XV. évfolyam 4. szám - 2015. április

Legfrissebb

Legfrissebb

A megszokottól kissé eltérő napirendekkel tartotta meg idei közmeghallgatását városunk képviselő-testülete október 12-én, csütörtökön. Az önkormányzat elmúlt egy évéről szóló beszámoló mellett itt mutatta be Kálmán Kinga...

Október 23-án Pilisvörösvárért emlékérmet vehetett át Oláhné Szabó Anita, a Cziffra György Alapfokú Művészetoktatási Iskola igazgatónője. Ebből az alkalomból beszélgettem vele az elismerésről, motivációról, családról, a ...

A magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményére emlékeztünk október 23-án. A Hősök terén megtartott koszorúzás után a Művészetek Házában ünnepi műsorral és ünnepi beszéddel várták a megemlékező közönséget, valamint...

Napjainkban talán már nem is tudnánk úgy rábökni a falinaptár rubrikáira, hogy ne essen akkorra valamiféle világnap. De mi is tulajdonképen ez az ünnep? Nos, nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy ezek olyan, évről évre...

A fiatalokból alakult Heimatwerk számos vörösvári által ismert formáció, hiszen nemzetiségi és városi önkormányzati ünnepségeken sokszor tanúi lehetünk hagyományőrző tevékenységüknek. Az alábbi interjúban az elnökség tag...

Erinnerungen an die Werischwarer „Eeskruam”

3. rész

Hova hordtak jeget?

Müllerék kezdetben csak a vörösvári igényt szolgálták ki, ehhez az egy kis jégverem mellé építettek egy nagyobbat is. A két jégvermet akkor egyesítették, amikor Óbudáról [ojgyoufa] is érkeztek már a megrendelések. Ekkor a jégverem 1400 m3-es volt. 

Télen a vermet négy oldalán felnyitották, és csúszdákon csúsztatták le a jégtömböket. Így egyszerre több lovaskocsival is szállíthattak, gyorsabban ment a munka. Óbudára már nagy, zárt fa lovaskocsival hordták a jeget, így védve azt az olvadástól.  Egyszer bányatelepnél beszakadt az út [franz-sutn] bányaomlás miatt… Ekkor csak a főút melletti földúton, a bányaistállók mellett tudtak közlekedni. Mivel ez meredek és szűk volt, a két ló nem tudta felhúzni a dombon a kocsit, így további két lovat kellett a jármű elé kötni [zwaá raouss voaschpange].  

Erinnerungen an die Werischwarer „Eeskruam”

1. rész

A Sváb Sarok udvarán volt egy jégverem, amit rossz állapota miatt fel kellett számolni, azonban a jégvermek története elkezdett foglalkoztatni. Így elmentem Müller [spitznauma: Ölis] Marci bácsihoz, ezt a még talán feldolgozatlan témát dokumentálni.  A jeges [eeshaundla] szakmában ő az utolsó, aki hiteles adatközlő. Fogadják szeretettel ezt a kis emlékképet.