XV. évfolyam 5. szám - 2015. május

Legfrissebb

Legfrissebb

Augusztus 19-e van, szombat kora délután, a legtöbben a hét fáradalmait pihenik ki odahaza, ám a Kacsa-tó melletti halőrház udvarán lazításról szó sincs. Szorgos horgászok pucolják, majd darabolják egymás után a gusztuso...

Szeptember elseje ezúttal nemcsak az iskolákban való becsöngetés miatt volt különleges Pilisvörösváron, hanem azért is, mert idén erre a dátumra esett a 67. magyar bányásznapi ünnepség, amelyre délután négy órakor került...

Amint a címből is kiderült ­ hála és köszönet a szervezőknek ­, végre tiszteletét tette városunkban Nagy Feró és együttese. Nyilván nem mindenkinek okozott akkora örömöt a banda vasárnap esti fellépése, mint jómagamnak é...

Sportosan indult az idei tanév a Schillerben, hiszen a hagyományos évnyitó ünnepi beszédeken és a gólyák köszöntésén kívül a felújított sportpálya átadására is sor került, melyet azonnal birtokba is vehettek a diákok egy...

Kimmel Ferencné Visinger Ezsébetet huszonegyéves korában vitték el egy „kis munkára” az oroszok: két és fél év „málenkij robot” várt rá ukrán területeken kiépült lágerekben. A bűne az volt, hogy beleesett a 16-55 éves korosztályba, és német hangzású névvel született.

1. rész

Ez ugyan nem volt feltétel, de első körben ez alapján válogatták ki elhurcolásra a civileket. Később már nemcsak németül nem tudókat, de teljesen magyar nevű férfiakat és nőket is vittek, ahogy azt a létszámra vonatkozó előirányzat megkívánta. Az éhezés, a járványok, a nehéz munka, a folyamatos fázás és legyengülés miatt sokan soha nem tértek vissza a hazájukba. Erzsi néni (Lisbeth, Liza) azonban túlélte az embert próbáló kényszermunkát, és Vörösváron él évtizedek óta. Ő mesélt most nekünk az elhurcolásról, a lágervilágról és a szabadulásról: