XIV. évfolyam 11. szám - 2014. november

Legfrissebb

Legfrissebb

Március 15-én 11 óra előtt nem sokkal a Hősök terénél idén is piros, fehér, zöld színű kokárdákkal a szívük fölött gyülekeztek városunk polgárai az 1848­49-es forradalom és szabadságharc emlékére tartott városi ünnepség ...

Március 9-én került sor a Fő utca 122-ben megnyílt új Gyógytorna és Fizikoterápiás rendelő hivatalos átadására. Az ünnepélyes átadót az épület udvarán rendezték meg, a városvezetés, a hivatali dolgozók és a meghívott ven...

Március 11-én a Pilisvörösvári Cziffra György Alapfokú Művészeti Iskola színháztermében újfent – immáron ötödik alkalommal – rendezték meg az Ifjúsági Fúvóstalálkozót, amelynek házigazdája a tanintézmény fúvószenekara, a...

Tehetséges atléta, tehetséges énekes – bármelyik pályát választhatta volna, mégis orvos lett. Ő dr. Fekete Sándor, városunk egyik háziorvosa, aki 28 év után megválik vörösvári praxisától. Ennek kapcsán beszélgettem dokto...

Balla Sándor plébános úr Máté evangéliumából idézett Wenczl József koporsójánál; a szolgáról, akire az ura öt talentumot bízott elutazása előtt, és amikor visszatért, a hűséges és tehetséges szolga tíz talentumot adott neki vissza. A példabeszéd a tehetségről szól, arról, hogy talentumainkat, tehetségünket használnunk, kamatoztatnunk kell. Aki elvesztegeti tehetségét, aki nem meri forgatni talentumait, csak mihaszna lesz itt, e földön, s úgy jár, mint az a szolga, aki elásta az urától kapott aranypénzeket: „Vegyétek hát el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék.” Wenczl József az a szolga volt, mindnyájunk szolgája, aki talentumait nemhogy megduplázta, de megtízszerezte, megszázszorozta tevékeny élete során. Olyan értéket létrehozva, olyan példát mutatva, amely halála után is sok évtizeden át termékenyen hat majd a hazai németség, de a világban szétszóródott dunai svábok egészének kultúrájára is.

Október 17-én szombaton 17.00-tól a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttes egy emlékműsorral készül
Wenczl József koreográfiáiból.
 

Erre az alkalomra számos régi tánccal készülünk.
Célunk, hogy minél több általa készített koreográfiát tudjunk bemutatni, és megemlékezzünk kiváló koreográfusunkról, aki nélkül a táncegyüttes nem létezne.

Sok szeretettel várunk minden érdeklődőt, egykori táncost és zenészt, hogy együtt emlékezzünk Wenczl Józsefre a táncain keresztül.

Helyszín: Művészetek Háza
Belépés: díjtalan

Pilisvörösvári Táncegyüttes

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának képviselőtestülete megosztott díjként Pilisvörösvárért emlékérmet adományozott Wenczl József táncos-koreográfus részére több mint fél évszázados kiemelkedő táncművészeti tevékenysége, a magyarországi németek tánckultúrájának megőrzésében és továbbadásában táncosként, koreográfusként és művészeti vezetőként játszott kiemelkedő szerepe elismeréseképpen.

• Józsi, szombaton, a műsor után megbeszéltük, hogy ezen a héten felkereslek, és beszélgetünk erről a boldogságos kétnapos táncünnepről… A lelkemre kötötted azt is, ne a hét elején jöjjek, mert akkor halaszthatatlan dolgod van, nem leszel otthon… Tessék… most csütörtök van, és … és … most már soha nem leszel otthon…

60 éves jubileumát ünnepelte a vörösvári táncegyüttes. Az ünnep harmadnapján váratlanul elhunyt Wenczl József koreográfus, művészeti vezető, az egyesület tiszteletbeli elnöke.

Októberben, a mindenszenteket megelőző héten minden a vörösvári táncegyüttesről szólt. Október 23-án, a városi ünnepségen vette át Breier Anita, a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttes Közhasznú Egyesület elnöke a „Pilisvörösvárért Emlékérmet”. A következő két nap a tánc, a művészet, a hagyományok, a csodálat, a méltóság ünnepévé vált, amelyre sokáig fognak emlékezni Vörösváron. Ez alatt a két nap alatt a táncegyüttes jelenlegi és régi táncosai felvonultatták repertoárjuk színe-javát, többségében természetesen Wenczl József koreográfiáit. A csillogó tekintetek, a könnyes szempárak, a pirosra tapsolt tenyerek, a virtusos-vagány férfifüttyök a közönség soraiból mind-mind azt jelezték, hogy a nézők elragadtatással – és sokan közülük boldog nosztalgiával – fogadták a produkciókat.