XIV. évfolyam 12. szám - 2014. december

Legfrissebb

Legfrissebb

• Elfogadta a képviselő-testület a 2017-es év költségvetését. Elsőként arra kérem, hogy néhány mondatban összefoglalva értékelje az elfogadott költségvetést. A 2017. évi költségvetés mind tartalmát, mind nagyságrendjét t...

Mirk Tamás (harmonika), Bogár Attila (harsona) és Peller Zoltán általános iskola hetedik osztályában, énektanáruk biztatására ragadott hangszert és fogott bele a „csörömpölésbe”. Akkoriban számos suli-buli zenekart alapí...

Faschingsbegräbnis 2017 im Haus der Künste in Werischwar Zu den alten Sitten gehört im deutschsprachigen Raum und so auch bei den Ungarndeutschen das so genannte Faschingsbegräbnis, mit dem der Fasching bzw. Karneval zu ...

Lakossági fórumot tartottak 2017. február 16-án a Művészetek Háza dísztermében az M0-ás autóút északi szektor 11. sz. főút és 10. sz. főút közötti szakaszának építési engedélyezési eljárásával kapcsolatban. A fórumot Gro...

Nem véletlen, hogy az egyház épp a tél küszöbére, az elmúlás kezdetére helyezte – s egymás mellé – mindenszentek és halottak napját, ünnepét – írja Pilinszky János A tél küszöbén című művében: „Tette ezt nyilván ama nagyszerű ellentmondás jegyében, melynek a halál csak látszata, tartalma azonban az élet. (…) Halottaink szeretete elsőrendűen az élet iskolája. Igaz, nem az élet mechanikus folyamatainak, amelyeknek a nagy természet engedelmeskedik, hanem annak a másiknak, mely teremtő ellentmondásként épp a tél küszöbén kezd új munkába, fokozott kedvvel és lelkesedéssel. A külső kép: a hervadásé, a halálé és a menekülésé. Egyedül az ember függeszti szemét a mindenség lankadatlanul működő csillagaira, a távoli és nagy egészre, s azon is túlra…”

Ahogy minden évben, idén is rengetegen gyűltek össze – nemcsak Vörösvárról, hanem a környékről is –, hogy részt vegyenek az erdei kápolna búcsúján, május 16-án, pünkösdhétfő reggelén. A misét Salat Imre német nemzetiségi lelkipásztor, Balla Sándor plébános és Bindes Ferenc kanonok celebrálta. Az ő beszédéből olvashatnak most részleteket. Prédikációjában arról beszélt, hogy a helyi ünnepek hagyománnyá tételében mennyire fontos szerepet játszottak őseink, akik az ünnepi szokásokat nem hagyták elveszni, és átadták a következő generációknak.

Úrnapja talán a „leglátványosabb” katolikus ünnep. Jézus Krisztus Testének és Vérének ünnepe, amit a középkor óta úgy ünnepelnek a római katolikusok, hogy az Oltáriszentséget kihozzák a templomok falai közül, körbeviszik a városokban, falvakban, és a négy égtáj felé fordulva jelképesen megáldják Vele az egész világot. Ezek az úgynevezett körmenetek az egyház tagjainak közös hitét és közös örömét jelenítik meg.

vorosvari-ujsag-2016-04-00005

Nagyszombatig az oltárképet a kereszten függő Jézus képe takarta.

vorosvari-ujsag-2016-04-00008 vorosvari-ujsag-2016-04-00009

Idén is feldíszítették Virágvasárnapra a Fő téren álló kutat – az utóbbi években bevezetett hagyománynak megfelelően.

vorosvari-ujsag-2016-04-00004 vorosvari-ujsag-2016-04-00006

Nagycsütörtökön a mise végén oltárfosztás volt: minden díszt eltávolítottak, arra emlékezve, hogy a keresztre feszítéskor Jézust is megfosztották ruháitól.

vorosvari-ujsag-2016-04-00001

Több száz éves hagyomány a keresztútjárás, a Kálvárián, ahol Jézus szenvedéstörténetét elmélkedik végig a hívek.

vorosvari-ujsag-2016-04-00003
Szentsír a Kálvária kápolnában.

vorosvari-ujsag-2016-04-00007

Nagypénteken és nagyszombaton nem tartanak misét a katolikus templomokban. A nagypénteki szertartás (csonka mise) után megnyitják a szent sírt, ami előtt a hívek csendes imádkozással töltik ezeket a napokat.

Kempis Tamás Krisztus követése című könyve a középkori keresztény lelki irodalom legismertebb darabja. Bölcsessége, mélysége, egyszerű szavakkal kifejezett igazságainak aktualitása semmit sem kopott az évszázadok folyamán. A Biblia után a legismertebb és legtöbbször kiadott könyvek közé tartozik.

Lukács evangéliumának első története Zakariásról és Erzsébetről szól és a kijelentés számukra az, hogy tőlük származik majd az, aki a Megváltó útját előkészíti. Fiuk lesz majd az a Keresztelő János, aki hirdeti a pusztába sereglett embereknek: „legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává, és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.” (Luk.3,5-6.)

November 21-én lenne 90 éves Labbant Lajos esperes-plébános

Labbant Lajos 1925. november 21-én az észak-magyarországi Abaújkéren született. Népiskolába (az általános iskola elődjébe) szülőfalujában járt, ezt követően tanulmányait a bencések kőszegi és esztergomi gimnáziumában folytatta. A teológiát Székesfehérváron végezte el, ahol 1951. július 29-én Shvoy Lajos megyéspüspök áldozópappá szentelte.

BOROS ZOLTÁN ATYA EZÜSTMISÉJE

Július első vasárnapján Pilisvörösvárra látogatott Boros Zoltán címzetes esperes, aki 16 éven keresztül, előbb káplánként, majd adminisztrátorként, végül plébánosként vezette a pilisvörösvári római katolikus közösséget. Látogatásának oka az volt, hogy Boros Zoltánt 25 évvel ezelőtt, 1990. június 23-án szentelték Székesfehérváron pappá.

Karácsonyra régebben sok levelet hozott a posta. Rövid, kedves üzenetekkel, jókívánságokkal. Gyakorta ezekkel díszítettem fel karácsonyfámat, mert így szinte naponta gondoltam a levélírókra, és el-elmondtam értük egy-egy fohászt.

Vagy 20-25 évvel ezelőtt nemcsak egy képeslap, hanem egy vastagabb levél is érkezett, igaz, már jóval az ünnepek után, de kézbe véve rögtön megértettem, hiszen messziről jött, Ausztráliából. Gábor írta, aki kispap volt „kezem alatt” – vagyis papnövendék volt a Központi Papnevelő Intézetben, talán két évig. Aztán szerényen, szinte bocsánatkérőn kopogtatott szobámba, hogy ő bizony elmegy, mert hívatása helyébe egy kislány költözött. Kis idő múlva be is mutatta: derék leánynak nézett ki, bár arra gondoltam, hogy ő most az Úr Jézustól ragad el valakit. De a tisztességes szerelmet is maga Isten olthatja a szívekbe, hát menjetek az Úr áldásával.

Advent első hétvégéjén igazi karácsonyi hangulat fogadta az érdeklődőket a Zrínyi utcai óvoda udvarán. Az óvoda Szülői Munkaközösségének kezdeményezésére és támogatásával adventi vásárt rendeztünk. Felismertük azt az igényt, hogy intézményünk szűkebb környezetében élők szívesen fogadnának egy újabb, közösségteremtő kezdeményezést.