XIV. évfolyam 1. szám - 2014. január

Legfrissebb

Legfrissebb

Augusztus 19-e van, szombat kora délután, a legtöbben a hét fáradalmait pihenik ki odahaza, ám a Kacsa-tó melletti halőrház udvarán lazításról szó sincs. Szorgos horgászok pucolják, majd darabolják egymás után a gusztuso...

Szeptember elseje ezúttal nemcsak az iskolákban való becsöngetés miatt volt különleges Pilisvörösváron, hanem azért is, mert idén erre a dátumra esett a 67. magyar bányásznapi ünnepség, amelyre délután négy órakor került...

Amint a címből is kiderült ­ hála és köszönet a szervezőknek ­, végre tiszteletét tette városunkban Nagy Feró és együttese. Nyilván nem mindenkinek okozott akkora örömöt a banda vasárnap esti fellépése, mint jómagamnak é...

Sportosan indult az idei tanév a Schillerben, hiszen a hagyományos évnyitó ünnepi beszédeken és a gólyák köszöntésén kívül a felújított sportpálya átadására is sor került, melyet azonnal birtokba is vehettek a diákok egy...

Sok száz gyerek, még több szülő, sok nehézség és még több szép emlék – 40 év néhány szóban. Ennyi időt töltött az óvónői pályán Lovász Ferencné – vagy ahogy a „gyerekei” ismerik – Zsuzsi néni, aki az utóbbi esztendőkben a Zrínyi utcai óvoda vezetője volt. Most nyugdíjba vonulása kapcsán otthonában, Pilisszántón beszélgettem vele a kezdetekről, a pálya szépségeiről és nehézségeiről.

Mindig örülök, ha sikeres, céltudatos nőkkel ülhetek le egy asztalhoz beszélgetni. Így történt ez Szakács Hedviggel is, akit Peller Hedvigként talán többen ismernek Pilisvörösváron. Ő a ZIMBO Perbál Kft. ügyvezetője és idén tavasztól a Német–Magyar Ipari- és Kereskedelmi Kamara alelnöki feladatait is ellátja. 

Június végi, kánikulától mentes vasárnap délután volt aznap, amikor utam Takács József Bányatavakhoz közeli rezidenciájához vezetett. A csengő „panaszkodására” Takács Józsefné jelent meg a háza ajtajában, majd engedett be a sárga-fekete színekre mázolt bejárati kapun. Bizonyára nem lepődnek meg rajta, hogy Józsefet egy ilyen kellemes nyári délután a kerti függőágyon találtam, hisz ki ne cserélne helyet vele például újságolvasás közben? Én biztosan úgy tennék, miközben ezeket a sorokat írom, ám panaszra nem lehet okom, mert vendéglátóim a takaros kis díszkert hintaágyán kínáltak hellyel, mielőtt belecsaptunk volna érkezésem valódi tárgyába…

Őszintén be kell valljam, hogy bár számtalanszor láttam őt, de eleddig nem ismertem Józsefet, pedig számos rendezvényen lett volna alkalmunk kezet rázni vagy beszélgetni, hiszen a legtöbb városi ünnepen, kulturális rendezvényen lehet vele találkozni. Nem nehéz kiszúrni a tömegből, ugyanis mindig kamerával a kezében örökíti meg az utókor számára az éppen aktuális történéseket, legyen szó akár a Pilisvörösvári Nyugdíjas Klub rendezvényeiről vagy az önkormányzat által szervezett ünnepi műsorokról. Mentségemre legyen mondva, hogy a legtöbb alkalommal én fényképezőgéppel a kezemben rohangálok fel s alá, ám ezen a vasárnapon végre összebarátkozhattunk Józseffel, korunk Pilisvörösvárának egyik igen fontos krónikásával.

Direkt nem használtam az előző mondat végén idézőjelet, hiszen a videósok modern napjaink virtuális írnokai, akik tinta helyett mozgóképpel örökítik meg az eseményeket az utókor számára. De ne szaladjunk túlságosan előre, hiszen Takácsék történetének megismeréséhez egészen a kilencvenes évek elejéig vissza kell kalandoznunk az időben.

Bizonyára több olvasónk van úgy a hobbijával, mint Takács József (aki korábban gumiabroncsokkal foglalkozó vállalkozóként, még régebben pedig egy fővárosi termelőszövetkezetben dolgozott), hogy végül egy olyan elfoglaltságba vág bele, amellyel korábban nem is nagyon foglalkozott. Nos, jelen portrém alanya is így van ezzel, mert első – még nagy VHS-kazettás – kameráját feleségétől kapta ajándékba azért, hogy megörökíthesse az utókornak unokája rendkívüli tornamutatványait. Takácsék egyetlen lányának gyermeke a nagyszülők visszaemlékezése alapján még kétesztendős sem volt, amikor már asztalról ugrált le a földre. A torna iránti vonzalma és tehetsége igen fiatalon megmutatkozott, ezért ötéves korától versenyekre járatták. Persze nem volt mindez meglepő, ha tudjuk, hogy József veje testépítéssel foglalkozott, lánya pedig egészen harmincöt éves koráig kézilabdázott. Egy szó, mint száz, az unoka versenyein való részvétel időről időre József kezébe „kényszerítette” a kamerát. Minden megmérettetésen ott voltak, ezek képi anyaga pedig a mai napig megvan az archívumban. Persze a kamera egy idő után már nemcsak a különféle sporteseményeken került elő, hanem családi eseményeken is: nyaralásokon vagy éppen születésnapok alkalmával.

Már akkor azzal a nem titkolt céllal filmezték le az unokát, hogy az elkövetkező generációk örömüket lelhessék ezekben a felvételekben. A számításuk bejött, hiszen az unoka azóta felnőtt, elvégezte a Testnevelési Főiskolát, majd Frankfurtban (Németország) tanult tovább, ahonnan egyenest Svájcba szerződtették mint edzőt. Itt talált rá élete szerelmére, akitől azóta már ikerlányai születtek. Az unoka felesége pedig mindig nagy örömmel fordul a Takács házaspárhoz mozgóképekért, hogy még jobban megismerje férje múltját. Talán mondani sem kell, hogy az immár dédszülőkké avanzsálódott párnak ez milyen mérhetetlen örömöt jelent.

Bizonyára megfogalmazódott már önökben is a kérdés: miként vált hagyománnyá Takácséknál a városi vagy klubrendezvényeken való filmezés? A válasz igen egyszerű: miután az unoka versenyei és a családi dolgok révén József egyre inkább ráérzett a videózás praktikáira, nem volt kérdés, hogy a nyugdíjasklubhoz való csatlakozáskor a társaság rendezvényein is forgatni fog, sőt… Mindezt immáron tizennégy esztendeje műveli. Hazudnánk, ha elhallgatnánk, hogy felesége a klub számos részlegén tevékenykedik, így azért némi „hátsó szándéka” is van a videózásnak. József nejének szavaival élve: a férjemnek mellettem van a helye!

Takács Józsefnével egykori osztálytársnője ismertette meg a nyugdíjasklubot, ahol Prohászka István elnök és felesége nagy szeretettel fogadták őket. József felesége elsőként a Guth Ferenc elnökhelyettes által vezetett énekkarba lépett be, rögtön annak megalakulásakor: ez volt az első szenvedélye. A tánckör ötlete nagyjából tíz évvel ezelőtt fogalmazódott meg egy montenegrói nyaralás alkalmával, ahol egy görög táncos előadásnak voltak részesei és a görögökkel együtt táncolták a szirtakit. Guth Anna biztatására kezdték el a táncolást idehaza. Ilyen jellegű görög előadást végül a vörösvári nyugdíjasok is prezentáltak, a nagy sikerre való tekintettel pedig nem maradhatott el a további repertoárbővítés sem. Az elmúlt évek során számos táncot láthattak az érdeklődők a tánckörtől, például osztrák néphagyományokon alapulót vagy egy saját koreográfiájú  „csörgést” a Radetzky-indulóra. Jelenleg éppen a country stílust fedezik fel és ismertetik meg másokkal is rendezvényeiken. A táncoktatást Takács Józsefné koordinálja, aki időközben bekerült a klub vezetőségi tagjai közé. Majd a Guth Ferenc nevével fémjelzett lábikókás előadás tagjai közé is beválasztották őt, mert, ahogy saját maga fogalmaz: eléggé mozgékony természetű. De mi is az a lábikóka? Ez egy olyan tánc, ahol az előadók egy paraván mögött ülnek, csak a lábuk látszik ki, amelyek női, illetőleg férfi táncosokká vannak felöltöztetve, olyanok, mintha babák lennének. A tánc látképét az előadók felsőtestét eltakaró paravánra festett vörösvári látkép teszi teljessé.

Feleséghez hasonlóan József sem folytat unalmas életet, hiszen otthon mindig van mit tenni, ha más nem, a kertben akad munka bőven, s a nyugdíjasklubbal is sok a fellépés, hiszen nemcsak Pilisvörösváron lép fel a tánccsoport. Csak idén még Egerbe és Gyulára is ellátogatnak, de megcsillantották tudásukat már külföldön is. Takácséknál a videokamera évente átlagosan harminc alkalommal kerül elő az események miatt.

Miután mindezt átbeszéltük, átköltözünk a rezidencia nappalijába, ahol elsőként József digitalizált, precízen rendszerezett archívumát vesszük górcső alá, majd természetesen bekapcsoljuk a televíziót is. József gyűjteménye legfrissebb darabját, a Gólyafészek étterem Mária-szobrának avatását megörökítő lemezt helyezi be a lejátszóba. Egy pillanatra elkerekednek a szemeim, mert az általam várt étteremi látkép helyett a Takács-kert virágágyásánál találom magam, ahol tarka színekben pompáznak a különféle növények. Meglepődésemre József adja meg a magyarázatot:

– Szeretek a filmjeim elejére különféle virágokat tenni, mert azok igen szépek és nagyon tetszenek nekem. Ha éppen nincs virág odakint, akkor újságokból vágok össze néhány képet, amelyeket egy kartonlapra felragasztok és azt filmezem le. Ebben az esetben a film címét és a sorszámát is fel szoktam tüntetni.

A virágos bevezető után valóban a Szent Erzsébet utcai étterem látképe jelenik meg a televízió képernyőjén, majd kezdetét veszi az ünnepi műsor. József felvételeit nemcsak saját készülékén lehet egyébiránt látni, hiszen számos esetben adott már kölcsön felvételt a Pilis TV-nek is, de bárkinek szívesen ad videókat archívumából, ha van rá igény. Reméljük, egyszer közkinccsé teszi a város köz- és kulturális életéről szóló videóit!

Kókai Márton

vorosvari-ujsag-2017-07-00079

vorosvari-ujsag-2017-07-00077

Rengetegszer olvashatjuk a nevét itt az újságban vagy hivatalos közleményekben, levelekben, és biztosan nagyon sokan ismerik is dr. Krupp Zsuzsannát, városunk jegyzőjét. De talán hogy pontosan milyen munkát is végez a hivatalban, és milyen ember is ő valójában, azt kevesebben tudják. Ezért e havi számunkban arra kértem őt, hogy beszélgessünk egy kicsit. A hivatalról, munkáról, hivatásról, magánéletről.

Nagy sikerrel játszották a közelmúltban a mozik a Vaiana című Disney-rajzfilmet, ami valószínűleg a vörösváriak számára sem ismeretlen. Azt azonban bizonyára kevesen tudják, hogy a kedves rajzfilmszereplő magyar hangját egy olyan tinédzser kölcsönözte, akinek énekhangját a 2015-ös Hangliget énekverseny győzteseként ismerhette meg a közönség. Ő Faluvégi Fanni, a Templom Téri Általános Iskola volt tanulója, aki Vörösváron járt zeneiskolába, és évekkel ezelőtt a Művészetek Házában figyeltek fel tehetségére. Vele beszélgettünk most zenéről, meséről, munkáról.

A Nosztalgia Tánccsoport egy éve alakult, és nagyon kedves, táncolni szerető, jókedvű hölgyekből és urakból tevődik össze. Vidáman veszünk részt minden helyi és sok országos rendezvényen is, így például a helyi farsangtemetésen, májusfaállításon, búcsúi rendezvényen, szüreti felvonuláson, nyugdíjas évzárón, német nemzetiségi délutánon, de felléptünk már Balatonfüreden és Csolnokon is.

A Nosztalgia Tánccsoport évzáróján megemlékeztünk az egy éves évfordulónkról és köszöntöttük a tánccsoport vezetőjét ­ Müller Mártonné Julikát ­, aki minden erejével azon van, hogy a tánccsoport minél színvonalasabb és látványosabb műsort mutasson be a kedves közönségnek. A tánccsoport nevében Stolz Józsefné Terike köszönte meg egy verssel az évzárón vezetőnk odaadó és körültekintő munkáját.

Benedek János

A NÉBIH, teljes nevén a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal nevét a legtöbb esetben valamilyen,  élelmiszereket érintő szabálytalansággal kapcsolatban hallhatjuk, de nemcsak ezzel foglakoznak. Nagyon fontos része az itt folyó munkának az élelmiszerbiztonság fenntartása mellett az étkezési kultúra és a lakosság élelmiszerekre vonatkozó ismereteinek fejlesztése. Zoltai Anna a NÉBIH  Vendéglátás és Étkeztetés Felügyeleti Osztályának vezetője, és több mint 25 éve él Vörösváron. 

„Köszönjük, de betegség miatt nem kérünk több fémdobozt!” – hirdeti a laminált tábla Stéhli Matyi bácsi házának kapuján. Matyi bácsit a lakosság egy jelentős hányada áldozatos környezettisztító munkájáról ismeri. Az öregúrról – aki jobb időket is megélt motorbiciklijével a település utcáit járva összegyűjti az eldobott üvegeket, műanyag flakonokat, fémdobozokat – legutóbb tíz esztendővel ezelőtt írtunk lapunk hasábjain. Bár az utóbbi hónapokban sokat betegeskedik, mégis fogadott, hogy mesélhessen kemény munkával telt életéről és a vörösváriak szemetelési szokásairól.

Pilisvörösvár  képviselőtestülete posztumusz Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományozott Szamos Mátyás cukrászmester, a nemzetközileg is elismert, pilisvörösvári székhelyű Szamos Marcipán Édesipari Termelő és Kereskedelmi Kft. alapítója részére, a magyar cukrászmesterség hagyományainak művelése és továbbfejlesztése terén kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréseként.

November első napjait tapossuk, amikor leparkolom az autóm a város egyik külső részében fekvő Béke utcai rezidencia előtti placcon. Az égbolton esőtől sötétlő fellegek gyülekeznek, amelyek komorságát egy kölyökképű németjuhász üdvözölése szinte azonnal feledteti is velem. A csengő fölötti kis cetli szerint dr. Vachaja József lakik itt, városunk azon polgára, akit a város önkormányzatának képviselő-testülete október 23-án a Pilisvörösvár Város Díszpolgára címével tüntetett ki.

Nagyjából 10 évvel ezelőtt a Nyugdíjas Klub néhány tagja úgy gondolta, hogy milyen jó dolog is együtt énekelni, és megalapították a klubon belül a Nosztalgia Dalkört. Azóta jó néhány év eltelt, és a lelkesedés nem csökkent. A Nosztalgia Dalkör tagjai ott vannak a város minden jelentős eseményén, Vörösváron kívüli sikeres szerepléseikkel pedig öregbítik Pilisvörösvár jó hírét. Ezért és hagyományőrző munkájukért az önkormányzat Pilisvörösvárért emlékéremben részesítette a dalkört. Az elismerést október 23-án Guth Ferenc, a dalkör vezetője és Prohászka István, a Nyugdíjas Klub elnöke közösen vették át Gromon István polgármestertől. Velük beszélgettem kezdetekről, dalokról, sikerekről.

Manhercz Krisztián nevét bizonyára nemcsak a sportrajongók ismerik, hiszen az ifjú vízilabdázó első ízben mutatkozott be idén a Brazíliában tartott ötkarikás játékokon. A fiatal sportoló az olimpián nyújtott kiváló teljesítménye és a vízilabdacsapat tagjaként elért olimpiai ötödik helyezése elismeréséül Pilisvörösvárért emlékérmet vehetett át Gromon István polgármestertől, október 23-án.

A különféle munkákkal járó felelősségről bizonyára sokan tudnának mesélni. Az írással kapcsolatban például ott az ismert frázis: az írott szónak súlya van. A fodrászattal kapcsolatban ilyen megállapításról nem tudok, ám az biztos, hogy egy elfuserált frizura jelentősen megkeserítheti az ember életét, hiszen a hajunk egyfajta természetes ékszerünk. Utóbbi hasonlatot a mindössze huszonöt éves Engert Rolandtól kölcsönöztem, aki jó például szolgálhat a fiatalok számára, hogyan kell az álmok elérésért küzdeni.

Amikor ezeket a sorokat gépelem, már hat napja becsöngettek az iskolákban. Pontosan ennyi nap telt azóta is, hogy vendégségben voltam Stéhli Balázsnál, városunk nem hivatalos meteorológusánál, aki az utóbbi időben már számos alkalommal felhívta a lakók figyelmét egy-egy természeti jelenségre, ezzel akár jelentős károkat megelőzve.

A magyar nyelvű rockzenét velem az idén harminc esztendős Ossian zenekar kedveltette meg sok-sok évvel ezelőtt, amikor még kazettás magnón hallgattuk a fémzenét. A sors úgy hozta, hogy pár éve a szóban forgó bandában a dobok mögé egy vörösvári fiatalember került, aki azóta is szorgosan „püföli” a bőröket és a cintányérokat. Zenészportré rovatunk ürügyén ezúttal Kálozi Gergellyel beszélgettünk.

Monodráma a magyar kultúra napján

A fiatalabbak talán nem is tudják – hiszen a naptárakban sem szerepel piros betűvel –, hogy január huszonkettedike különleges nap, ekkor ünnepeljük ugyanis a magyar kultúra napját. Az 1989 óta megrendezett esemény Kölcsey Ferenchez köthető, aki 1823-ban ezen napon tisztázta le a Himnusz kéziratát. Az idei ünnep is jó alkalmat biztosított arra, hogy egy kicsivel több figyelmet tanúsítsunk hagyományaink, nemzeti örökségünk felé.

Január 21-én, 83 évesen elhunyt P. Paulus Schmidt atya, akinek neve nem ismeretlen a vörösváriak előtt, hiszen évekig havonta egy alkalommal tartott német nyelvű szentmisét az itteni katolikus közösségnek. Most a bences.hu portál egy 2009-es interjújával emlékezünk rá.

Felemelem a telefonkagylót és nyomom a gombokat, 611 – aztán lehanyatlik a kezem, már nem tudlak hívni, már nem veszed fel a kagylót a másik oldalon. Elmentél. Gondolok rád, elmondom, hogy mi történt a könyvtárban, bár most már nem is kell, biztosan figyelsz ránk odafentről. A könyvtárban, amely életed meghatározó része volt, 40 év, amely szinte egy egész élet.

A tavalyi év végén adtuk hírül kedves olvasóinknak, hogy dr. Breier László fogorvos visszaadta a praxisát. A helyét Balassa Katalin doktornő vette át, aki immár december óta látja el a körzetbe tartozó betegeket. Most – közel három hónap helyi tapasztalattal a háta mögött – arra kértük a doktornőt, meséljen egy kicsit magáról.

• Hogyan lett fogorvos?

Egész kicsi koromtól kezdve mindig orvos szerettem volna lenni, de nem vettek fel ’82-ben az általános orvosi karra, helyhiány miatt. El kellett mennem dolgozni valahová egy évre, és akkor egy fogászatra kerültem mint fogászati asszisztens. Itt pedig úgy megtetszett ez az ága az orvostudománynak, hogy aztán már nem is jelentkeztem máshova, csak a fogorvosi karra. ’88-ban végeztem, majd 17 évig gyerekfogászaton praktizáltam.

Tóth Lajos jezsuita szerzetes tavaly költözött a Szent Erzsébet Otthonba. Szolgálata nem csak az otthon lakóinak lelki ellátására terjed ki, hanem Balla Sándor plébános úr megkeresésére bekapcsolódott a város pasztorációjába is, így illő, hogy kicsit többet megtudjunk róla, életéről, szolgálatáról.

Január 3-án, pénteken délután 3 órakor nagyszámú ismerős és barát jelenlétében kísértük utolsó útjára Pekó József kertészmérnököt, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium nyugalmazott osztályvezetőjét, a pilisvörösvári Kovács László Kertbarát Kör szakmai vezetőjét, akit 85 éves korában, váratlanul ért a halál, 2013. december 29-én.

Pekó József 1928. november 28-án született Pilisvörösváron. Édesapja kertészkedéssel foglalkozott, édesanyja segített férjének a kertészkedésben, és vezette a háztartást.

Felhívás magánszemélyek kommunális adójával kapcsolatos bejelentési kötelezettségre

A magánszemélyek kommunális adójával kapcsolatban felhívom figyelmüket, hogy amennyiben a kommunális adófizetési kötelezettség alá tartozó ingatlan eladásra, vételre, öröklésre, ajándékozásra, kisajátításra kerül, úgy azt a Polgármesteri Hivatal Adócsoportjához be kell jelenteni.