XV. évfolyam 5. szám - 2015. május

Legfrissebb

Legfrissebb

Március 15-én 11 óra előtt nem sokkal a Hősök terénél idén is piros, fehér, zöld színű kokárdákkal a szívük fölött gyülekeztek városunk polgárai az 1848­49-es forradalom és szabadságharc emlékére tartott városi ünnepség ...

Március 9-én került sor a Fő utca 122-ben megnyílt új Gyógytorna és Fizikoterápiás rendelő hivatalos átadására. Az ünnepélyes átadót az épület udvarán rendezték meg, a városvezetés, a hivatali dolgozók és a meghívott ven...

Március 11-én a Pilisvörösvári Cziffra György Alapfokú Művészeti Iskola színháztermében újfent – immáron ötödik alkalommal – rendezték meg az Ifjúsági Fúvóstalálkozót, amelynek házigazdája a tanintézmény fúvószenekara, a...

Tehetséges atléta, tehetséges énekes – bármelyik pályát választhatta volna, mégis orvos lett. Ő dr. Fekete Sándor, városunk egyik háziorvosa, aki 28 év után megválik vörösvári praxisától. Ennek kapcsán beszélgettem dokto...

Kimmel Ferencné Visinger Ezsébetet huszonegyéves korában vitték el egy „kis munkára” az oroszok: két és fél év „málenkij robot” várt rá ukrán területeken kiépült lágerekben. A bűne az volt, hogy beleesett a 16-55 éves korosztályba, és német hangzású névvel született.

1. rész

Ez ugyan nem volt feltétel, de első körben ez alapján válogatták ki elhurcolásra a civileket. Később már nemcsak németül nem tudókat, de teljesen magyar nevű férfiakat és nőket is vittek, ahogy azt a létszámra vonatkozó előirányzat megkívánta. Az éhezés, a járványok, a nehéz munka, a folyamatos fázás és legyengülés miatt sokan soha nem tértek vissza a hazájukba. Erzsi néni (Lisbeth, Liza) azonban túlélte az embert próbáló kényszermunkát, és Vörösváron él évtizedek óta. Ő mesélt most nekünk az elhurcolásról, a lágervilágról és a szabadulásról: