XV. évfolyam 5. szám - 2015. május

Legfrissebb

Legfrissebb

A megszokottól kissé eltérő napirendekkel tartotta meg idei közmeghallgatását városunk képviselő-testülete október 12-én, csütörtökön. Az önkormányzat elmúlt egy évéről szóló beszámoló mellett itt mutatta be Kálmán Kinga...

Október 23-án Pilisvörösvárért emlékérmet vehetett át Oláhné Szabó Anita, a Cziffra György Alapfokú Művészetoktatási Iskola igazgatónője. Ebből az alkalomból beszélgettem vele az elismerésről, motivációról, családról, a ...

A magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményére emlékeztünk október 23-án. A Hősök terén megtartott koszorúzás után a Művészetek Házában ünnepi műsorral és ünnepi beszéddel várták a megemlékező közönséget, valamint...

Napjainkban talán már nem is tudnánk úgy rábökni a falinaptár rubrikáira, hogy ne essen akkorra valamiféle világnap. De mi is tulajdonképen ez az ünnep? Nos, nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy ezek olyan, évről évre...

A fiatalokból alakult Heimatwerk számos vörösvári által ismert formáció, hiszen nemzetiségi és városi önkormányzati ünnepségeken sokszor tanúi lehetünk hagyományőrző tevékenységüknek. Az alábbi interjúban az elnökség tag...

Kimmel Ferencné Visinger Ezsébetet huszonegyéves korában vitték el egy „kis munkára” az oroszok: két és fél év „málenkij robot” várt rá ukrán területeken kiépült lágerekben. A bűne az volt, hogy beleesett a 16-55 éves korosztályba, és német hangzású névvel született.

1. rész

Ez ugyan nem volt feltétel, de első körben ez alapján válogatták ki elhurcolásra a civileket. Később már nemcsak németül nem tudókat, de teljesen magyar nevű férfiakat és nőket is vittek, ahogy azt a létszámra vonatkozó előirányzat megkívánta. Az éhezés, a járványok, a nehéz munka, a folyamatos fázás és legyengülés miatt sokan soha nem tértek vissza a hazájukba. Erzsi néni (Lisbeth, Liza) azonban túlélte az embert próbáló kényszermunkát, és Vörösváron él évtizedek óta. Ő mesélt most nekünk az elhurcolásról, a lágervilágról és a szabadulásról: