gyermekek horgászversenyét és a halászléfőző versenyt. 

A búcsúi hétvégén már a délutánok folyamán is szép számmal tettek látogatást a vörösváriak a tavaknál. Azzal, hogy a kulturális és a szórakoztató részleg is itt kapott helyet, a búcsúi forgatag minden eddiginél jobban kiteljesedett. A hangulat azonban mégiscsak sötétedés után hágott a tetőfokára. Kint a kivilágított körhinták, a sátorban pedig a sztárvendégek és a város kedvenc zenekarai „csinálták a fesztivált”.

Pénteken este Hevesi Tamás, Wolf Kati és a retroparti hangjaitól volt hangos a környék. Szombaton a Budapest Bár közönsége töltötte meg a rendezvénysátrat, majd a svábbálon az Adlersteiner húzta a talpalávalót hajnalig. Vasárnap a Werischwarer Burschen gondoskodott a zenéről. És bár különböző korosztályokat szólított meg, mindkét sztárvendég nagy hangulatot csinált: mind Csepregi Éva, mind Gáspár Laci megmozgatta a közönséget. És persze a hétfőt is bállal zárhatták a táncos kedvűek, a Schwabenkraft jóvoltából. (A kedd reggelről már nem szól a beszámoló)

Idén új helyszínen rendezték meg a gyermeknapot: a gimnázium udvara várta a kicsiket és a nagyobbakat egy játékos délutánra. Bár az eddigi helyszín, a Lahmkruam park nagyon hangulatos, és szép környezetet biztosított volna az eseménynek, Berényi Ildikó szervező, a Művészetek Háza igazgatónője úgy találta, hogy ott nem lett volna elég hely a sok érdeklődőt vonzó különféle programoknak.

Többek között kétfajta ugrálóvár, népi játszó, rengeteg kézműves foglalkozás, arcfestés és lufifújás közül választhattak a gyerekek a színes délutánon, de ahogy minden évben, idén is bemutatkoztak a színpadon a Művészetek Házában, illetve a város más területein működő tánccsoportok. Majd a Kalózok kincse című interaktív előadást tekinthették meg az érdeklődők.

Azonban nem marad rendezvény nélkül idén a Lahmkruam sem! Az igazgatónő a gyereknapon beszámolt arról, hogy itt rendezik meg június 19-én a Juniálist, mellyel a hagyományokra szeretnék felhívni a figyelmet fúvószenekarok és néptánccsoportok bemutatkozásával.

Szűcs Emese

Javában folyik az önkormányzati főzőkonyha felújítása a Schiller Gimnáziumban. A felújítás során    kicserélik a homlokzati és a belső nyílászárókat, a belső fal- és padlóburkolatokat, új vizesblokkokat és raktárhelyiségeket alakítanak ki. Gépészetileg is megújul a helyiség, új légtechnikai rendszert építenek ki, bővül és megújul az elektromos rendszer, és teljesen új konyhagépeket helyeznek be. A beruházás bruttó összege 64 769 064 forint, melyből 39 730 899 forintot az önkormányzat biztosít, 25 038 165 forint pedig pályázaton elnyert összeg. A kivitelező a Lőrinci Építő Kft., a kivitelezés várható befejezése: június 30.

(A felújításról a 4. oldalon olvashatnak.)

Feldhoffer Johannes festőművész a tavalyi esztendőben sokévnyi távollét után végérvényesen hazatért Pilisvörösvárra. Akkor ígéretet tett Gromon István polgármesternek, hogy a város életében aktívan fog részt vállalni. Ennek a „missziónak” az egyik stációja az a Történelmi időutazás című kiállítás, amelyet február 28-án adtak át a festészet iránt érdeklődő polgárok számára a Művészetek Házában.

Ahogy minden évben, idén január elsején is fúvószene hangjai csendültek fel az „A Tempo” Koncertfúvós Zenekar jóvoltából a Zeneiskolában.  A terem idén is kicsinek bizonyult, a közönség egy része kiszorult a folyosókra. Szerencsére, a muzsika oda is kihallatszott.

Most is a filmzenék változatos világába kalauzolta el a zenekar a hallgatóságot, a jól ismert dallamokat pedig örömmel fogadta a közönség. Hallhattunk részleteket többek között a Miss Saigon című musicalből, megszólalt az Ennio Morricone által jegyzett A profi cím film zenéje, Jacob de Haan Concerto d’amore darabja, Zefirelli: Rómeó és Júliájának és a Titanicnak a zenéje, és egy Elvis Presley-válogatás is. Az estet természetesen a Radetzky March zárta, a közönség ütemes tapsával kísérve.

Kihasználva az alkalmas időjárást, november 18-án megkezdődtek azok a belterületi útépítések, amelyek keretében az önkormányzat saját forrásból, szilárd burkolattal kívánja ellátni a város különböző vasúti megállóihoz vezető, jelenleg még burkolatlan utcákat. 

Az építkezés a Harcsa utca, Amur utca és Ponty utca azon szakaszain kezdődött meg, amelyeken a tavaktól el lehet jutni a Vörösvárbánya vasúti megállóig. Ez az útszakasz 542 méter hosszon, 5 méter szélességben készül el, 41,5 millió forint összköltséggel. Ez az út várhatóan még ebben az évben, karácsony előtt elkészül.

Alkalmas időjárás esetén az útépítési projekt januárban a Szent János utca, a Tó utca és a Tompa Mihály utca végének szilárd burkolatú úttal való összekötésével folytatódik. Ez az útépítés 134 m  méter hosszon, 3,2-3,4 méter változó szélességben valósul meg, bruttó 7 893 000 Ft forintos összköltséggel.

Szintén januárban kezdődik ugyanezen projekt keretében, szintén saját forrásból a Szabadságliget (Karátsonyi-liget) vasúti megállóhely és a Szabadság út közötti burkolatlan szakaszon az aszfaltos út megépítése. Ez az építkezés 211 méter hosszon és 4-5 méter változó szélességben valósul meg, bruttó 19.138.900 forintos költséggel. 

A kivitelező mindhárom helyszínen a közbeszerzésen legkedvezőbb ajánlatot tevő Stone-Dekor Kft. Kedvező időjárás esetén legkésőbb március végére mindhárom út elkészülhet.

Az utóbbi napokban elkészült többek között a kétszintű csomóponton átvezető kerékpárút, a vasútállomás mögötti buszmegálló, valamint a növénytelepítés.

Néhány helyszínen a munkák még folyamatban vannak: az Attila utcai közútcsatlakozásnál a gyalogos rámpa kialakítása, a Várkert utcában az úthelyreállítás, a Fetter vendéglő mellett a gyalogosjárda helyreállítása, a SPAR melletti járdaépítés, a vasútállomás előtti ideiglenes felvonulási terület rendezése.

A munkálatok valószínűleg néhány héten belül befejeződnek.

A Sváb Sarok szép, boltíves borospincével rendelkezik. Csapatunk férfi tagjaival elterveztük, hogy rendbe hozzuk, hogy ne csak egy gödör, hanem egy igazi, autentikus borospince legyen belőle. Az előző tulajdonosok sajnálatosan bevakolták a termésköveket, ami természetesen erősen omladozott. Ezt hosszas munkával sikerült eltávolítani, így tud lélegezni a pince, el tudja szívni a felesleges nedvességet. Ezután következett a szellőző kinyitása (cigaretta csikktől macskatetemig minden volt benne). Ezt a jövőben elkerülendően, az utca felől ráccsal lezártuk. Majd jött a pince kitakarítása, a föld-padló egyenlítése és döngölése. Szerencsére a két hosszú gerenda megmaradt a pincében, nagyobb munka a pince berendezésének gyűjtése volt. Hála Istennek, önzetlen felajánlók még mindig vannak. Hordókat kaptunk Fetter Györgytől, Peller Józseftől, Ludvig Károlytól és Neubrandt Andreától. A töltikét, szűrőkosarat Peregi Teri néni, a lopót Szauer Terézia, a prést Peller József adományozta nekünk. A szőlő Neszmély mellől érkezett, olaszrizling mellett döntöttünk, köszönet Mirk Tamásnak, hogy elhozta nekünk! Ludvig Karcsi bácsi a kezdetektől a végéig figyelt ránk, szakmai tanácsokkal és segítséggel látott el bennünket! A kádakat Karcsi bácsi biztosította nekünk a préselés idejére, a darálót Tamás adta nekünk kölcsön. A folyamat végére kaptunk egy szép nagy, fadongás taposókádat Wippelhauser Ágnestől. Mint látszik, hiányosságaink még vannak, fa szőlődaráló és demizsonok hiányában vagyunk. Törekszünk arra, hogy mindenhez az autentikus eszközt használjuk. Csapatunk nevében hálásan megköszönöm a felajánlóknak és segítőknek, mindazt a hozzájárulást, amivel segítettek minket eme hagyomány továbbörökítésében, első Sváb Sarkos borunk elkészítésében.

Most beszéljenek helyettem a folyamatok alatt készített fotók! 

Zsámboki Szabolcs

A vasúti közlekedés már megindult, de még folytatódnak az utasforgalmat nem befolyásoló kisebb munkálatok, például az épületek körüli tereprendezés, a járdák vagy a P+R parkolók végső kialakítása.

A város azon szegletében bandukolok hegymenetnek felfelé, amerre a helyrajzi számok sűrű rengetege könnyen elkavarhatja az óvatlan tájékozódót. A késődélutáni napsütés reflektorként világítja meg úti célomat, egy zöld tetejű házat, amelynek kertjében egy fekete színű keverék kutya néz velem farkasszemet. A kemény házőrző álca azonban hamar szertefoszlik, amint megjelenik mögötte a ház ura, Pál Zoltán, aki kezében egy borospohárral köszönt. Éppen családi banzájt tartanak a szomszédos szülőházában, de mivel olyannyira elfoglalt, ezért csak most tudtuk tető alá hozni a találkozást. Ennek alapja nem más, minthogy Zoltán – aki saját honlapján mindent fabrikáló ezermesterként aposztrofálja magát – saját kezűleg épített siklóernyős trike-ja (egyfajta „repülőgép”) levizsgázott, továbbá egy héttel korábbi vasárnap reggelen a vörösváriak is láthatták a járművet. Már ha felnéztek az égre…

vorosvari-ujsag-2015-07-00089

Ahogyan a pünkösd havának első napján tartott felállítási ünnepségen, úgy a május végi fabúcsúztatáson is tekintélyes méretű nézősereg gyűlt össze a városháza előtti téren. A Német Nemzetiségi Fúvószenekar már percekkel a „hivatalosan” kiírt kezdés előtt az érdeklődők szórakoztatásába fogott. Utánuk a Nosztalgia Dalkör vette át a főszerepet; magyar- és németnyelvű dalokat énekeltek. Eközben a tér egyik szegletében a különféle hagyományőrző ruhákba öltözött gyerekek már izgatottan készültek a fellépésre. Volt, aki a kalapját gyűrögette, s olyan is, aki a szoknyáját igazgatta.

Az első táncos műsorszámokat a Ligeti Cseperedő Német Nemzetiségi Óvoda „csemetéi” mutatták be, őket – szintén több tánc erejéig – a Templom Téri Német Nemzetiségi Általános Iskola 1.d osztálya, illetőleg a Német Nemzetiségi Táncegyüttes követte. Végezetül elérkezett a rendezvény fő attrakciója: különféle eszközökkel „felfegyverkezve” (létra, fűrész, balta, láncfűrész stb.) hagyományőrző ruhát öltött fiatal ifjak léptek a büszkén álló májusfa mellé. Beletelt vagy negyed órába, mire a kis kézi fűrésszel megingatták, ám a díszes szalagokkal felöltöztetett faóriás végül csak megadta magát, és hangos dörrenéssel elfeküdt a városháza parkolójában. Pár szívdobbanás elteltével az eleddig izgatottan várakozó gyermeksereg pillanatok alatt ellepte a fakoronát, mindenki zsákmányolt magának egy-egy színes pántlikát…

Kókai Márton